Sziasztok :)
Mostanában sokszor eszembe jut ez a blog. Majdnem 3 éve kezdtem el, és még mindig emlékszem, hogy mennyire egyedül éreztem magam...akkor tájt kezdtem az írói szárnyaimat bontogatni, és voltam olyan szerencsés, hogy ilyen helyre kerültem. Azt hiszem, hogy sosem tudom eléggé megköszönni azoknak az embereknek, akik végig bátorítottak, és olvasták az idióta agyszüleményeimet.
Természetesen azt a tényt sem, hagyhatom ki, hogy itt ismerkedtem meg három nagyon fontos emberrel az életemben (Kise, nagyon rég beszéltünk, de imádok visszaemlékezni a végtelen beszélgetéseinkre. Naomi, sajnálom, hogy az utolsó pár hónapban eltávolodtunk, remélem egyszer újra keresztezzük egymás útját. És persze az én Lorám...tudod, hogy szeretlek, alig várom, hogy nyáron szétölelgesselek).
Egy szó, mint száz: Hiányzik. Sokszor azt hittem, hogy én ebből kinőttem, nekem ez nem kell és hasonló...viszont be kell valljam, az, hogy veletek megosszam furcsa gondolataimat eléggé hiányzik.
És igen, nem ígérhetem, hogy minden héten jelentkezni fogok, eléggé elfoglalt vagyok, viszont mindenképpen szeretnék újra írni nektek.
De először is titeket kérdezlek, hogy erre lenne-e igény, ha már csak egy ember szeretne tőlem olvasni, már aznap laptop elé ülök, és kreálok egy olyan nyálas szerelmes történetet, amilyet csak tudok :)
Sajnálom a majdnem egy éves kihagyást, de remélem kárpótolhatlak bennetek :)
Szép hétvégét :) xx
