Kezdetek~Larry

Ez is más lesz, mint a többi. Két dolog miatt is. Az egyik, hogy nincs benne romantika, de ezt majd meglátjátok. És a másik...úgy döntöttem abba hagyom ezt a blogot. 12 feliratkozó, 71 komment és 1245 oldalmegjelenítés...csak köszönni tudom, tényleg imádlak benneteket. Jó olvasást és szép hétvégét :) D. xx
Ui.:Most belegondolva milyen irónikus, hogy pont az utolsónak az a címe, hogy kezdetek...

Gemmával legóztam, a színes építőkockákból elvileg űrhajót építettem, de nővérem szerint inkább egy roncshalmazra hasonlíott. Néha olyan utálatos tud lenni, nem az lenne a lényeg a testvériségnek, hogy biztat meg minden? Vagy az csak a mesékben van, amiket annyira szeretek?
- Gyere öcsi, megyünk a játszira - jelentette ki Gemma, nekem pedig esélyem sem volt tiltakozni, oké hogy ő a nagyobb, de akkor kezdődött a Disneyen a Pókember és én szerettem volna nézni. Kicsit dühösen caplattam testvérem után az úton, aki a telefonjába temetkezett, csak tudnám mi olyan érdekes benne.
- Fogd meg a kezem - nyújtotta hosszúkás ujjait az enyémek felé, én pedig belekapaszkodtam, és próbáltam vele lépést tartani. A forgalmasan úton túljutva egyből elengedett, csakhogy tovább nézze a képernyőt.
- Gemma - lóbálom meg a kezem az arca előtt, egy kicsit lábujjhegyre állva. Ő viszont se kép se hang. Hát jó, ha te így, én is~határoztam el magamba, és amíg ő a kütyüjét nyomkodva ment tovább egyenesen én lefordultam az egyik úton. Velem szemben egy velem egykorú fiú sétált édesanyjával. Azt gondoltam vagyok már olyan nagy, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy egyedül sétálgatok, de úgy látszik tévedtem.
- Hát te mit csinálsz itt egyedül? - állít meg az előbb látott fiú anyja. Nem voltam már annyira hülye, ezért beállítottam úgy, mintha ez az egész a nővérem hibája lenne, arcomat síróssá változtattam, s kezeimbe temettem. A nő leguggolt elém, és megsimogatta göndör tincseim.
- A nővéremmel a játszira indultunk, de elvesztettem - próbáltam nyafogó hangot megütni, hogy megessen rajtam a szíve a nőnek, hogy még véletlenül se én legyek mindezért a felelős.
- Semmi baj, megtaláljuk a nővéred. Hogy hívnak? - arcomról lefejti az ujjaimat, én pedig bevetem a bociszemeket, aminek senki nem tud ellenállni. Zöld csillogó szemekkel néztem a nőre, miközben feleltem.
- Harry Styles- nyújtom oda a kezem, ahogy apu mutatta.
- Örvendek Harry - nevetve fogadta el a jobbomat, megrázta - Mi lenne ha elvinnélek a játszótérre, hátha ott van a nővéred? - kérdezte kedvesen, én pedig boldogan bólintottam. - Ő itt a fiam Louis Tomlinson.
- Szia Louis - biccentettem felé.
- Harry - viszonozta a gesztusom.
- Menjetek előre gyerekek - mondta csilingelő nevetéssel egybe kötve.
- Hány éves vagy? - kérdeztem tőle, mikor anyukája kicsit lemaradt tőlünk.
- 8, és te? - kérdezett vissza.
- 6 - válaszoltam, és kicsit letört a két év korkülönbség. - Én most kezdem a sulit - húztam ki magam, büszkén.
- Hát én meg most leszek harmadikos - vont vállat.
- Akkor te már tudsz folyékonyan olvasni? - néztem rá csodálattal. Akkor tűnt fel kék szeme, pufi arca, s valami megfog benne. Fogalmam sincs mi, de valami húz felé. A játsziig tartó utat végig kérdezgettem tőle, mindenféle baromságot feltettem neki, imádtam a hangját. Kiderült, hogy nagyon vicces fiú, ezerszer megnevetett, bár egy kicsit nehezen barátkozik. Azt mondta kedvel, és én is nagyon őt.
- Harold Edward Styles! - hasít bele egy ismerős hang a levegőbe, kicsit félve fordulok meg, és egy dühös Gemmával találom szembe magam. - Mindenhol kerestelek! Hol voltál? - mérges volt, de ahogy mellém ért a karjaiba kapott. - Azt hittem nem talállak meg.
- Úgy féltem - megint síróssá tettem a hangom, de közben a vállam fölött Louisra kacsintottam, akit már beavattam a titkomba.
- Semmi baj, itt vagyok. - szorított egy kicsit jobban magához, majd Lou anyjához fordult. - Önök találták meg?
- Igen, szegény annyira félt. - mondta a gügyögő hangjával.
- Köszönöm, hogy idehozták - akkor tényleg éreztem az aggódást a hangjában, még kisgyerek fejjel is, ez volt az első alkalom, mikor Gemmára úgy néztem, mint egy igazi testvérre.
- Nagyon aranyos gyerek - jelentette ki, a még mindig névtelen nő. Én pedig mielőtt még egyszer megsimogathatott volna hátat fordítottam a szememet forgatva, elkezdtem rohanni a mászóka felé, miközben Louisnak kiabáltam.
- Aki utoljára ér oda az a záptojás!
- Ez nem ér, csaltál Harry - mondja kifulladva, kicsit morcosan, de egy pillanat múlva már kettőnk nevetése keveredett össze. Megfogta a kezem, maga után húzott a hinta felé. Újra éreztem azt a valamit, amit csak később tudtam megmagyarázni. Együtt felültünk a hintára, versenyezve, hogy ki tudja megérinteni az eget. Évekkel később tudtam csak meg mi volt az, amit éreztem akárhányszor csak rám nézett, akárhányszor megfogta a kezem. Két lélek eggyé válása.

És boldogan éltek, amíg...~Zarry

Sziasztok, ez egy kicsit más milyen lesz most, mint a többi, majd meglátjátok miért. A címből, meg a képből gondolom mindenki tudja Zarrys lesz :) Jó olvasást és szép hétvégét D. xx

A házunk mögött álló hintaágy fáradtan reccsen meg miközben Zayn és én lassan ülünk le rá. Öreg csontjaink miatt kénytelen voltunk már csak egy ilyen egyszerű cselekedetet is megszervezni.
- Emlékszel még 2020 nyarára? - kérdezi hirtelen.
- Akkor volt...a One Direction 10 éves - nézek fel rá, s eszembe jut mekkora bulit csaptunk. A többikre gondolok, Niall egy directionert vett feleségül, nem messze tőlünk laknak, tegnap náluk ebédeltünk. Louis és Elenaor valahol Hawaiin tengetik a mindennapjukat, szerintem nem igazán fogják fel, hogy nem sokára 90 évesek lesznek, velük pár napja beszéltem telefonon. Liam pedig Sophiával él pont a szomszédunkban, szóval majdnem minden nap összefutunk.
- Jaj Hazza, folyton az jár mostanában a fejemben, hogy mennyire eljárt felettünk az idő - sóhajt, ráncos arcát még mindig olyannak látom, mint anno.
- Én boldog vagyok ilyen öregen is - mosolygok rá, megpróbálok olyan csibészesen, ahogy régen, s úgy tűnik bejön.
- Olyan szép vagy - jelenti ki, a szemeimet bámulva.
- Ó Zaynie, dehogy vagyok, nézd a kezem, totál ráncos - húzom fintorba az orrom - Nézd az arcom, az egész olyan öreg, a testem punnyadt, és fúj - teszem keresztbe a karom mérgesen.
- Tudod mit látok mikor rád nézek? - barna szemei csillognak miközben megereszkedett állam alá nyúl, és maga felé fordítja a fejem. - Azt látom, hogy ez a ráncos kéz olyan sok mindenen ment már keresztül, hogy minden egyes megpróbáltatásnál mellettem volt, és fogta a kezem. Azt látom, hogy ez az arc, egész életemben mosolyogva biztatott, még akkor is, ha az egész világ ellenem volt. Azt látom, hogy ez a test mellettem állt, mikor senki sem, és tudod mit? Ha a szemedben nézek az ugyanúgy csillog, mint mikor 16 évesen megláttalak az X-faktorban. - jelenti ki, nekem pedig könny gyűlik a szemeimben, de nem vagyok szomorú, ezek az öröm könnyei.
- Tudod miért vagyok boldog mégis ilyen öregen? - kérdezem tőle, miután a meghatottság enged egy kicsit szóhoz jutni.
- Kíváncsivá tettél Harry. - lábainkat összegubancolja, miközben figyelmesen hallgatja válaszom.
- Mert valóra vállt az álmom. - mélyen magamba szippantom a kora nyári illatot, majd folytatom - Veled együtt öregedhettem meg. - rám néz, arcán ezernyi érzelmet látok átsuhanni; szerelmet, meghatottságot, boldogságot. Végül csak egy félmosolyra húzza a száját, majdnem felnevetek, hogy mennyire rossz fiús, ez is csak Zayn Malik lehet, aki 89 évesen még mindig tud badboy lenni, de nem rontom el a pillanatot. Ujjaink egymásba fonódnak, gyakorlottan, fejemet a vállára hajtom, s így nézzük a lemenő nap sugarait.
- Most ez is a romantikus pillanataid egyike, amit nem kéne elrontanom? - néz rám félve, hát igen, ő tőle elég messze áll a romantika.
- Igen, Malik, de már tönkre tetted - lököm fáradtan vállba.
- Szörnyen elcsépelt vagy - cicceg, és elfordítja a fejét.
- Szörnyen idegesítő vagy - utánozom én is, de közben ujjaink kétségbe esetten szorítják egymást.
- Szörnyen szeretlek. - néz rám egy perc múlva.
- A baj az, hogy én is, szóval hajtsd a vállamra a fejed, fogd be és ne rontsd el ezeket a költői pillanatokat, mint mindig. - teljesíti a kérésem egy kicsit felkuncogva szavaimon.
- Hazz? - kérdezi egy perc csönd után.
- Hogy bírtam ki veled 70 évet te jó ég?! - csapok óvatosan a homlokomra. - Simán elvehettem volna egy olyan fiút, aki itt ül velem órákat a lemenő napot bámulva, aki elvisz gyertyafényes vacsorára, aki...
- De neked egy olyan fiú kell, aki mindjárt bejelenti, hogy fázik és nem fogsz vele holmi égitesteket bámulni, akinek eszébe se jutott spontán olyan kis fényes vacsikat tartani. - mondja kis szomorúsággal a hangjában.
- Ja, de pont ezt szeretem benned annyira, hát nem ellentmondásos? - kérdezem, de azért próbálok újra a napra koncentrálni.
- Fázok - jelenti ki.
- Borzalmas vagy - mondom én is, de felsegítem a hintaágyról, és ketten bevánszorgunk az ajtón. Nekem egy percnél több romantika nem igazán jutott soha, de nem cserélném le semmiért se.
Befekszünk az ágyba, egymással szemben, csak bámuljuk egymást, mintha sosem láttuk volna még a másikat, majd életem szeme lecsukódik, s az enyém is.
És boldogan éltek, na jó nem mindig de azért a legtöbbször, amíg meg nem haltak.

Gitár óra~Nouis

Jó látni, hogy tetszik bárkinek is, amit csinálok, csak köszönni tudom. Ha valaki szeretne, nyugodtan kérhet sztorit komiban :) vagy bárhol, bár csak kommentben tudtok elérni, szóval nincs sok választási lehetőség...mindegy a lényeg, hogy nem harapok ha kértek :) Bár most, hogy ezt leírtam rájöttem szívesen megismernélek titeket, oké mindegy, nem hadoválok itt. Jó olvasást :) D. xx

A napfényes utcán fütyörészve indulok legújabb tanítványomhoz. Pár éve foglalkozok a gitár oktatással, hogy kitudjam fizetni az egyetemet, amit ebben az évben kezdtem el, ennél jobb munkát keresve se találhattam volna, hisz imádok gitározni. Elég sokat keresek vele, és folyton jönnek az új ügyfelek, akárcsak a mai. A Tomlinson család kért meg, hogy tanítsam meg valamire fiukat, Louist, elvileg nehéz eset.
Ahogy elérem a megadott címre boldogan kopogok be. Belülről lány hangokat hallok meg, és egyetlen fiúét. Az utóbbi tulajdonosa nyit ajtót, s egy pillanatra, mintha megállna a világ, nem érzékelek semmit a környezetemből, csak őt. Haja egyszerű és nagyszerű összevisszaságban, nevető kék szemeivel engem is végig mér alaposan.
- Mond, hogy te vagy Louis Tomlinson - mondom reménykedve, meggondolatlanul, amiért természetesen ezerszer fejbe verem magam majd otthon. Kicsit összezavarodva néz rám, de tehetek róla? Imádnám ha őt kéne tanítanom.
- Igen, az vagyok...és khm..te ki is vagy? - kezével zavartan túl barna tincseibe.
- Öhm..Niall Horan vagyok, felbéreltek gitár oktatásra, talán zavarok? - nézek a lába köré csavarodott kislányra.
- Nem, gyere be. - jobban kitárja az ajtót, beinvitál, miközben leszedi a lányt, és egy puszit nyom játékosan az orrára.
- Sajnálom, a szüleim nem értek még haza, egy kicsit tudnál várni? Vagy sietned kell? - igazából lenne egy csomó dolgom, de azokat figyelmen kívül hagyom, és mosolyogva jelzem, szabad vagyok.
- Oké, akkor bemutatom a lányokat. Daisy és Phobe, az ikrek - mutat kék szőke szépségre, ők pedig egyből megrohamoznak az ölelésükkel.
- Sziasztok Szépségek - nyögök egyet a súlyuk alatt. - Nagyon aranyosak és...erősek - szólok ki a karok közül, mire nevetve szól az ikrekre.
- Ő itt Charlotte, vagyis Lottie - mutatja be a kék szemű gyönyörű lányt, arcát szőke haj keretezi, kissé elpirul, mikor kezemet nyújtom, de elfogadja.
- Helló Gyönyörűség - kacsintok rá.
- És Felicité, de mi csak Fizzynek hívjuk -rámosolygok a lányra, aki kiköpött nővére.
- Szervusz, Hercegnő - puszilom meg, és mosolyogva koccantom meg a koronáját.
- Na és mit csináltatok mielőtt megjöttem? - kérdezem a tipikus gyerekkel beszélős hangomon.
- Próbálták szétszedni a házat, engem meg őrületbe kergetni - játékosan megforgatja a szemét, de tekintetében szeretet csillog a 4 lány felé.
- És mit most szeretnétek csinálni? Válassz te, Hercegnő - nézek Fizzyre, aki egy pillanatig gondolkodik, majd rávágja: bújócska.
- Kiszámítható vagy Fizz - megy el mellette a legnagyobb nővére - De te leszel a hunyó! - kiállt még vissza a válla fölött, mire mindenki el kezd spurizni, Louis pedig megfogja kezem és beránt a szárító mögé.
- Itt biztonságban leszünk - mondja, és leül a földre, megpaskolva maga mellett a helyet. Beülök, azonban elég szűkös a hely, így az oldalunk, és a combunk is teljesen egymásnak préselődik. És akkor beáll a kínos csend, fogalmam sincs mit mondhatnék, viszont érzem valahogy meg kell törnöm.
- És...- kezdem, de mutató ujját a számra helyezi, én pedig abban a pillanatban hallom, húga befejezte a számolást, így ha megszólalok meghall minket. Mosolyra húzom a szám, s mikor úgy tűnik messze már Fizzy, közel hajol hozzám, ajkai a fülemet súrolják, miközben elképzelhetetlenül halkan a fülembe suttog.
- Én is megszeretnélek ismerni, de utálok veszíteni. - kiráz a hideg, miközben érzem meleg leheletét.
- Megvagytok! - kiállt egy hang hirtelen ránk, én pedig ijedten ugrok egyet. A szőkeség vigyorogva néz ránk.
- Hiába, te vagy a bújócska királynője - puszil bele a kislány hajába Louis, s a csengő hangja hasít a levegőbe.
- Kinyitom- szalad elő rejtekhelyéről Lottie, és az ajtóban a szülőket vélem felfedezni.
- Bocsi Lou, hogy késtünk - egy fiatalos barna rövidhajú nő túr bele a fia hajába, aki mosolyogva tűri. - Niall, ha minden igaz - tekint rám, én pedig szemben találom magam Louis szemeivel, már megvan kitől örökölte.
- Igen, csókolom - rázok vele kezet.
- Rendben menjetek gitározni, én átveszem a terepet. - int felfelé, gondolom a hálószobák felé.
- Gyere Ni - húz maga után negyed órás ismeretségünk alatt már másodszor. - Ez itt az én szobám - egy kék falú hatalmas hálóba vezet, benne egy szekrénnyel, íróasztallal, és az arra ráhelyezett laptoppal, könyvekkel, valamint videó játékokkal. Az ágy széléhez pedig egy vadonatúj gitár támaszkodik.
- Szép nagy - ámuldozok.
- Ülj csak le - az ágy felé int, én pedig megfogom a hangszert és végig húzom a húrokon az ujjam.
- Kezdhetjük? - félénken bólint, én pedig órákig magyarázok a helyes fogásról, a pengető használatról, az akkordokról na meg a hangolásról.
- Niall, mondtam, hogy reménytelen eset vagyok, hagyjuk - hátraveti magát ágyán, és fejét a párnába temeti.
- Dehogy vagy az, holnap újra megpróbáljuk - jelentem ki magabiztosan, ujjaimat végighúzom a hátán, majd felállok, végigsétálok a fehér szőnyegén és becsukom magam mögött a barna ajtaját.
Azóta minden nap ott vagyok náluk, akár a gitár órákért, akár a lányok miatt, de legfőképpen Louis miatt. Úgy összehangolódtunk, mint még soha senkivel ezelőtt...A mai is egy ilyen szokásos nap, mikor a Tomlinson házban tengetem a szabadidőm.
- Szia Fizzy - köszönök az ajtó nyitónak, aki megölel. - Mizujs hercegnő?
- Louis már várt téged, ahogy én is, meg a többiek. Hiányoztál, Ni! - felnevetek és az ölembe veszem, lábammal berúgom az ajtót és a többiek keresésére indulunk. Nem kell sokáig menni, máris  8 kar szorítja ki belőlem a szuszt.
- Azt hiszem megszerettek téged - nevet fel jóízűen az ajtó félfának támaszkodva a kék szemű félisten.
- SOS - hallatszott kétségbe esett hangom valahonnan középről.
- Jól van lányok engedjétek el, Ni az enyém. - semmi reakció. - Süti van a konyhában - jött a következő próbálkozás, ami sikeres lett, hirtelen kapok levegő után.
- Mond, hogy nekem is van sütid. - nézek rá könyörgő szemekkel.
- Gyere, te kis éhenkórász - húz be a konyhába, azonban előtte kapok egy nagy ölelést.
Mire odaértünk már csak két szelet maradt, és az is veszélyesen közel a halálhoz.
- Ez a kettő a miénk! - kapja fel hirtelen a megüresedett tálcát éhes karmok elől. - Menjetek, rakjatok be valami filmet, mindjárt jövünk! - a lány hadsereg kiözönlik az ajtón, mi pedig hozzálátunk megenni az utolsó falatokat. Olyan otthonosan mozogtam már a lakásban, hogy simán elmosogattam a tálcát, mikor végeztem, de amikor megfordultam Lou nevetni kezdett.
- Mi az?
- A szádon..a szádon maradt egy kis süti morzsa - mutatja meg saját arcán, hogy honnan is kéne leszednem, én pedig sehogy sem találom. - Nem, nem ott...kicsit jobbra...igen most fel, ohh Niall - nevetve jön közelebb, és letörli az arcomat. - Most már jobb - jelenti ki, de ahelyett, hogy elhajolna, még egy kicsit közelebb merészkedik hozzám. - Hmmm...de finom illatod van - orrát a nyakamba temeti, én pedig lefagyva hagyom. S ami a legjobban megrémiszt: élvezem, amit tesz. Egy puszit nyom oda, majd egyre feljebb halad, és mire észbe kapok a szám felé közelít. Egy kicsit hezitál, de ajkainkat összeérinti, egy isteni másodperce, de gyorsan el is hajol, hátrál egy lépést.
- Sajnálom, nem tudom mi ütött belém. - tekintetünk összekapcsolódik, és egy borzalmasan hosszú pillanatig egyikünk se szól egy szót se, csak bámuljuk egymást. Aztán léptem, egyszerűen képtelen voltam elviselni azt a pár centi távolságot se, és csak ajkaira tapadtam, élvezve nyelvünk együttes mozgását. Elképesztő Louissal csókolózni, mintha belülről tűz perzselne, és beleakarok bújni, hogy minél közelebb lehessek hozzá. Úgy tűnik ő is így gondolja, hevesen lesöpri szabad kezével az asztalon lévő cuccokat, és felültet rá, közben a pólóm alatt simogat.
- Lou? - suttogom ajkaira, kíváncsian mélyed el a szememben.
- Ni?
- Szerintem ne most - simítok végig arcán, ő pedig beletörődve bólint, és egy erőszakos csók után elenged. Visszarántom magamhoz, attól mert nem akarok tovább menni még csókolózni lehet. - Képtelen vagyok betelni veled - suttogom szájába, erre ráharap az ajkaimra.
- Khm. - hallunk meg egy krákogást az ajtó felől, ijedten kapjuk oda a fejünket - Louis, megmagyaráznád kérlek? - néz rá az angyalomra, aki előbb felém fordul, beharapja a száját, kacéran rám kacsint, majd visszafordul az anyjához. Nekem háttal áll, azonban felém nyújtja a kezét, ujjaink összekapcsolódnak, mintha így lenne megírva. Letörölhetetlen a vigyor az arcomon, miközben hallgatom Boo magyarázkodását, s érzem keze erős szorítását. Mindenki megtalálja végül élete értemét. Az enyém vagy Louis, vagy a gitár, még nem igazán döntöttem. Ááá, ez nem igaz, ez a kérdés már akkor el volt döntve, mikor becsöngettem az ajtón. 

Pán Péter~Larry

Sziasztok :) Jó olvasást és szép csütörtököt :) D. xx

Lou már hetek óta furcsán viselkedik. Nem tudom mit tehetnék, nem hajlandó belátni, hogy gondja van.
Nagyon lefogyott, arca beesett és sápadt, szemei alatt folyton kialvatlan fekete karikák éktelenkednek, s már nem csillognak. Szép lassan hal meg a lelke, úgy járkál, mint egy zombi. Arca a folytonos mosolygós maszkba megkövült.
- Lou? - suttogtam halkan. Éjjel kettő volt, én pedig megéheztem, úgy tűnik ezzel nem voltam egyedül.
- Hazz - biccent egyet, majd a szendvicsével leült az asztalhoz. Örültem, hogy eszik, úgy nézett ki mint egy csontváz.
- Mond el mi történik veled - mondom, hangom tőrként hatolt az éjszakai csendbe. Közömbös szemeivel rám nézett, és egy kicsit elgondolkodó kifejezés ült ki arcára. - Kérlek - kék íriszei ellágyulnak, talán mégsem reménytelen eset.
- Nem tudom miről beszélsz Harry. Tökéletesen jól vagyok. - válaszolta gépiesen, és egyet harapott a kenyérből, mintegy megszokásból.
- Louis, miért hazudsz nekem? - csapom bele a tányért a mosogatóba. Meg sem várom, hogy válaszoljon, felrohanok a szobámba. Valahogy éreztem, hogy nem sokáig maradok egyedül a homályban. Nem csalódtam, mikor egy bűntudattal teli Lou kullogott be a szentélyembe.
- Úgy sajnálom Hazza, csak tudod elkövettem egy nagy hibát, ami tönkretesz. - kíváncsian felemeltem a fejem.
- Mit tettél Tommo? Túl komoly vagy - ijedek meg. Ilyennek csak nagyon, nagyon, nagyon ritkán látni. Szomorkásan elmosolyodik és elém ül.
- Hát igen...megkomolyodtam - vont vállat, akkor valami összetört bennem.
- De..De..- dadogtam - Te vagy a Pán Péterem. Sosem nőhetsz fel. -megijedek, nem hittem, hogy valaha ilyen rosszul érintene az, hogy végre benő a barátom feje lágya.
- Mindenki felnő egyszer, majd rád is sor kerül, addig élvezd ki - nagy levegőt vesz, és valóban, sokkal öregebbnek tűnik.
- De miért?- kérdeztem, majdnem sírva.
-Egy szerelmi csalódás mindenkit fejbe kólintana. - vont vállat. Megint.
- Mi? De még Elenaorral vagy...- gondolkoztam el - És mi az, hogy én nem tudok erről? Állítólag a legjobb barátom vagy. -mondom vádlóan, és akkor tényleg úgy érzem mintha maximum 5 éves lennék.
- Nem mondhattam el...mert...mert...- zavartan lesütötte a szemét. Megfogtam az állát, és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Bármit elmondhatsz...Soha, semmiért nem foglak elítélni. - mondom olyan komolyan, mint még soha. Louis sosem azt csinálta amit vártam, most is dühösen pattant fel.
- Komolyan? Szerintem rám se néznél ha megtudnád. Undorodnál. - mondja, és hátrál.
- Biztos, hogy nem...Lou, tégy próbára. - könyörögtem.
- Biztos? Beléd szerettem, Harold Edward Styles a kurva életbe - kiálltja, majd kirohan a szobámból. Csak ennyiről van szó? Én már évek óta tudom, hogy biszex vagyok, ahogy azt is, hogy Louis mindig is vonzott testileg, de nem mertem többet érezni, mert nem akartam elveszíteni.
Gyorsan szedtem a lábam és kinyitottan az ő ajtóját. Zokogott a ágy a szélén. Ahogy meglátott próbált menekülni előlem, én azonban elé álltam és a falhoz nyomtam.
- Ne csináld már Tommo. Ebben nincs semmi szégyellni való. Beavassalak egy titokba? - oldalra dönti a fejét, kíváncsian várva a folytatást - Évek óta tudom, hogy a fiúk is vonzanak, különösen te. Úgyhogy szedd össze magad, és csókolj meg Louis William Tomlinson. - Simítottam végig ajkain, és belenéztem azokba a gyönyörű szemeibe. A kezeimet félrelökve száját erősen az enyémre szorította, és elindultunk az ágy felé bukdácsolva. Hosszú csókcsatába kezdtünk, amit végül döntetlennel zártunk. Együtt próbáltunk elaludni, már majdnem sikerült is, mikor halkan megszólalt. Imádtam, hogy jellegzetes hangja tele van érzelemmel és szenvedéllyel, élettel.
- Most mi lesz velünk Hazza? - állát a mellkasomra támasztotta és úgy figyelt.
-Járunk, aztán elveszlek, szarunk az ítélkezőkre, örökbe fogadunk egy gyereket, felneveljük őt, majd együtt öregedünk meg boldogan. Mint a mesékben. Most pedig aludj - dünnyögtem, a szemhéjam önkéntelenül csukódott le.
- Komolyan elveszel?
- Ühüm.
- Lesz rendes esküvő meg minden?
- Igen, ha nem hajnali 3-kor szeretnél velem erről beszélni, kérlek aludj. - félig aludva mondtam, mire kaptam egy eszkimó puszit.
- Nem tudom, olyan izgatott vagyok - kiáltotta - valóra vált az álmom.
- Mi? Hogy esküvőd lesz? - nem igazán tudtam már kivenni beszélgetésünk fonalát.
- Nem, az álmom most épp az ágyamban fekszik, és hülye kérdéseket tesz fel. Hitetlenkedve megráztam a fejem, de megszólalni már nem tudtam, az utolsó dolog amire emlékszem, hogy Lou levezetésképpen elkezd szoba biciklizni.
Mosolyogva aludtam el, mert csak egy valamire tudtam gondolni: Az én Pán Péterem visszatért hozzám, és készen állt elvinni engem Sohaországba.

Mert...part 2~Larry

Whoho, túlléptük az 1000 megtekintést...alig pár nap alatt, köszönöm :) Ahogy a 10 feliratkozókat, pipákat és kommenteket :) Nagyoooon boldoggá tesztek.
Ez egy régebbi Larry folytatása, amit többen kértek, hát itt van :) Jó olvasást D. xx

- Én is szeretlek, te vagy a legjobb barátom, de mennem kell. Nem tudok itt maradni. - néztem az átható kék szempárba.
- Értem. Maradj itt értem. - könny csillogott a kékségben.
- Érted, Lou? - hangom szarkasztikusan csengett. - Hogy megint keresztül nézhess rajtam? Hogy megint éld a saját kis életed Zaynnel, vagy Elenanorral, vagy tököm tudja kivel? - emeltem fel a hangom. Nem igaz, hogy nem látja mit tesz velem.
- Te féltékeny vagy? - nézett rám kacéran, mire a méreg még jobban elöntötte a  fejem.
- Én? Féltékeny? Na nevettess, csak engedj. - vállát arrébb akartam lökni, ő azonban nem engedte. Szikla szilárdan állt az ajtómban.
- Nem Harry, most nem menekülsz el a problémák elől. Most leülsz arra kurva ágyra és elmondod, hogy mi a francért húztál el LA-be egy "Viszlát BooBear" cetlit magad mögött hagyva. - nem ellenkeztem, tudtam, hogy igaza van, így lehajtott fejjel ültem le a matracra, ő pedig mellém. Nem tudtam hogyan is kezdhetnék hozzá. Ő azonban türelmesen várt. Gondolatban ezerszer elkalandoztam messzire, pár száz kilométerrel nyugatra,a napsütötte tengerpartra, de hamar rájöttem, hogy még ott se lennék szívesebben, mint itt ezzel a sráccal.
- Tudod, - kezdtem bele, az apró redőket gyűrögetve a takarón, hogy semmiképp se merüljek el a szemeiben. - minden pillanatban mikor látom, hogy mindenki olyan jól el van valakivel, aki nem én vagyok csak arra vágytam, hogy végre valakinek fontos legyek, keresse a társaságom.
- És megtaláltad? - nézett rám nyílt őszinte tekintettel, semmi hátsószándék nélkül. Ezért is imádtam annyira őt.
- Nem. - ingattam meg a fejem. - Rájöttem, hogy nem VALAKINEK a figyelmére vágytam, hanem egy BIZONYOS személyére. - kihangsúlyoztam a lényeget a mondandómban, és csak vártam, hogy mikor esik le neki és kezd el cikizni a féltékenységem miatt.
- Hát annak a bizonyos személynek is csak azért kellett mással lógnia, mert egy másik bizonyos személy nem jött volna rá valamire. - huncutul elmosolyodott, szemei alatt a ráncok is megjelentek.
- Mire jöttem rá? - kérdeztem összezavarodva, de ő nem válaszolt egyenesen.
- Nem tudom, hogy mondták-e már, de iszonyatosan aranyos vagy féltékenyen. - a szívem sokkot kapott, a tüdőm felmondta a szolgálatot, az agyam beadta a kulcsot, és az érzékszerveim is leálltak egy borzalmas másodpercig, majd minden elindult követhetetlenül gyorsan. - És azt mondták már, hogy nagyon szexin nézel ki a fekete szűkös nacidban? Főleg fenék tájban - száját beharapta pajkosan nézett végig rajtam, nekem meg az ereimben megfagyott a vér. Most komolyan kimondta ezeket a szavakat?
Csendben vártam, hogy Niall, Zayn vagy Liam kiugorjon a rejtekhelyéről kiáltva, hogy bedőltél, azonban nem történt semmi, Louis is rendíthetetlenül mosolygott. Várta a reakciómat, én viszont lefagytam, képtelen lettem volna egy mondatot is kinyögni, hiszen még a lélegzés is bonyolult műveletnek hatott és túl sok koncentrációt követelt.
- Elvitte a cica a nyelved? - hajolt közelebb, vadul döntött le az ágyra, felém mászott, arca túl közel volt az enyémhez. Mintha csak egy álmom vált volna valóra a fölöttem térdelő fiú személyében. Megigézve bámulta ajkaim, milliméterenként közelebb hajolva hozzá, majd összeérintette őket. Ráharapott alsó ajkamra, majd az én és az ő nyelve egymásra talált. Kezem önálló életre kelt mikor hajába túrtam, és csípőjét még közelebb húzva magamhoz tettem életem egyik legnagyobb hülyeségét. Belülről úgy éreztem fellobbanok, már nem éreztem azt a lefagyott állapotot mint amit néhány másodperccel ezelőtt, sokkal inkább veszélyeztetett az, hogy elolvadok e angyal karjai közt. Mikor a csók véget ért orrát összedörgölte az enyémmel, majd egy kicsit hátrébb hajolt, hogy a szemembe nézhessen. - Nekem úgy tűnik minden oké a nyelveddel - húzta újabb csibészes mosolyra a száját, igen lehet, hogy azzal nincs baj, de a hangom eltűnt valahol az ajtó és az ágy között. - Komolyan, mondj már valamit, kezd kínos lenni - jelent meg egy zavart arckifejezés az arcán, erre önkéntelenül is elvigyorodtam, hangszálaim pedig együtt működtek, amikor is végre visszamondtam azt, amit ő is mondott, csak akkor nem erre a jelentésre gondoltam. Egyáltalán nem tűnt helytelennek ezt mondani, még akkor sem, ha mindketten fiúk vagyunk és egyben legjobb barátok. Ahogy kimondtam elárasztott a boldogság, s úgy tűnt őt is.
- Én is szeretlek.
Többé nem volt szükségem Los Angelesre.

Award 3.

Köszönöm a díjat Blackbird-nek. Hálás vagyok, hogy rám is gondoltál :)

Szabályok: 
1. Tedd ki, hogy kitől van a díj!
2. Írj magadról 11 dolgot!
3. Válaszolj 11 kérdésre!
4. Tegyél fel 11 kérdést!
5. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog rólam:
1. Épp itt ül mellettem a tesóm.
2. Tegnap kaptam laptopot.
3. Még csak most kezdődött a nyár, de nem tudom milyen nap van...talán kedd? 
4. Ma megégettem a popcorn, nem sokkal később anyukám is. Úgy tűnik családi vonás.
5. A tesóm azt hiszi tud olvasni, de nem.
6. A 11 a kedvenc számom, ez volt a mezszámom is.
7. Egy lila póló van rajtam.
8. Imádok írni, ezzel fejezem ki a mélypontjaimat és mikor a fellegekben járok.
9. Igazából pár napja indult csak be ez a blog.
10. A vanília és a sztracsatella a kedvenc fagyim
11. Képzeljétek el a világ legbénább emberét...nah én nála egy fokkal bénább vagyok.

11 válasz:
1. Életed legcikisebb történése?
Egyszer anyuval kézfertőtlenítőt akartam venni, rányúltam arra, ami úgy nézett ki, ahogy egy kézfertőtlenítő. Elolvasom, málnás ízű, mondom meg kell enni, vagy mi? És át kiderült, hogy az sikosító, gyorsan visszatettem, mintha semmi nem történt volna, de a mellettem álló pasi nagyon úgy tűnt, hogy visszatartja a röhögését :D
2. Van amitől rettegsz, de úgy, hogy soha még egy millárd év múlva sem tennéd meg?
Öhm...nem tudnék felülni a London Eyere, pedig nagyon szeretném, viszont nagy tériszonyom van :/
3. Volt már olyan pillanat amikor úgy érezted semmire sem vagy jó?
Ezer, talán most is.
4. Életed legboldogabb történése?
3 évvel ezelőtt Anyukám bejelentette: testvérem lesz.
5. Legszomorúbb?
Apukám elhagyott 3 éves koromban...azóta sem láttam...
6. Ha most találkozhatnál egy hírességgel és kérdezhetnél tőle egy dolgot. Ki lenne és mi lenne az?
Taylor Swifttől: milyen volt csókolózni Harry Stylessal?
7. Szereted az energiaitalt?
Nem, igazából még sosem ittam, de nem vonz.
8. Fogsz menni valamelyik fesztiválra?
Szeretnék, de nem.
9. Ha egy szóval jellemeznéd magad, mi lenne?
Átlagos.
10. Kedvenc énekes?
Harry Styles.
11. Énekesnő?
Perrie Edwards.

11 kérdés:
1. Ki a példaképed? 
2. Hogyan jellemeznéd magad külsőleg?
3. Mész valahova nyaralni?
4. Ki a kedvenc hírességed?
5. Miért kezdtél el blogolni?
6. Melyik évszak a kedvenced?
7. A hideget vagy a meleget bírod jobban?
8. Hiszel a fiú-lány barátságban?
9. Valóra vált már egy álmod is?
10. Hány éves vagy?
11. Milyen bizonyítvánnyal zártad az évet?

Küldöm:
Broken heart

Örökre~Larry

Tudom, tudom...ma már tettem ki egy one shotot, de muszáj volt kiraknom, és elég rövid, de benne van minden aminek benne kell legyen. Szomorú, potyogtak a könnyeim miközben írtam...jó olvasást :) D. xx

- Miért nem mondtad el Louis? Találtunk volna valami módszert, hogy megállítsuk a rákot - hangom könyörgő, miközben lenézek a kórházi ágyon haldokló szerelmemhez.
- Nem lett volna értelme, és így az utolsó hónapomat csodásan töltöttem el veled. - megfogja a kezem, szorít rajta egyet, ajkain csibészes félmosoly játszik. - Most boldog vagyok. - hunyja le a szemeit, fáradtan.
- Kérlek ne hagyj itt! Louis! - ordítok, ahogy a torkomon kifér. Megszorítja a kezemet, szomorkásan elmosolyodik.
- Egyszer még találkozunk Harry, én várni fogok rád - suttogja, bár többször elakad. Gyenge, nagyon gyenge.
- Nem hagyhatsz el! Érted? Nem emlékszel az egyezségünkre? Örökké. - mondom, s már nem ordítok, a hangok alig akarnak kijönni a torkomon, a sírás fojtogat.
- Örökké Hazz, örökké. - utoljára megszorítja a kezem, rám mosolyog, szemében látom megcsillanni a rajongást, amit eddig nem is értékeltem annyira. Majd a szorítás gyengül, szeme többé nem csillog, a szoba síri csöndjét pedig a éles csipogás veszi át. A szíve többé nem dobog, ezt bizonyítja az egyenes vonal, amely örökre beleég a retinámba.
- A halál beállta 17:46. - áll meg mellettem az orvos, óvatosan a vállamra téve a kezét. Nem ordítok többé, a torkomban egy gombóc keletkezik, ami nem hagy beszélni, a látásomat elhomályosítják a könnyek, minden homályos, kivéve Őt. Louist olyan élesen látom, hogy belesajdul a szívem. Próbálok nem arra gondolni, hogy többé nem hallom nevetni, vagy énekelni, vagy egyszerűen csak nem látom többé. Csak fölé hajolok, egy puszit nyomok homlokára, és lecsukom azokat a csodás kék szemeit, örökre.
- Szép álmokat, Boo. - suttogom élettelen ajkaira, és végig simítok arcán, tudom mi lenne a reakciója, ha élne, de többé már nincs köztünk. Felállok, utoljára ránézek, ránézek a fiúra, aki annyiszor megnevetett mindenkit, még ha baromi rossz kedve is volt, akiben szemernyi rosszindulatot sem lehetett volna találni, aki értelmet adott az életemnek. Hangtalanul nyelem le könnyeim miközben ráhúzom a szeretett fejre a takarót. Felállok, lassan megfontoltan, mintha én is meghaltam volna. S a szívem valóban megállt Louiséval együtt. Becsukom a szemem, nagy levegőt véve, s mintha valaki végig simítana az arcomon. Tudom, hogy Ő az, egyszerűen érzem.
~Én is szeretlek Louis. Sosem fogok mást úgy szeretni mint téged. Nem szabadulsz meg ilyen könnyen tőlem, ég veled~gondoltam, és minden szavam igaz volt. Kinyitom a szemem, többé nem érzem a simogatáshoz hasonló dolgot az arcomon. Elment, véglegesen.
Átgondolom mennyi mindent csinálhattunk volna, átgondolom a jövőnket, ami már sosem teljesülhet. S talán csak ennyi, amit tehetünk: kihasználni az összes pillanatot az életünkben.

Bajkeverő~Ziam

Sziasztok :) Remélem nem baj, hogy naponta van új rész...Ma egy Ziam sztorival jövök, amit ez a fan art ihletett meg, valamint Taylor Swift: I knew you were trouble száma. Remélem tetszeni fog :) D. xx
ui: Megint köszönöm a két feliratkozót, el sem tudom hinni.

0

Olyan régen történt már...mégis minden pillanatra emlékszem. Haja feketeségére, kreol bőrére, pajkos arany barna szemeire. Véletlenül találkoztunk, talán a sors akarta így, bár akkor kegyetlenül utálhat..
A szokásos napomat töltöttem az edző terembe. Először bemelegítettem, majd a futógépem futottam egy órát. Ilyenkor kikapcsolok, és csak a fülemben üvöltő basszusra koncentrálok, elfeledve az összes szarságot, ami történik körülöttem. A lábamat egyre gyorsabban kapkodtam, szinte szinte repültem a szalag fölött, csukott szemmel élveztem szívem kalapálását, és akkor éreztem meg: valaki figyel. Hátra tekintettem, és valóban, érzékeim nem csalódtak egy magas srác tartott szemmel, egyre közeledve felém. A gépet leállítottam, és csak vártam, hogy érjen oda hozzám, pedig egy hang azt suttogta meneküljek. Én azonban kizártam azt, és érdeklődve néztem rá. Valami megmagyarázhatatlan sötétség vette őt körbe, angyali külseje ezzel merő ellentétben állt. Már akkor hinnem kellett volna a "Ne a könyv borítója alapján ítélj" mondásnak, azonban hülye módon nem vettem tudomást a baljós előérzetemről.
- Helló Szépfiú - kacsintott rám, hangjában kacérságot véltem felfedezni. - Segítenél nekem? - s én, mint a kígyóbűvölő állatkája, megbabonázva bólintottam egyet. Rám mosolygott, én pedig majdnem elolvadtam. - Ó, még be se mutatkoztam. Zayn Malik - nyújtotta felém a kezét, amit készségesen elfogadtam. Ahogy érintkezett a bőrünk szikrák pattantak, a világ pedig megszűnt létezni...nem is inkább csak egy személyben megtaláltam a világom. Zayn megkért, hogy segítsek neki a felülésekben, folyton elmozdul a lába. Így hát a combjaim közé vettem a két edző cipőbe bújtatott lábát, és csak csodáltam, ahogy fáradhatatlanul csinálja a gyakorlatot. És számoltam, monoton, közben fedetlen felső testén legeltettem a szemem, hasa iszonyatosan kockás, mellkasa nagyon ki volt dolgozva. Úgy néztem rá, mint egy Istenre.
999-nél tartottam, mikor utoljára felült, és ajkait az enyémekre nyomta. Készségesen válaszoltam hívogató nyelvére, és vele együtt dőltem vissza a földre. Igazából nem érdekelt, hogy ő is fiú, és hogy edző teremben vagyunk, csak a szájára tudtam koncentrálni, és arra, hogyan tud ilyen jól csókolni. Mikor nagy nehezen elváltunk pirulva fordítottam el a fejem.
- Nézz rám! - fogta meg az állam. - Ne szégyelld Liam. - egy gyors puszit nyom a számra. - Az enyém vagy - suttogta, nekem pedig nem volt ellenvetésem, ezt már akkor tudtam, mikor belepillantottam azokba az igéző szemeibe. - Most te jössz! Mit szoktál csinálni? - ajkait megnyalta, én pedig semmi rosszat nem tudtam volna feltételezni róla, olyan kis ártatatlannak tűnt.
- Szeretek bokszolni - válaszoltam, bár nehezen beszéltem a szemei bűvkörébe kerülve.
- Akkor gyere, ma én leszek a boksz zsákod - rám kacsintott, és felhúzott a földről, egészen a bokszos részletig. - Gyerünk kis tigris! - vette fel a kesztyűt, amivel hárítani lehet az ütéseket. Beleütöttem, de csak épphogy. Felnevetett. - Nyugodtan üthetsz Payne, nem fáj. Vagy ilyen puhány vagy? - ingerelt, én pedig bedühödtem,és belevágtam a kesztyűkbe. - Ez az, Baby. Mutasd meg mit tudsz! - élvezte a fájdalmat, minden egyes ütés erősebb lett, s néha sziszegve rázta meg a kezét, mégis egyre jobban buzdított. Már vagy egy órája püfölhettem, erőm pedig még csak most kezdett kiteljesedni, ám mikor meghallottam a roppanó hangot ijedten hagytam abba.
- Úristen jól vagy? - néztem a srácot, ahogy masszírozza a kezét, arca egy kicsit megrándul fájdalmában, mégis mikor feltekint indokolatlan mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Eltörted a kezem. - bólogatott elismerően - Kesztyűn keresztül! Ez igen! - füttyent egyet, és azt hiszem mikor rám pillantott vágyat láttam a szemében. Épp kezét egy pacsira nyújtotta, én pedig óvatosan csaptam bele.
Valóban eltörtem a kezét, megállapította az orvos is, kapott egy gipszet is, amire egy szívecskét rajzoltam feketével.
Egy héttel később az utcán sétálgattunk, gipszes kezét áthelyezte a vállamon, úgy beszélgettünk. Egy társaság tartott felénk, tele velünk egykorú, és egy kicsivel idősebb fiúkkal. Próbáltam nem tudomást venni róluk, és csak nevetni a Zayn által elmondott viccen, amin még ő is nevetett, de akkor a társaság megszólított minket. Pontosabban Zaynt.
- Hé Malik, a főnök hívott, hogy van egy kis elintézni valód - kurjantotta az egyik, én pedig kíváncsian néztem Zaynre miről is van szó.
- Azt hiszem, most valaki szőkét kell megölnöd - suttogta a mellettem álló fülébe valaki, én pedig ledermedtem. Megölni? Erről még nem is tudtam, de nem az nem lehet, Zayn nem olyan...
- Mi az, a kis barátod nem is tudta mivel foglalkozol? Hogy hívják az új áldozatod? - szólt be ugyanaz, aki először.  A mai napig emlékszem kristály tisztán arra, ahogy arcvonásai hogy lettek egyik pillanatról a másikra komolyak. Egy pillantással belém fojtotta kérdéseket, s tudtam otthon megmagyarázza. Bár már akkor nem érdekelt, csak úgy tettem, mintha meg se hallottam volna ezt az információt. Ezzel együtt is szerettem, reménytelen volt felhozni akár egy dolgot is, ami miatt ez megváltozna.
- Semmi közöd hozzá Zack, és most húzzatok el! - mondta, nem kiabált, hangjából mégis akkora szigor áradt, hogy még én is majdnem mentem velük, csakhogy ne szembesüljek haragjával.
- Különben? - a fiú viszont nem félt, sokkal többen voltak, mint mi. - Beversz nekem? Úgy tűnik már valaki megtette helyettem. - mutatott a gipszére, Zayn arca egy kicsit megrándult, de eszébe juthatott valami, amin elmosolyodott.
- Tudod, ő itt a barátom - hangsúlyozta ki a szót, így félreérthetetlenné téve milyen értelemben is vagyok barát. - Pár nappal ezelőtt megmutatta a boksz tudását, rajtam. Volt rajtam kesztyű Zack, mégis eltörte a kezem, az én kezem. - büszkén pillantott rám, én pedig rámosolyogtam akkora önbizalommal, ami nem volt rám jellemző soha. Bár abban az időben csupa olyasmit csináltam, amit addig nem, ez már fel se tűnt.
Onnantól mindenki tudta, hogy Zayn Malik tulajdona vagyok. A barátaim elpártoltak tőlem, a szüleim tisztes távolságot tartottak, és gyakorlatilag kirúgtak a lakásból, ő pedig szívélyesen befogadt a házába. Romba dőlt minden tervem a jövővel kapcsolatban, de akkor úgy éreztem nem kell nekem se barát se család, se főiskola, csak hogy ez a fiú maradjon örökre mellettem. Ez volt az egyetlen kérésem. És egy ideig úgy is tűnt, hogy megteszi.
Minden nap elmentünk edzeni, mindig segítettem neki a felülésekben, és mindig megcsókolt a végén. Ajkait egy hónap után is ugyanolyan édesnek éreztem, mint a legelső csóknál, azt hittem ő s élvezi. És akkor azt elmondtam neki, amit már a legelső együtt töltött éjszakánk után is tudtam: Szeretem. Ő viszont meghátrált. Azt mondta, neki ez túl gyors, tartsunk szünetet. Egyszóval: szakítsunk, mert nem szeret. A szívem darabokra hullt, hónapokig úgy járkáltam, mint egy zombi. Azt hittem ő más, de tévedtem. Amint felfogta milyen érzelmeket váltott ki belőlem meghátrált, és ugyanúgy élte tovább az életét, mint azelőtt. Nélkülem.
Először merészkedtem be a közös edző termünkbe, ez volt a nem tudom hányadik hibám. Egy idő után már nem számolja az ember. Megpróbáltam ugyanúgy edzeni, ahogy rég. Nem ment, nem állt mellettem, mikor futottam, hogy játékosan leállítsa a gépet, nem segített a bemelegítésbe, és ami a legrosszabb...nem kérte az én segítségemet a felüléseknél...de másét igen...Egy másik fiú állt ott, én pedig végignéztem, ahogy megcsinálja vele ugyanazt, mint velem. Megcsókolta, magára húzta, közben pedig rám kacsintott, a srác válla fölött.
Abban a pillanatban Zayn Malik elvesztette a varázsát. Nem hallgattam az megérzésemre, nem láttam a sötétséget, ami körbe vette. Mint egy hirtelen kijózanodott részeg ráztam meg a fejem. A sátánért feladtam mindent, és nagyon megjártam, mikor eldobott, akárcsak egy játék babát. Elvesztettem a barátaimat, a családomat és...önmagamat.Tényleg igaz amit, mondanak, nem tudod ki vagy, addig amíg el nem veszel.

6-os mező~ Larry

Sziasztok :) Ez-mint a cím is mutatja- egy Larrys sztori lesz. Láttam az egyik blogon ezt a képet, és nem tudtam megállni, hogy ne rajzoljam le, így hát ez a különlegesség. Béna meg minden, és egy kicsit hasonlít csak, de attól megosztottam veletek :) Jó olvasást :) D.xx
Ui.:köszönöm a +2 feliratkozót és a kommenteket. :)

- Gyere már Louis - néz rám nevetve, kivillantva gödröcskéit. Szemei úgy ragyognak, mintha valóban zafír lenne, göndör egyébként sötét barna haja most fekete a víztől. Csak bámulok rá, közben viszont hozzám beszél. Megbabonáz, úgy, hogy többé azt se tudjam fiú vagyok-e vagy lány. Egy-egy mozdulatába annyira beletudok feledkezni...mint most. Csak kijött a medence szélére, csak pajkosan nézett rám, csak kezével hátra söpri a haját, nekem mégis túl sokat jelent.
- Jössz? Vagy egész nap ott fogsz állni és nézni? - ajkait csibészes félmosolyra húzza, majd egy hirtelen mozdulattal lefröcsköl. Nevetek, ahogy egyből spurizik is el, félve a reakciómtól. A nap megcsillan a testén lévő vízcseppeken, még jobban kihangsúlyozva izmos hátizmait.
- Fuss Styles! - kiálltok utána, majd egy fejessel ugrok a vízbe. Jobb úszó vagyok nála, így hamar beérem, adok neki egy másodpercet a levegővételre, s benyomom a víz alá. Köhögve jön fel, én pedig megijedek, kiúszok vele a szélére, felültetem, és jó sokszor hátba vágom.
-Tudod Louis - félbe szakad a mondata a köhögés miatt - elmehetnék színésznek - hirtelen nevet fel, semmi baja nem volt.
- Jól van, ha így állunk - nézek rá szúrós szemmel és önként merülök a felszín alá. Egy percnél tovább viszont nem bírom, kénytelen vagyok újra levegőért feljönni. Ahogy kinyitom a szemem egy boci szemű Harryvel találom szemben magam.
- Haragszol? - biggyeszti le ajkait, akár egy 5 éves kisfiú.
- Csak megijesztettél - simítok végig izmos mellkasán, megállva a pillangónál és a madaraknál.
- Éhes vagyok Boo - jelenti ki, ismét egy óvodás fiúhoz hasonlítanám.
- Akkor szépen bemész és csinálsz magadnak amíg én napozok - mutatok az ajtó felé, és már fekszek is a medence szélére.
- Lou? - kezdi abban a hangsúlyban, mikor akar valamit. Már becsukott szemmel válaszolok.
- Nem.
- Azt se tudod mit akartam kérdezni - mondja kicsit durcáskodva.
- Hogy csinálok-e neked valamit enni, és a válaszom: nem. - hangom határozottan cseng, azonban 5 perccel később már a konyhában szorgoskodok.
- Köszönöm - suttogja a fülembe, miközben hátulról átölel, fejét a vállamon pihenteti és nézi a vacsorája készülését.
- Az a baj, hogy nem tudok neked nemet mondani, és te csúnyán kihasználod - mondom, de mosolygok, hisz ez csak annyit jelent az övé vagyok, s ő az enyém.
Érzem a kockás hasát a hátamnak, és még valamit a fenekemnek nyomódni. Megfordítom a palacsintát, és csak nézem az azon lévő barna foltokat. Az egyik, mintha egy szívecske lenne, a másikba egy masnit, hernyót, labdát látok bele. E nagyon hasznos művelet közben érzem Őt. Nem csak testileg, hanem lelkileg is. Lélegzete perzseli a nyakamat, érzem szíve hevesen ver, talán egyszerre az enyémmel, a szoba pedig egyre forróbbá válik. Kicsit örülök, mikor elkészül a palacsinta, és felmegyünk enni a hálóba. Elképesztő, hogy Harry azt a hétköznapi cselekvést, mint az evés mekkora szexiséggel tudja csinálni. Megfújja a tányér fölé hajolva kicsit a villájára szúrt falatot óvatosan, majd a szájához érinti megnézve ezzel tud-e már enni, ezután harap egyet.
- Sosem fogom megérteni hol vagy ilyenkor - kúszik e mondata a fülembe, meglepődve eszmélek fel.
- Hogy hol vagyok? - kicsit összezavarodva nézek rá
- Igen. Egyszer csak mintha egy másik világba térnél, és nem figyelsz rám - ajkait egy vonallá préseli össze, homlokát aranyosan összeráncolja. Felnevetek az abszurditáson, miszerint nem szentelem rá a figyelmem. Jó vicc.
- Jaj, ha tudnád Hazz...Tudod min gondolkozok el mindig ilyenkor? Rajtad! Hogy hogy lehetsz ilyen...tökéletes. - nézek rá rejtetlen rajongással. - Hogyan is érdemelhetek meg egy olyan embert mint te? - kezemmel végig simítok arcélén, majd megállapodok a szájánál, amin lassan végig simítok. Igen, a legjobb szó erre a rajongás.
- Én ezt pont fordítva gondolom - kacsint rám pajkosan.
Hát nem érdekes? Hogyan tud egyszerre két, azonos nemű ember szinte angyalként egymásra nézni, miközben magukat nem tartják semmire?
Az élet melyik csalfa játékát játssza ezzel? Vagy ez csak egy kiváltság, amit csak a 6 mezőn élvezheted, de előbb utóbb újra dobni kell? Esélyt adva a további kiváltságokra? Vagy ez már a cél, ahol mindent bezsebelsz?
Akkor úgy éreztem, ha mégis dobnom kéne újra, én inkább kiszállok a játszmából. Nekem nem kell a többi, csak ő.
- Már megint ezt csinálod - korhol le megjátszott méreggel.
- Örökre együtt maradunk? - arca gyorsan vált át huncut mosolyból komoly arcvonásokra.
- Nem ígérek semmi olyat, amit nem tudok betartani. - a szívem fájdalmasan összehúzódik e szavakra, egyébként is feldúlt voltam, most meg jön ezzel. - De azt megtudom ígérni, hogy holnap, ha fel kelsz itt leszek. Hogy örökké szeretlek. De nem tudom mit hoz a sors, Boo. Mi lenne ha a jelenre koncentrálnánk? - megfeszítem az állam, s közben érzem: apró puszikkal hinti be a nyakam, majd meglepődve tudatosul bennem, végig nyal rajta. A feszültségem felenged, s egy jóleső sóhaj hagyja el a számat, amire felbátorodva elkezdi szívni a bőrt. Néha felszisszenek, de nem bánom. Ez csak egy jel, arra hogy nem álmodom, mindenkinek ezt kellene használnia az ősrégi csipkedős módszer helyett.
- Harry...- suttogom, ő azonban nem akar tudomást venni erről a tényről, s fogával meghúzza az érzékennyé vált bőrt. - Cupcake - próbálok komoly hangon megszólalni, de egy kéjes nyögést hallatok akaratlanul. Harry a csupasz mellkasomon halad egyre lefelé. Azt se tudom mikor került le rólam az anyag. - Ne, nem szeretném. - állítom meg a göndör tincseket az utolsó pillanatban, mielőtt a tiltott zónához érne. Csillogó zöld szemeit az enyémekbe fúrja, próbálva kiolvasni belőle gondolataimat.
- Mond el mi jár most a fejedben - kéri kicsit oldalra döntve a fejét, én pedig gátlástalanul eleget teszek a kérésének.
- Kérvényeztetni fogom, hogy a "görög isten" címszó alatt a szótárba a te képedet tegyék be - ámulattal nézek rá, s kicsit elpirulva lehajtva a fejét. Egy puszit nyomok az orrára, majd kiviharzok az ajtón. Nevetve kiabálom, hogy kapjon el, de nem igazán futok. Tervem beválik, alig kergetőzünk 2 perce, mikor kacagva szorít a karjai közé, és folytatja amit félbeszakítottam odafent, és most nem ellenkezem. Ha ez egy játék, a dobókockát eldobom, ezzel örökre a 6-os mezőn maradva.

Szerelembe esni ~ Narry

Loraa*-* tessék,megfelel a sztori? :) Szép délutánt mindenkinek D. xx 

Karjaival körbe fonta a derekam és édesen nézett rám. Miket beszélek? Mindig édesen néz, de most túl aranyos volt.
- Te vagy a legjobb barátom Harry, nagyon szeretlek - mondta, és még szorosabban húzott magához. A szívem ebben a pillanatban döntött úgy, hogy kiakar ugrani a helyéről. Nem tudtam mi ez az érzés. Egyszerre volt jó és rossz.
- Én is Ni -mondtam és csak remélni tudtam, hogy nem hallja meg szívem őrült vágtáját.
Szorítása egyre gyengült, majd egy arcra puszi következtében elvált tőlem. Kék szemei gyermeki pajkosságban csillogtak, beletúrt az egyébként is kócos szőke hajába majd benedvesítette pirosló ajkait. Ez a mozdulatsor olyan érzéseket váltott ki belőlem melynek létezéséről még csak nem is tudtam. Próbáltam nem tudomást venni ezekről az új dolgokról, melyek most kólintottak fejbe elképesztő erejükkel.
Annyira elbambultam, hogy épphogy csak elkaptam Niall kecses alakját kicsusszanni az ajtón. A lábaim önálló életre keltek, és odavittek ahova a szívem húzott, mintha csak láthatatlan kötéllel lennénk összekötve a tökéletességgel.
Amint kiléptem az üvegajtón épp ugrott be a medencébe. A boldog sikítása mosolyra késztetett, és öntudatlanul ugrottam utána, a pólóm és nadrágom ledobása után. Kicsit sem lepődött meg engem látva miután feljött a víz alól. A cseppek megakadtak nagy szempilláin, kiemelve a szemei kékségeit, majd feladva a terhet csorgott le a száján keresztül le a mellkasán. Megrázta a fejét, s a hajából ezernyi apró vízcsepp távozott. Nevetve fröcsköltem le, s nem volt rest visszaadni. A nap lassan bukott le a látóhatáron, és kénytelenek voltunk abbahagyni vízi játékunkat.
- Rendeljünk olasz kaját, kérleeeeeeeek - nézett rám hatalmas bociszemekkel Niall, hogy a francba tudtam volna neki nemet mondani?
- És filmet is te választasz? - néztem rá mímelt sértődöttséggel.
- Hát persze, ha rád bíznám tuti valami sablonos romantikus filmet néznénk. - forgatta meg szemeit játékosan, mire nevetve bokszoltam vállba, mégsem ellenkeztem mikor berakta a "gyilkoljuk egymást, mert mért ne" filmjei egyikét. A taco leküzdése után pedig pattogatott kukoricát csináltunk desszertnek. Majd hoztunk be csokit. És csipszet. Meg perecet.
Miután kifosztottuk a konyhát még mindig maradt fél óra az értelmetlen akció filmből. A kanapén ledőlve Niall a combjaimat találta a legjobb párnának, úgy tűnt lassan elnyomja az álom. Amint a stáblista is lement már csak aranyos, folytonos szuszogását lehetett hallani, a képernyő elsötétülése pedig tökéletes végszó volt. Karjaimba vettem apró testét. Mindig is nevettem termetén, alig ért a vállamig és pehely könnyű volt. Nesztelenül lépkedtem fel a csigalépcsőn karjaimban életem értelmével. Óvatosan raktam le a puha ágyára, egy puszit adtam merészen közel az ajkaihoz, és elhajoltam volna, azonban apró kezek fogták le karjaimat.
- Hát te? Nem is aludtál? - játszottam a sértődöttet, azonban hevesebben dobogott a szívem a tudatra, hogy csak azért csinálta, hogy a karjaimba vegyem, és még a majdnem csók ellenére is mosolyog.
- Persze, hogy nem. De túl kényelmes vagy, maradj velem - kérlelt újra bevetve a kiskutya szemeket.
- Úgy utálom, hogy nem tudok neked nemet mondani - zsörtölődtem, miközben az övemet kicsatolva levettem a nadrágom, ami az ingem társaságában landolt a padlón. Egy szál bokszerban feküdtem be Ni mellé, aki abban a pillanatban a mellkasomra tette a fejét, én pedig a hátára a kezem. Olyan érzés volt, mintha ez átlagos dolog lenne, mintha ez lenne a magával értetődő.
  Amíg el nem aludt ujjaival a tetkóim körvonalát rajzolta körbe, nem beszélgettünk. Egyenletes lélegzéséből tudtam, most már tényleg elaludt, a biztonság kedvéért mégis szólongattam. Halkan morgott egyet, majd úgy fordult, hogy egész éjszaka csodálhassam arcát. Békés volt az arckifejezése, mint aki ott van ahol lennie kell, pedig ez nem így volt. Nem lehetett az a hely az azonos nemű legjobb barátja karjaiban. Halkan felsóhajtottam. Évek óta szenvedünk, mindent megosztunk egymással, mindenről beszélünk, kivéve állítólagos bromance-ünkről. A pulzusom már csak attól megnőtt, hogy a kapcsolatunkra gondoltam. Óvatosan végig simítottam arcélén. Olyan nyugodtan aludt. Békés volt. Szempillái hosszú árnyékot vetettek arcára az ablakon bekukucskáló holdfény miatt. Szája sarka álmában félmosolyra húzódott, biztos valami szépet álmodott, holnap megkérdezem tőle mit is hozott össze neki kusza elméje ma éjszaka. Mindig kócos haja elképzelhetetlenül sok felé meredt, hátul egy kicsit hosszabbra volt hagyva. Vékony lábai közül az egyiket átvette rajtam, kezeivel magához láncolt, persze ez nem volt ellenvetésemre. Sőt...
- Harry - suttogta, de nem ébredt fel. Álmában az én nevemet mondja? Komolyan?
Mintegy megerősítésképpen újra a nevemet nyögte. A dobogás a mellkasomban egy pillanatra felhagyott, majd olyan gyors tempóra kezdett, hogy féltem Niall felkel, hiszen a madaraimon nyugtatta aranyos fejét. Olyan volt, mintha az egyik borzasztóan romantikus filmem kelt volna életre, és tudtam mit érezhet a lány mikor azokat a nyálas dolgokat mondja a szerelméről. Önkéntelenül húzódott mosolyra a szám, és ezredszerre is beleszerettem a tiltott gyümölcsömbe, Niall James Horanbe..

Ez a reggel volt életem legjobb reggele, bele kell kerülnie a történelem könyvekbe, hogy mindenki tudja. Mindenki tudja mit éreztem, mikor összegabalyodott lábainkra esett pillantásom, mikor megláttam meztelen mellkasát, mikor meghallottam halk szuszogását, mikor szemügyre vettem kócos haját, mikor belélegeztem jellegzetes illatát...
- Ne bámulj, frusztráló.
és mikor meghallottam imádni való hangját.
- Nem bámultalak. -fordultam meg morcosan, ekkor ráugrott a hátamra, és egy puszit akart nyomni az arcomra, azonban elfordítottam a fejem, így egy szájra puszi lett belőle. Zavartan és kissé elpirulva hajolt el tőlem, az én arcomról azonban levakarhatatlan volt a mosoly. - Csinálsz nekem reggelit légyszi? - néztem rá boci szemekkel, bár tudtam, hogy egy rendes szendvicset sem tud összedobni. Aprót bólintott és aggódó arccal indult el csillapítani éhségem. Pár perc múlva követtem egy szál alsóban. Nem tudtam mit kezdjek magammal, hiszen valami kettőnk között megváltozott tegnap este, de arra jutottam, hogy úgy viselkedek ahogy szoktam. Mögé álltam, államat a vállán pihentetve figyeltem ahogy megpróbálja felvágni a paradicsomot. Összerezzent, ahogy hozzáértem, ami ahhoz vezetett, hogy elvágta a kezét.
- Basszus, sajnálom - fordítottam magam felé apró testét, és gyorsan kerestem egy ragtapaszt. Egy zsepivel letöröltem a vért, majd ráraktam a ragacsos anyagot. Mikor végeztem apró puszit leheltem rá, és felemeltem a fejem, begörnyedve álltam, ezért arcunk egy magasságba került. Olyan közel volt, hogy éreztem leheletét arcomon. Olyan erővel tört rám a vágy, hogy muszáj volt valamit tennem kellett. Hajszálnyival közelebb hajoltam hozzá, a szánk majdnem összeért, én pedig engedélyt kértem tőle szemeimmel, azonban az övéit már becsukta, és helyettem cselekedett. Ahogy ajkaink összeértek fellobbant a világ. Nem létezett más csak ő, és én. Nyelvét átdugta, és a enyémmel járt egyre gyorsuló táncot. Hajához kaptam, és ujjam köré csavartam néhány tincsét, hogy játékosan meghúzzam. Állati morgást hallatott, majd a csípőmet még jobban magához húzta. Percekig faltuk egymást, egyszerűen nem volt elég belőle. Aztán egy végzetes pillanatban elváltunk.
- Uhhh...khm...kérsz szendvicset? - nézett félénken a szemembe, mire muszáj volt felkacagnom, ez egy kicsit őt is felbátorította.
- Hát úgy látom még csak a kenyér van meg, szóval ha kérek is magamnak kell megcsinálnom - sóhajtottam, rákacsintva hozzá is láttam. Még mindig megilletődötten bámult maga elé az előbbi forró jelenettől. Gyorsan elkészültem a művemmel elé raktam, és csendben kezdtünk el enni.
- Figyelj Ni, mit szólnál hozzá ha elmennénk a vidámparkba? - kérdeztem hirtelen, elmosolyodott.
- Oké.
- Akkor elmegyek elintézek valamit, egy fél óra és itt vagyok. - aprót bólintott, majd a gondolataiba mélyedt.
Letörölhetetlen vigyor játszott ajkaimon, mikor becsukódott mögöttem az ajtó, és egy kicsit idiótának éreztem magam. Hisz azért virulok ennyire, mert randizni viszem a legjobb barátomat.

******

Egy kocsinak dőlve vártam rá, amint kilépett az ajtón elállt a lélegzetem. Még dögösebb volt, mint aminek elképzeltem. Haját felállította úgy, hogy rendezett kuszaságban álljon, egy fehér pólót és egy sötét barna feszülős nadrágot vett fel. Az utóbbit nagyon díjaztam, kiemelte kerek fenekét.
- Szia - köszönt félénken - Új kocsid van?- kérdezte a támasztékomra célozva.
- Hát öhm...tudod, csak azt hittem szexin néz ki, ha a kocsinak dőlve várlak, csak az enyém szervizbe van - húztam el az orrom, édesen kacagott fel, és egy gyors puszit nyomott a számra.
- És azt tudod kié? - kérdezte felhőtlen mosollyal az arcán.
- Fogalmam sincs - mondtam váll vonva én is vigyorogva.
- És ha visszajön a tulajdonosa és leszid? Vagy ha bekapcsol a riasztó? - kérdezte aggódva.
- De nem történt semmi Niall - a homloka közötti ráncok elmélyültek, ami nekem nem tetszett így elsimítottam. - Ne reagáld már túl, Ni. És ne gondolkozz ennyit, nem történt semmi, most pedig mennyünk, mert végre kézen fogva akarok sétálni veled abba a rohadt vidámparkba.
Mosolyogva bólintott, összefűzte ujjainkat.
S ahogy ránéztem, azokra a gyönyörű kék szemeire az életem új értelmet nyert.

Award 2.

Naomi-Styles-nak köszönöm a díjat :) Nagyon boldog vagyok, hogy rám gondoltál, remélem tetszeni fog a többi történetem is :) xx D.

Szabályok:

1. Tedd ki, hogy kitől van a díj!

2. Írj magadról 11 dolgot!

3. Válaszolj 11 kérdésre!

4. Tegyél fel 11 kérdést!

5. Küldd tovább 11 embernek!

 

11 dolog rólam:

1. Most ballagtam el.

2. Szeretek olvasni.

3. A kedvenc párosom: Narry.

4. Kedvenc gyümölcsöm a földi cseresznye, nagyooon finom.

5. Emeletes házban lakok.

6. Mindig is szerettem volna egy kutyát.

7. Még nem volt barátom.

8. Nem rég búcsúztam el egy számomra nagyon fontos személytől.

9. 8 évesen írtam meg az első sztorimat, igaz nagyon béna lett.

10. Imádom Los Angelest.

11. Nézem az Orange Is The New Black című sorozatot.

 

Kérdések:

1. Milyen üzletbe szoktál általában először bemenni, mikor plázába mész?

Amelyik először útba esik, talán a H&M :)

2. Kedvenc parfüm márka?

Szeretek kísérletezni az új parfümökkel,ezért mindig más van, az összeset szeretem :)

3. Voltál már nyaralni külföldön? Ha igen, hol?

Horvátországban voltam nagyon sokszor, de Bécsen, Velencében és Szlovákiában is jártam már.

4. Ha most be van festve a körmöd, milyen színű?

Fekete, imádooom :D

5. Olvasol olyan blogot, melyben nem a 1D fiúk a főszereplők?

Igen, az egyik barátnőmét, aki nagy sajnálatomra nem lett fan :( 

6. Egy könyvet átlagosan mennyi idő alatt olvasol ki?

1-2 nap, szeretek gyorsan végezni velük, és gyorsan olvasok :)

7. Mit vársz a jövőtől?

Nagyon sok mindent, ami szerintem nagy hiba.

8. Mennyi idő alatt írsz meg egy részt a blogodba?

Ha van ihletem max egy óra, ha nincs napokig szenvedek rajta.

9. Könyv vagy e-book?

Mindenképpen könyv.

10. Szeretsz moziba járni? Kivel szoktál általában?

imádok :) Mindenkivel akit eltudok rángatni, legtöbbször a barátnőimmel.

11. Hány éves vagy?

14, egy hónap múlva töltöm a 15-öt :)

Kérdéseim:

1. Mikor írtad a legelső blogodat?

2. Miért kezdtél el blogolni?

3. Hova mennél el a legszívesebben a világon?

4. Milyen koncerteken voltál már?

5. Sportolsz valamit? Ha igen, mit?

6. Melyik a kedvenc számod?

7. Melyik filmet láttad utoljára?

8. Mi a kedvenc színed?

9. Milyen ízű a kedvenc fagyid?

10. Milyen hírességekért rajongsz?

11. nézel sorozatokat? Ha igen, miket?

Küldöm:

Stella Dreamer - What About Love

Szeretlek part 2.~Narry

Köszönöm a feliratkozókat, komikat, és a pipákat :) Jó olvasást :) D.

Harry
Hetek óta az az este jár a fejembe. Nem tudok másra gondolni csak rá. Úgy érzem megszállottan rajongok Niall Horanért. Amikor aznap beismerte, hogy szeret...a mennyben éreztem magam. Szerelmes belém! A világ legtökéletesebb fiúja szerelmes belém! És én is....de nem lehet. Nem tudhatja meg. Szegényt bántanák és elítélnek, mint régen. Nem kívánom neki se azt, se a titkolózás fájdalmait. Nem, inkább hagy csak én szenvedjek. Az utána lévő este azt mondtam neki biztos csak a szeretet hiány miatt érzi ezt, azonban tudtam, hogy nem. Csak rá kell nézni,a szemei csillogtak, szíve hevesen dobogott, éreztem, s nem tudtam eldönteni melyikünk pulzusa gyorsabb.
Azóta eltelt egy hónap. Talán a szörnyű elutasításomra benőtt a fejel ágya, és többé nem táplál mély érzéseket irántam, bár abba lehet belehalnék.
- A Föld hívja Harryt! Jelentkezz! - eszmélek fel a legjobb barátom hangjára.
- Hogy? Mi? -nézek körbe kicsit összezavarodva, hiszen az előbb még egy csomóan tartózkodtunk ebben a szobában...vagy az nem is itt volt? Louis mosolyogva megrázza fejét, és egy elnéző pillantást vet rám.
- Harold, Harold, Harold. - mondja hitetlenkedve, majd egy mindentudó mosoly kíséretében folytatja, közben haját összekócolja. - A szerelemelveszi az eszedet. - kacsint rám.
- Hogy mi? Én nem vagyok szerelmes Alizbe - utalok ideiglenes látszat barátnőmre.
- Tudom. - mondja huncutul csillogószemekkel. - Nem is rá gondoltam. - megcsóválom a fejem, és próbálok kijutni a helyiségből, ami még mindig nem tudom hol is van, ő viszont egy határozott mozdulattal visszaránt eredeti pozíciómba az ajtóval háttal.
- Ülj le Harry. Már hetek óta nézem azt a holtkóros fejed, meguntam. Lehet, hogy meg kéne várom amíg magadtól rájössz, de azt hiszem erre itt volt egy hónap. Szereted őt - mindketten tudjuk kire gondol - ő is szeret téged. És ennyi az egész. Ne érdekeljen téged senki más. Se a média, se az utálkozók, se senki. Tudod, a szerelem mindent legyőz, vagy mi - von vállat szégyenlősen. Most először fordul elő, hogy erről beszélünk, ezért kicsit kínosan érinti a tény, hogy egy fiút szeretek, ezt mutatja enyhén pirosas arca. A fülemet mintha egy hang ütné meg, de nem fordulok meg, az érzelmim vihara sokkal jobban leköt.
- Nem akarom kitenni Niallt olyan veszélynek, ami nem muszáj,és azt se akarom, hogy rejtőzködnie kelljen! Hát nem érted Lou?! Meg akarom védeni - az elején kiabálok a vége azonban suttogásba megy át. Louis nem szólalmeg, csak sajnálkozva pillant rám, majd mögém.
- Engem nem kell megvédeni Harry, nagy fiú vagyok már - hallok meg egy elszánt hangot mögöttem. Lassan megfordulok és szemben találom magamat a tökéletességgel. Szőke haja merő művészi kuszaság, kék szemeit kiemeli a pólója, amin "Life is bitch" felirat díszeleg, vékony lábait tapadós farmerba bújtatta. Arcán elszántságot kívül meglepődést fedezek csak fel, s ahogy szemeink összekapcsolódnak már semmi nem érdekel. halványan érzékelem, hogy Louis elhagyja a szobát, és az ajtót becsukja maga mögött. Egyikünk se mozdul, bámuljuk csak egymást.
-Én most inkább megyek azt hiszem...- kerülöm ki Nit, és kicsusszanok az ajtón. Nem próbál meg megállítani.
- Tomlinson, most kinyírlak! - üvöltöm el magam a folyosóra érve, jé már itt is vagyunk a szállodában?
- Styles, megköszönöd még ezt nekem! - hallom meg a különleges hangot, s bár ezelőtt egy másodperccel komolyan fontolóra vettem szavaimat már csak ürességet érzek.Talán valóban elszúrtam a második esélyem is?
Ó, a francba is~gondolom, és dühösen visszavágtatok a nem rég elhagyott helységbe. Niall ugyanúgy áll, ahogy ott hagytam, talán kicsit összegörnyedt ki nem mondott szavaim súlya alatt. A pólója láttatni engedi hátizmait, ami annyira megbabonáz, hogy egy pillanatra el is felejtem miért is jöttem pontosan vissza, de hamar észhez térek. Az ajtó nyitódásra felkapja a fejét,és kérdőn néz rám,miután konstatálja, hogy én vagyok az.
- Ni...- kezdek bele, de torkomon akadnak a mondatok, amiket egy perccel ezelőtt olyan okosan kitaláltam.
- Hazza? -ösztönöz kedvesen,de nem sietett. Egy nagy lépéssel megszüntetem a közöttünk lévő távolságot, és ajkaimat az övére tapasztom, amire egyből válaszol. hosszú percekig csókolom, nyelvünk vad elkeseredett táncot jár, ajkunk egymásra hangolódva tökéletes párt alkotnak, s csak a csúnya levegő hiány szakít minket félbe. Nem tudom mit mondhatnék, Niall szemeiben viszont békét, harmóniát és szerelmet látok, ami egy kicsit megnyugtat. Kezei még mindig a hajamban csimpaszkodnak, mutató ujjára tekergeti az egyik tincsemet, olyan természetesen, mintha már évek óta ezt csinálná,bár én se panaszkodhatok, hisz én derekát fogom át birtoklóan, esélyt sem, adva pár centi távolságnak.     
- De mi lesz a...? - próbálok rákérdezni az engem nagyon is aggasztó dologra, azonban úgy tűnik Niallt a legkevésbé sem érdekli, vagyis ezt derítem ki abból, hogy mutató ujját a szám elé helyezi, elhallgattatva engem ezzel
- Szeretsz? - beletúr hajamba, szemei pedig kíváncsiságtól csillognak, szuggerálva az enyémeket.
- Szeretlek. - mondom életem legigazabb dolgát, kicsit megrészegülve az érzelmeimtől.
- Akkor nem lesz semmi baj. - suttogja, majd ajkait érzékien tapasztja az enyémekre, már most nem tudok betelni velük. Tényleg igaza volt Lounak, a szerelem mindent legyőz.

Award

 Életem első díját köszönöm Loraa*-*-nak, tényleg hálás vagyok érte :) D.

 Szabályok:

1. Tedd ki kitől van a díj!
2. Írj magadról 10 dolgot!
3. Válaszolj 10 kérdésre!
4. Tegyél fel 10 kérdést!
5. Küldd tovább 10 embernek!
6. Iratkozz fel a küldő blogjára!

 

10 dolog rólam:

 

1. Ma a barátnőmmel voltam vásárolni.

2. Van egy 3 éves tesóm.

3. Én 15 leszek egy hónap múlva.

4. Hétfőn fogok laptopot kapni.

5. A kedvenc helyem London.

6. Imádom a brit akcentust.

7. A nyolcadik év végemet jelesként zártam.

8. A macskámat Jurij Gagarinnak hívják,fogalmam sincs miért.

9. A kedvenc színem a rózsaszín.

10. Most jöttem csak rá, hogy tíz dolgot magadról leírni nem is olyan könnyű.

 

 Válaszaim:

1. Mit terveztél a nyárra?

meg szeretnék tanulni gitározni, és sokat szeretnék lógni a barátaimmal. :)

2. Sportolsz valamit? Ha igen, mit?

Kézilabdáztam, de térd törés miatt kénytelen voltam abbahagyni:/

3. Van házi állatod?

Igen, egy macskám: Gaga :)
4. Utolsó könyv, melyet kiolvastál?

Összekuszálva.
5. Kedvenc könyv?

Milyen is a boldogság?

6. Utolsó film, melyet megnéztél?

Csodálatos pókember 2.
7. Kedvenc film?

Elhurcolva.
8. Milyen kapcsolatot ápolsz a családoddal?

Természetesen vannak konfliktusaim anyukámmal, és a tesómmal se mindig rózsás a helyzet, de jól megvagyunk így hármasban :)
9. Kedvenc nyári ruhadarab?

Egybe részes szoknyák.
10. Hova tervezel a családoddal, vagy esetleg barátaiddal nyaralni menni?

 Nem megyünk sehova nyaralni, csak strandra :)

 

Kérdéseim:

 

Én is ezeket tenném fel, ha nem, baj.

Elküldöm:

Zsoo-http://inyourimaginationstories.blogspot.hu

Mert...~Larry

Sziasztok :) Ezt a részt Loraa *-* -nak küldöm, és bár nem Narry, remélem élvezni fogod :) ennek van folytatása is, szóval várom a pipákat és kommenteket. Szép nyarat :)) D.

(Az a nézés *-*)

 
Harold Styles
Ha valaki megkérdezné ki a legbonyolultabb ember az életemben azt mondanám Louis Tomlinson.
Mostanában egyáltalán nem értem. Egyik pillanatban olyan, mint régen a másikban meg, mintha valami rosszat tettem volna ellene. Visszahúzó, kicsit ellenséges. Teljesen összezavar.
- Hé, Hazza jössz a Nando's-ba? - néz rám csillogó szemekkel, most a régi Tommot látom benne, de meg se várja válaszom tovább bohóckodik Zaynnel. Újra új önmaga. Sóhajtva állok fel, úgy érzem egyedül maradtam. Liam és Niall, Zayn és Lou, én pedig magányosan csapongva. Mérgesen megyek ki az ajtón, a kocsikulcsot pörgetve a mutató ujjam körül. Kinyitom a Range Roverem, azonban egy ír akcentusú hang visszatart.
- Hova mész Harry? Nem velünk jössz? - én megrázom a fejem, és beülök a nagy fekete kocsimba, sietősen hagyom ott a négy meglepődött arcot. Abban a pillanatban csak annyit tudok, hogy nem maradhatok ezekkel az idiótákkal. Az utam Paulhoz vezet, nem szoktuk őt a lakásán keresni, emiatt ül ki idegesség arcára látványomra.
- Mond, hogy nem történt semmi baj.- mondja köszönés nélkül.
- Nem - nevetek, kicsit oldottabban invitál be. - Nem maradok sokáig, csak szeretném, ha foglalnál nekem jegyet Los Angelesi járatra. - félve nézek fel rá.
- Oké, mikor indulsz? Mikor jössz vissza? Kivel mész? - kérdezi, a vártnál unottabban.
- Minél hamarabb, akár egy óra múlva - felvonja a szemöldökét, de nem kérdez semmit. Egy hétig nem lesz koncert, pihenünk egy kicsit. - A show-ig visszaérnék, de aztán mennék megint vissza. - mondom, a szemöldöke ha lehet még feljebb húzódik - És egyedül mennék. - döbbent arccal próbál rájönni cselekedetem okára, végül azonban csak bólint.
- Rendben, de itt kell lenned minden bandával kapcsolatos dolgon, egyet sem hagyhatsz ki. Magánrepülővel mész, egy óra múlva, vagyis pontosan- ránéz a karórájára - 14:30 kor a házatok elé megyek, elviszlek a repülőig. Azt már tudod hol fogsz lakni?
- Hát...azt hiszem Ed ott van, nála csövezek egy ideig aztán veszek egy házat - vonok vállat, mintha nem lenne nagy cucc, de ezzel elmondtam, hogy tulajdonképpen nem vagyok hajlandó a fiúkkal üzleti kapcsolaton kívül bármi mást fenntartani.
- Biztos vagy benne? -félve kérdezi, szemében apai aggodalom csillant, abban a pillanatban nem a banda jövőjét féltette, hanem a lelkemet. És emiatt is imádtam annyira ezt a nagydarab fickót.
- Teljesen. - tudom, hogy képtelen lennék együtt élni a közömbös Louissal. Egy bólintással veszi tudomásul válaszom, majd visszatér menedzser szerepébe.
- Készülj. Nem sokára ott vagyok. - majd telefonnal a kezében kikísér, és már tárcsáz is.
Kinyitom a kocsiajtót, beülök, de nem fordítom el a kulcsot. Megcsörgetem Edet, és megdumálom vele, hogy egy hétig nála legyek, addig pedig megszervezem az új lakásom.
Lábaim ólomsúlyként húznak le, miközben összepakolok. Úgy tervezem, hogy majd a következő fellépés után hozom el az itt maradt cuccaimat, amíg a többiek az after patin buliznak. Búcsú nélkül azonban nem akartam elmenni, így az összes fiú szobájában hagytam egy búcsú levelet.

Ni, sajnálom, hogy nem köszöntem el, de távolságra van szükségem, meg Horan hugra majd a koncerten. Remélem nem haragszol. H.x

Li, remélem megérted, hogy nem tudok most otthon tartózkodni. Kérlek ne keress, a koncertre vissza érek. H.x

Zayne, sajnálom, hogy nem búcsúztam el, csak friss levegőre van szükségem, koncertre visszaérek. Ígérem, sosem hagylak cserben titeket. H. x

Viszlát BooBear. H. x

Louisnak egyszerűen nem voltam képes több mindent leírni. Egy regény is kevés lett volna elmagyarázni minek is száműzöm magam a saját házamból. Gyorsan a bőröndjeim társaságába beülök az elsötétített autóba és felülök a repülőre útba Los Angelesbe. Nem tudom, hogy életem legjobb vagy inkább legrosszabb döntése otthagyni a One Direction házat, és abban a pillanatban nem is igazán törődöm vele. Azonban miközben a felhők közt utazom a második kedvenc helyemre a világon nem tudom kiűzni Paul féltő arcát mielőtt felsétáltam volna a lépcsőn a gépbe.
- Ne tegyél semmi olyat, amit később megbánnál, Harry. Hidd el itt mindannyian szeretnek. Hiányozni fogsz - mondta akkor, majd hátat fordított, újra felvéve hétköznapi hivatalos maszkját.
- Mr.Styles 5 perc múlva elkezdjük a leszállást, készüljön fel. - szólalt meg a stewardess bársonyos hangja a hangszóróban. Természetesen megnéztem magamnak a fiatal lányt, de nem mozgatott meg bennem semmit. A repülő kerekei tompán érintkeznek a talajjal, Los Angeles napsütötte városába érkezve.
- Viszlát. - intek oda a pilótának és a lánynak, majd a csomagjaimat egy taxiba pakolom Ed házszámát bediktálva.
A barátom hatalmas mosollyal üdvözöl, és jó baráthoz méltóan nem kérdezi miért jöttem. A hét gyorsan telik szinte eszembe sem jutnak az otthoniak, a telefonom már felszállás óta kikapcsolva hever az egyik táska alján. Eddel egy csomó helyre mentünk. Buliztunk, medencéztünk, gokartoztunk, a tetováló szalont is meglátogattuk, és elkísértem stúdiózni is. Ha lehet még közelebb kerültem hozzá. Mindig is azt mondtam, hogy az 1D fiúk nem a legjobb barátaim, hanem a testvéreim, mert ezt a szerepet Ed tölti be.
Elérkezett a nap, mikor visszakellet mennem Londonba, akkor úgy búcsúztunk el, hogy éjjel jövök is vissza.
Nagy mosollyal az arcomon értem oda kezdés előtt egy fél órával. Minden tökéletes volt, mármint amennyire egy koncertünk az szokott lenni, azonban még nagyobb magányt éreztem, mint azelőtt. Alig szóltak hozzám a többiek, és a színpadon láthatatlan szikrák pattogtak. Rájöttem, hogy nem maradhatok örökre távol a konfliktusoktól LA-ben, de nem álltam készen arra, hogy szembe álljak a fiúkkal és elmondjam az érzéseimet. Így amint véget ért a show, és megbizonyosodtam róla, hogy mindenki elhúzott az after partira előhúztam a kulcsom, és a közös házunkba összepakoltam az itt maradt cuccaimat. A kulcsot letettem az asztalra, úgy éreztem már nem lenne jogos, ha nálam lenne, többé nem lakok itt.
Még visszamentem utoljára a régi szobámba. Az üres falak és szekrények árván álltak velem szemben, már nem is olyan volt amilyenre emlékeztem. Nem az a szoba volt, ahol Louis és én annyi reggelen összegabalyodva ébredtünk, vagy ahol reggelit kaptam ágyba Loutól. Beletúrtam göndör tincseimbe, és megfordultam, hogy visszamenjek LA-be ahol, látszólag, az élet gondtalan és csodás. Viszont az ajtófélfának dőlt alak még a lélegzést is belém folytatta. A holdfény lustán simított végig az oly' szeretett arcon, és csillant meg az égszínkék szempáron.
- Miért csinálod ezt Hazza? -hangja szomorúsággal teli.
- Talán egyszer elmondom. Most hagyj elmenni - mondtam, de se én se ő nem mozdult a helyünkről.
- Maradj itt - suttogta, és a hideg kirázott jellegzetes hangjától.
- Miért tenném? -nevettem fel szárazon. Hitetlenkedve.
- Mert szerelmes vagyok beléd.