Everything i didn't say~Niam

Sziasztok :) Éjfél van, és én most fejeztem be ezt a kért történet, szóval nem vállalok felelősséget arra, hogy napfényben is olvasható. Ennek ellére, Alice Alvord, remélem tetszik, és hasonlóra gondoltál :) 

L x

ui: a szánalmas kis versemet nézzétek el, én örülök, hogy néhol rímel...

Liam a remegő kezében tartotta a cd-t, a könnycseppek elhomályosították a látását, s a világból csak körvonalak maradtak. Úgy sírt, mint még sosem, pedig nem történt semmi különös.

Ugyanolyan nap volt, amikor a szerelme nem talál viszonzásra, és hiába látta már Niall-t különféle lányokkal, tudta, hogy ez komolyabb az eddigieknél. A szöszi egyszerűen kivirult a lány mellett, nem lehetett letörölni a vigyort az arcáról, minden második szavában benne volt…egyszerűen csak boldognak tűnt.

Éppen ezért kerülte őt már napok óta Liam, a kötelező fellépéseken látta csak a szöszit, de megpróbált minél kevesebb figyelmet szentelni neki, még akkor is, ha a szíve belehalt ebbe.

Ezen a napon pedig egyszerűen csak betelt neki az érzelmi pohara, képtelen volt tovább magában tartani a dolgot, ezért csak leült, és művészek módjára megfogalmazta az érzelmeit egy dalban. Nem gondolkodott sokat, a rímek csak úgy jöttek, a szavak, amiket eddig mélyen magában eltemetett most a felszínre törtek, és kifejeztek mindent.

Liam elégedetten nézett a soraira, amiket őszinte szívvel alkotott, s egy hirtelen ötlettől vezérelve kocsiba pattant, hogy minél előbb eljusson egy stúdióba, és amikor megtörtént a mikrofon elé állva énekelni kezdett. A ritmus lassú volt, érzelmes, s a szavak súlya alatt a hangja néha megremegett, de becsületesen végig énekelte. Amikor az utolsó hang is elhagyta az ajkait leállította a felvételt, és kiírta egy cd-re. Nem akarta újból felvenni, nem akarta tökéletesíteni, hiszen így volt a legjobb; nyers érzelmekkel, elfojtott torokkal, a sírástól kissé rázkódó hanggal, de teljes szívvel énekelt sorokkal.

Szerzett gyorsan egy tokot, majd egy papírt és egy filcet is megfogott, ráfirkantott a dal címét, és már ment is tovább, ameddig még kitartott a bátorsága.

Szerencsére most Londonban pihentek egy kicsit, a két hónapos turné szünet miatt, így egyből tudta, hogy hol fogja megtalálni a szöszkét, illetve, hogy hol fogja leghamarabb megkapni a lemezt. Így miután azt bedobta Niall lakásába kimerülten vezetett a saját lakásába.

Nem volt mit megbánnia, a túl régen őrzött titok már nagyon nyomasztották őt, és most, hogy kiadta magából…furcsa nyugalmat érzett. Nem foglalkozott a következményekkel, csak behunyta a szemét, s átadta magát az színtelen, formátlan, üres álmoknak.

Niall hangosan nevetve botladozott be az ajtón. Elég későre járt már, vagy inkább túl korán, s habár nem volt segg részeg eléggé spicces állapotban volt.

Ezen alkalommal nem szimpla szórakozásból itta le magát, a szíve teljesen összetört, amikor a legújabb barátnője, illetve most már az exe, félreküldött üzenetéből kiderült, hogy csak a szöszi pénzére, és hírnevére hajtott. Pedig annyira érezte, hogy ő lesz az, akit keres, és mellette boldog lesz…ilyenkor nem szeretett a világ egyik leghíresebb énekese lenni.

Az ujjai az elfogyasztott alkoholtól remegtek, ezzel eléggé megnehezítve az ajtónyitási procedúrát, de spicces állapota miatt nem dühöngött, inkább csak röhögött szerencsétlenkedésén. Végül sikerült elfordítani a kulcsot, s a zár halkan kattant.

Először azt hitte, hogy csak képzelődik, amikor meglátott valamit csillogni a padlón, de hamar rájött, hogy nem az alkohol adta hallucinációkkal találta szembe magát, hanem egy csupasz, cetlivel ellátott cd tokkal. Niall egyből felismerte az ismerősen kanyargó betűket, ezer közül, segg részegen is. Liam írta.

A szöszi kíváncsian vette szemügyre a címet, majd a cetlit olvasgatta, miközben betette a lemezt a lejátszóba.

Minden, amit eddig nem mondtam

A fény a szemedben, mikor énekelsz,       

A hangoddal mindenkit felemelsz,           

A szíved mikor a ritmussal dobban,           

Ez az, amit eddig nem mondtam.              

 A színpadon az arcod felragyog,                 

Az agyam folyton csak rajtad kattog,        

Így szeretni valakit ebben a korban…     

Ez az, amit eddig nem mondtam.             

Imádom a jó szívedet, és a humorod,        

Imádom, ahogy a nevemet mondod,        

Imádom a szemed, az orrod, a karod.       

Imádom minden egyes részed,                

Nevetésed engem is mosolyra késztet.      

Imádlak teljes szívemmel                            

Egy hozzám hasonló téged viszont meg nem érdemel. 

De az imádom ettől még mindig megmarad. 

Ez az, amit eddig nem mondtam.                 

Szeretlek; ez az, amit magamban tartottam. 

Niall ledöbbent Liam megcsupaszított, törékeny angyali hangjától. A sokk felhúzta az alkohol mámor alól is, teljesen kijózanodva játszotta le újra, és újra és újra a dalt.

Magába szívott minden szót, minden egyes kifejezést, addig hallgatta, amíg kívülről nem tudta, hogy mikor fog elcsuklani, teljesen kibontakozni, elrekedni, vagy megremegni a gyönyörű hang. Megjegyezte, hogy hol vesz levegőt, s együtt lélegzett a felvétellel együtt, a szíve pedig hevesebben dobbant.

Liam.

Hát persze.

Liam.

A fiú, aki mindenben támogatta őt, akinél minden egyes összetört szívénél a vállán sírhatta ki magát, aki bíztatta, aki szerette, úgy ahogy van. Liam, akinél jobb emberrel még nem találkozott, aki az élet bölcsé edzett, akinél nagyobb szíve senkinek nincsen, és akinél tökéletesebb ember nem létezik.

Liam.

A nap lomhán bújt elő a horizonton, álmosan festette rózsaszínre az eget, s csalogatóan tűzött be minden egyes kis résen, jelezve, hogy új nap kezdődött. Niall azonban nem állt meg, hogy azon csodálkozzon, hogy máris reggel van, és még nem aludt semmit, az adrenalin hajtotta őt.

Nem tudta, hogy mi fog történni, amikor megérkezik Liam-hez, az érzései túl kuszák, és bonyolultak voltak ahhoz, hogy arra gondoljon, csak azt tudta, hogy látnia kell a fiút. Azon nyomban.

Ahogy ujjai a csengő körül táncoltak egy pillanatra elbizonytalanodott. Talán ez a sietség azt jelenti majd Liam-nek, hogy érzései viszonzottak, de ezt Niall nem tudta pontosan, egyszerűen csak össze volt zavarodva, és tisztában volt azzal, hogy az összekuszálódott szálakat csak Liam tudja kibogozni.

- Niall? – az először még ásítozó fiú egyből éber lett, ahogy szembe találta magát a szöszivel.

- Bemehetek? – kérdezte egy halvány mosoly kíséretében, mire Liam szó nélkül félre állt.

- Baj van? Miért vagy itt? – nem értette, hogy mi nem várhatott ennyire. Azt nap közben is, miután teljesen felébredt, meg tudja hallgatni, hogy milyen undorító, amiért ilyen érzéseket táplál iránta.

- Meghallgattam a dalod.

Liam élesen beszívta a levegőt, térdei felmondták a szolgálatot, a kanapéra esett.

- Figyelj Niall…ez a dolog téged nem kötelez semmire, nem kérem, hogy beszéljük meg vagy hasonlók…azt sem kérem, hogy viszonozd, egyszerűen csak ki akartam magamból adni. Muszáj volt. Sajnálom. – egyre erőtlenebbé és erőtlenebbé vált a hangja, mígnem alig hallható suttogás maradt. Tekintetét mereven a padlóra szegezte, semmi pénzért nem nézett volna a szöszkére, ujjaival az ingje gombjait birizgálta idegesen.

Niall felsóhajtott, s leült a fiú mellé, s egy pillanatnyi habozás után a vállára hajtotta a fejét.

- Nincs miért bocsánatot kérned, Liam. – jelentette ki, mire egyből elnyerte a fiú figyelmét. – Az érzelmeid egyike azoknak a dolgoknak, amiért nem szabad elnézést kérned. – rázta meg a fejét kifejezve nem tetszését. Ujjai Liam combján kalandoztak, egészen addig, amíg el nem ért a szorosan összekulcsolt kézpárhoz, ami egyetlen érintésétől ketté vált, s remegve várta a folytatást. – Fogalmam sincs, hogy mi ez Liam. Nem tudom, hogy szexuálisan is vonzódok-e hozzád, vagy csak simán szeretlek. Mert azt tudom, hogy szeretlek. – a szöszi a hosszú ujjakra kulcsolta, nagyujjával megnyugtató körkörös mozdulatokat téve a kézfején. – Adj nekem időt, hogy kiderítsem, oké? – kérdezte bizonytalanul, mire Liam akkorát nyelt, hogy ádámcsutkája liftezett egyet a nyakán.

- Amennyit csak szeretnél, Niall. – mondta remegő hanggal, s rászorított az összekulcsolt ujjaikra megnyugtatás kép.

- Liam…- a szöszi motyogva ejtette ki a nevét, erre természetesen beleremegett a fiú szíve. Senki más nem tudja úgy kiejteni a nevét, ahogy ő. – Átölelsz majd, miközben alszom? – az álmosság megtámadta a szemhéjait, már alig érzékelt valamit a külvilágból.

Liam nem válaszolt, bal kezével átfonta a vékony derekat, s az ölébe ültette az elernyedt szerelmét, s a haját birizgálva dúdolta neki a dalt.

A dalt, ami lehet, hogy megváltoztatja majd a kettőjük életét, lehet, hogy örökre összeköti őket, és lehet, hogy csak elmélyíti a kettőjük közötti testvéri szeretet. Ez már csak a szöszin múlt, aki éppen még szorosabban hozzányomta az arcát Liam mellkasának, s mélyen beszívta az illatát. Arcán még álmában is mosoly terült szét, mint….mint aki hazatért.