Now tell me that you like me, shy boy~Ziall

Sziasztok :) Akartam én a hétvégén írni, csak hát volt egy kis balesetem, amiben megzúztam a vállam, és nem kellemes mozgatni, ezért gondoltam egy kicsit pihentetem, de, mint ahogy mindig minden szerencsétlenkedésem ellenére itt vagyok egy olyan történettel, amit kicsit másmilyennek terveztem, mindig is ki akartam próbálni egy szerelemről külső szemlélő szemszögéből írni, de mint kiderült ez nem olyan könnyű dolog, ezért függő véget hagytam, és ha gondoljátok, akkor megírom egy folytatásban, Niall szemszögéből a történteket és a folytatást, szóval ha szeretnétek a folyatást - mivel ugye azt nem terveztem - akkor jelezzétek, kérlek. 

Szép hetet mindenkinek, és kitartást!

L x 

A villódzó fények majdnem megvakítottak, ahogy beléptem a helyiségbe. A zene fülsüketítően dübörgött, a klub előtt hosszan kígyózott a sor, várva, hogy egy jót bulizhassanak a város legjobb szórakozóhelyén, ahova csak a legszerencsésebbek juthattak csak be. Legalábbis ők így tudták. Az egész; az üvöltő zene és a neon fények este nyolctól kitartóan reggelig, nem volt más, csupán marketing.

Még a személyzet is, mint én pultosként, fél kilencre ér csak be, és akkor kezdjük felkészíteni a helyet, de ha az emberek úgy látják, hogy ez a magánhely ilyen kapós, akkor önként és dalolva állnak sorba órákig, hogy bejuthassanak. Ilyen egyszerű az emberi természet. 

Amint köszöntöttem a többieket elmentem átöltözni, nem mintha nem lettem volna jó a egy sima pólóba és a rám jellemző fekete szűk nacimban, de a főnök kikötötte, hogy a forgalom növelése céljából szexisebb ruhákat hordjak. Habár sosem fogom megérteni, hogy mit esznek rajtam, az emberek; valamilyen érthetetlen okból egyetlen gödröcskés mosoly reményében újra és újra visszajönnek piáért. Igazából nem értettem meg a logikájukat sosem; attól mert kiszolgálom őket még nem veszem el senkit feleségül, főleg, hogy nem azon a térfélen játszom. 

Felvettem egy kék inget, amit köldökig kigomboltam, ujját pedig könyékig tűrtem, majd egy fehér konyharuhát a farzsebembe tűrve álltam a kis birodalmamba, a pult mögé. Áttöröltem a pultot, elővettem a legfogyasztottabb alkoholokat, a mixereket a koktéloknak, és vagy hat tucat feles poharat. Készen álltam. 

Csupán félszemmel, az érdeklődés legkisebb jele nélkül figyeltem az érkező embereket, oda-oda intettem az ismerősek felé, és robotszerűen nyújtottam a színes italokat az izzadt embereknek. Egy idő után pedig olyan zsúfolt lett a tánctér, hogy az alakok egybe folytak, erre egy kicsit rásegített a füstgép, meg a sejtelmes fények, amik hagyták, hogy az emberek csupán táncoló árnyékká válva lemozoghassák a napközben felgyűlt érzelmeiket, jótékony sötétségbe vonta a csókolózó párokat, és eltüntette a sarokba húzódó vágyaikat nyilvánosan kimutató párokat. 

- Hé Hazz! - egy mosolygós szöszi fej bukkant fel az ismeretlen arcok között, s az én kifejezéstelen arcomra egy pillanat alatt mosoly költözött.

- Nialler! - kissé előrébb dőltem, hogy kezet foghassak a barátommal. - Rég jártál erre. 

- Elfoglalt voltam. A seggfej főnököm elhalmozott munkával, hetek óta nem láttam napfényt. Szörnyű. - bizonyításképpen sápadt bőrére mutatott, ami a szokásosnál is fehérebb volt, a fekete karikák a szeme alatt pedig még jobban kivehetőek voltak. 

- Szóval lejöttél ide, ahelyett, hogy kialudnád magad? - vontam fel a szemöldököm, és kérdőn néztem a szöszit, akinek a szája csibészes félmosolyba húzódott. 

- Naná. Na, adj valami erőset. - nevetve ráztam meg a fejem, amikor odakacsintott egy félénk fiúnak, a megszeppenve hajtotta le a fejét. Niall hihetetlen tud lenni néha. 

Elé raktam egy nagy pohár tequila-t jéggel, és egy rózsaszín szívószállal, csak hogy stílusosabb legyen, és egy fél citrommal dobtam fel a kinézetét. 

Közben random embereknek  kevertem koktélt, töltöttem a feleseket, vagy ilyesmi, szabad időmben pedig a szöszin röhögtem, aki nagyon poénos kedvében volt, az alkohol, amivel pedig készségesen szolgáltam megeresztette az amúgy is eléggé szabad nyelvét. Amikor pedig fuldokló hangokat hallatott nem tudtam, hogy röhögjek rajta, vagy mentőt hívják. Az ábrázatából sem tudtam ítélni, miközben a mellkasát verte, és ujjaival erősen a pultba kapaszkodott, hogy ne essen le a székéről, egyenesen egy bizonyos pontra meredt. 

- Jézusom, ki az Harry te ismered őt? - kérdezte, és egy magas alakra mutatott, aki magányosan állva kémlelte a táncteret, visszautasítva a fél percenként érkező ajánlatokat. 

- Mr. Horan, ma este megtalálta a főnyereményt. Zayn Malik-ot, avagy minden nő, vagy férfi legszebb álmát. Bármelyik lány órákig áradozna a hollófekete hajáról, csoki barna boci szemeiről,karakteres arcáról, vörös ajkairól...

- De minek ide egy lány, ha te is áradozhatsz? - szakított félbe nagyot röhögve a saját poénján. 

- Oké, szóval nem akarsz többet tudni róla, értem én. - megvontam a vállam, és egy szemre való vörös hajú lánynak kiadtam egy Sex on the beach koktélt. 

- Oké-oké, bocsáss meg nekem, és mesélj a szexistenről. - a két összekulcsolt kezére fektette a fejét, és onnan nézett rám a nagy kék szemeivel. 

- Jó, szóval. Minden csütörtökön itt van, egyedül érkezik, és egyedül távozik is. Ez az, amitől olyan titokzatos, mindenkit visszautasít, habár mindig egyedül van. Megőrjít mindenkit. - mondtam, miközben eltöröltem egy poharat. 

- Te is megőrülsz tőle? - kérdezte, s hiába volt huncut mosoly a szája sarkában, a hangjának olyan éle volt, hogy rögtön hátrálni kezdtem. 

- Nyugi haver, nekem az olyan kis cuki pofik jönnek be, mint a tiéd. - poénkodtam, és megcsipkedtem az arcát. Durcásan lerázta a kezeimet, de láttam rajta a megkönnyebbülést, miközben újra a háta mögé tekintett egy pillanatra a titokzatos fiúra. 

Éjfél után szabadul csak el igazán a buli, az emberek körülbelül ilyenkor kezdenek olyan részegek lenni, hogy az összes létező gátlásukat levetkőzik, és önfeledten adják át magukat az éjszaka nyújtotta örömöknek. Szerettem nézni, ahogy ez megtörténik, s habár nekem tökéletesen megfelelt a szemlélő szemszög, irigyeltem azokat a lányokat, akik mindenről elfeledkezve, nevetve a barátnőikkel ugrálnak a legújabb tánczenékre. 

- Nem vagy fáradt? - kérdezte egy szőke műlány, gusztustalanul csücsörítve vörösre festett ajkaival, amikor odaadtam neki az italát. 

- Miért lennék az? - vontam fel a szemöldököm, és kérdőn néztem rá. 

- Egész éjjel pörögsz, én biztosan fáradt lennék. - morfondírozott el, amiből lejött az összes IQ-ja. 

- Veled ellentétben nekem ez nem szórakozás, hanem a munkahelyem, ergo;én egész nap aludhatok és pihenhetek, mert én éjszaka dolgozom, te pedig másnaposan, teljesen kifáradva fogsz dolgozni menni, vagy egyetemre, bár ezt kétlem, az IQ-ból ítélve még gimibe sem jártál. De ha a kérdésed arra vonatkozott, hogy fáradt vagyok-e az olyan alacsony agyi szinttel rendelkező emberekkel értelmetlen bájcsevejt folytatni, akkor igen, valóban az vagyok. - nem sokszor akadok ki, de ő tipikusan az a ribanc, akit legszívesebben lelöknék a lépcsőn, csak úgy pusztán jó indulatból. 

- Szóval nem vagy fáradt reggel? Hű. - már komolyan én szégyelltem magam a lány helyett, megráztam a fejem, és műmosolyt erőltettem magamra. 

- További szép estét. - a szőke plasztik ribanc fülsüketítően felröhögött, és a haját dobálva távozott. 

Inkább Niall-ra figyeltem, aki általában a "pultnál ülök és ott nézem ki magamnak a következő áldozatot" típus volt, habár a szöszinek olyan lágy szíve van, hogy sosem használt ki egy lányt, vagy fiút sem, pár észvesztő flörtön kívül csak a szemszex tudományára lehetett büszke, most ő is a táncparketten pörgött, de leginkább egyedül vonaglott, olyan erotikus, túlfűtött mozdulatokkal, hogy legszívesebben ráraktam volna egy 18+ karikát. Egyértelműen valakinek szánta a szexshow-t, az a valaki pedig először kiegyenesedett háttal, kiguvadt szemekkel figyelte, amit egyből korrigált a megszokott testhelyzetre. De a pillanatnyi természetes elgyengülés nem kerülhette el a szöszi figyelmét, aki a szám végéig kitartóan mozgott a zenével, majd felbátorodva utat tört magának a fiú felé. Tátott szájjal figyeltem az eseményeket, egy másodperc erejéig még felszolgálni is elfelejtettem.

Niall magabiztosan állt meg Zayn előtt, aki csak fél szemmel nézett rá, a testtartása elutasító volt, de ez nem lohasztotta le a kacér mosolyát. A szöszi egyből bevetette a pasizós képességeit, de hamar rá kellett jönnie, hogy ezzel nem ér semmit, ezért visszatért a táncparkettre az erotikus mozdulataihoz. 

Pár szám lement, mire Niall úgy döntött, hogy frissítőre van szüksége, és visszatért hozzám. Arca két oldalán verejték csíkok húzódtak, tökéletesen beállított haja kissé lelapult, izzadtság cseppekkel gyöngyözve. 

- Szomjan halok. - dőlt le a pultra a szöszke, és kimerülten várta a kiszolgálásomat. 

- Láttam te is bepróbálkoztál nála. - kezdtem, miközben készítettem az italát. 

- Ja...

- Lerázott, mi? - nevettem fel, és elé csaptam az alkohol bombát. Egy percig a barna folyadékra meredt, rózsaszín szívószálával a jégkockákat piszkálta, majd egy hirtelen pillanatban felnézett rám. Ha rajzfilmfigura lett volna, akkor egy villanykörte gyúlt volna a feje fölött, ami tök király lett volna, de beértem a reménnyel csillogó szemekkel. A szívószálat kirántotta az italból, egy hajtásra lehajtotta azt, majd egy szó nélkül megfordult, és újra Zayn felé indult. 

Követte az eseményeket, figyeltem, ahogy Niall közvetlenül az idegen pasi mellé áll, csendben pásztázza a szórakozó tömeget, majd mintha valamit letudott volna magába Malik felé fordult, arcán most semmilyen kacérságot nem látta, komolynak látszott, amire a fiú is felfigyelt. Néztem, ahogy beszélgetésbe elegyednek, meghökkenve vettem észre, hogy a borostás idegen arcán fel-fel bukkan egy halvány mosoly. Amikor újra felpillantottam már a szöszi vigyorgó fejével találtam szembe magam. 

- Na? - kíváncsian fürkésztem az arcát, de kifürkészhetetlen volt. 

- 2-kor meglátjuk. - vonta meg a vállát, és megpördült a széken, hogy tökéletes szemszex tudományát bevethesse egy bizonyos illetőn. 

Hajnali fél kettőkor már nincsenek annyian, a legtöbbje már otthon játszik papást-mamást, vagy a sikátorban mutatja meg mély torkos tehetségét, vagy a mosdóban játszanak akrobatásat. Niall azóta, hogy beszélt a szexi idegennel szótlanná vált, ahogy pedig egyre kettő felé jártunk másodpercenként az órára nézett. A szöszire rászálló számomra megmagyarázatlan izgalom ült ki, ami engem sem hagyott nyugodni, és a szokásosnál is jobban pörögtem. A végégre már én is az óra mutatókon függtem. 

- Hé, szöszke! - Niall olyan hirtelen fordult hátra, hogy én szédültem bele. Zayn állt előtte teljes életnagyságban. 

- Mehetünk? - Ni hangja egy kicsit magasabbra sikeredett a szokásosnál, mintha csupán a fiú közelsége miatt széteshetne.

Zayn bólintott, és elindult a kijárat felé, tisztességes távolságot hagyva ahhoz, hogy tinilányok módjára összenevethessünk. És persze, amint a Malik gyerek hátat fordított a szöszi egy hang nélküli levegő bokszos, győzelmi táncot adott elé. 

- Most megyek Harry, majd elmondok neked mindent - kacsintott rám, én pedig beletörődötten figyeltem, ahogy a legfurcsább páros mögött visszacsapódik az ajtó.