Purple~Larry

Sziasztok :) Nagyon régen jelentkeztem tudom....és szégyellem, hiszen régen minden hétvégén legalább hármat hoztam, most meg....hát igen. Szerettem volna egy kicsit jobbá tenni ezzel a történettel, bár elég kis bénácska lett, de nem szeretném, hogy bárki is elpártoljon tőlem...Próbálok visszatérni a régi kerékvágásba. Szép hetet mindenkinek :)

Lana x 

- Szóval kéket hozzak? – kérdezte ezredszerre az idős férfi, aki valószínűleg többet őszült az idő alatt, míg a két fiúval beszélt, mint eddig összesen.

- Nem, én pirosra szeretném a hálót. – tette karba a kezét Louis mérgesen, mire az eladó nagyot sóhajtva leült az egyik székre, s kezével megtörölte gyöngyöző homlokát.

Harry féloldalasan nézett le a fiúra, aki sokkal alacsonyabb volt nála, azonban makacsságban egyenlők voltak, egyikük sem szándékozott tágítani a véleményétől. A göndör fiú ajkai apró mosolyra húzódtak, ahogy a szíve meglágyult a tökéletes arc minden egyes rezdülésére, közelebb lépett hozzá, s egy pillanatig kiélvezte a magasságfölényt, majd kissé begörnyedt, s kényszerítette a kisebbiket, hogy felemelje a fejét. A zöld és a kék szempár összekapcsolódott, s abban a pillanatban a két saját javát akaró szív lenyugodott.

- Biztos jó ötlet összeköltözni? Ha már a hálószoba színén is összeveszünk…- Louis lehajtotta a fejét, így a szempillái hosszú árnyékot vontak az arcára, s kezeivel gyűrögetni kezdte az előtte álló fiú ingjét.

- Boo…édesem. – A hosszú, gyűrűkkel tarkított ujjak végig simítottak a fiú arcélén, a szavak olyan bizalmasak voltak, és édesek, mintha abban a pillanatban megszűnt volna minden körülöttük, többé nem hallották a nyüzsgést, nem érezték a rájuk szegeződő meglepődő, s olykor elítélő pillantásokat. – Nincs, amit jobban akarnék annál, hogy minden nap melletted kelljek fel, és a karjaidban aludhassak el.

Harry egy csibészes félmosolyra húzta a száját, majd el is lépett a fiútól, hogy az idős bácsival beszéljen meg valamit, aki egészen addig türelmesen várt a döntés meghozatalra. Louis olyan hangosan sóhajtott fel, amint ellépett tőle a meleg test, hogy a mellette elhaladók furcsán méregették, de ő az évek gyakorlata alatt megtanulta, hogyan zárja ki ezeket a dolgokat, így zavartalanul ő is végigfutatta a mutató ujját az arccsontján, ahol még mindig érezte Harry érintését, mintegy kamasz, aki éppen megkapta az első csókját.

Louis sokszor érezte így, hosszú évekig jártak Harry-vel, de még mindig nem tudta megfejteni azt a hihetetlen érzést, amit csak a göndör fiú tudott neki adni. Pedig az egész csak egy kamasz szerelemnek indult, a környezetükben mindenki ezt hitte. Ki gondolta volna, hogy egy 16 és egy 18 éves fiú olyan hihetetlenül mély szerelembe eshetnek, mint ők.

Amint Louis visszatért a földre a mennyországból, - ami eltartott egy ideig – Harry fülig érő szájával találta szembe magát, négy festékes dobozt a kezében tartva.

- Mik ezek? – ráncolta össze a szemöldökét.

- Egy piros; mert te azt szeretted volna. Mondjuk kifestjük vele a fürdőt– tartotta fel a dobozt, amiben szinte már vörösbe hajló árnyalat lötyögött, amit Louis nagy gonddal választott ki. – Egy kék; hiszen azt meg én akartam, az meg a konyha lesz, vagy még kitaláljuk. – vont vállat szégyenlősen, felmutatva a halván kék festéket, ami annyira elnyerte a tetszését.

- És mi az a kettő? – vonta fel a szemöldökét Louis, mindig is nagyon kíváncsi személyiség volt, s legszívesebben kikapta volna a szerelme kezéből a tárgyakat, hogy megtudja mi az, de most az egyszer tett egy szívesség, és hagyott egy esélyt neki arra, hogy saját maga árulja el.

- Ez…lila. – Harry halványan elpirult, s zavarában lehajtotta a fejét, így a göndör tincsei az arcába hulltak.

- Lila?

- Tudod…arra gondoltam, hogy a hálónk ez egy nagyon személyes terület, és az csak a miénk, és…te pirosat én meg kéket akartam, és hát, ha azt összekeverjük az lila. Abban mindketten benne vagyunk. – időközben kiértek a boltból, s megálltak a fekete Range Rover mellett.

Louis megtorpant egy pillanatra, s a fiú nyakába ugrott, máris tudta, hogy a lila tökéletes lesz, és minden egyes alkalommal, amikor a falakra pillant, akkor eszébe jut, hogy mennyire is összeillenek. Forrón tapadt a rózsaszín ajkakra, beletúrt az imádott göndör fürtökbe, s olyan közel húzta magához a szerelmét, hogy érezte a heves szívdobogását.

Az idős eladó a szemével követte a párost, s ráncos arca mosolyra húzódott, az igaz szerelem megmelengette sokat megélt szívét, s csak nézte, nézte ahogy a  piros és kék lilává olvad össze

- Neee! – sikított fel férfiasan Louis, s rövid lábait gyorsan kezdte el szedni. – Már így is tiszta festék vagyok. – elfutott a kék festékes dobozig, s belemártotta az ecsetet, fegyverként tartva maga előtt.

- Na, ne csináld már, Boo. Csak meg akarlak ölelni.

- Aha, tiszta festék vagy, csak össze akarsz kenni. Összefröcsköllek, ha közelebb jössz. – fenyegetőzött, de Harry nem hitt neki, s közelebb lépett hozzá, de Louis betartotta a szavát, s a kék festék a göndör fekete ingén landolt.

- Te most komolyan összekékeztél? – pajkosan csillogott fel a zöld szempár. – Fuss, Tomlinson, mert ha elkaplak…- az abbahagyott mondat függött a levegőben egy pillanatig, majd Louis hangosan felnevetett, és futni kezdett, arra azonban nem számított, hogy a fólia – amivel leborították az egész lakást a parketta, és a hálóban leterített padlószőnyeg védelmére szolgált – csúszik a véletlenül, és direktből rákerült festéktől, s egy szerencsétlen pillanatban megcsúszott egy nagyot koppanva elterülve a padlón.

- Boo, jól vagy? – kérdezte aggodalmasan Harry, s most már fokozottan vigyázva magára sietett az elterült testhez.

- Asszem megmaradok. – tápászkodott fel fájdalmasan felnyögve, ahogy a súly a könyökére került, s a feneke sem úszta meg sérülés nélkül a dolgot, de a hátsó fertálya fájdalmait már régen megszokta Harry jóvoltából.

- Na gyere, te kis szerencsétlen. – a göndör felnyalábolta a földről, s egy óvó puszit hintett a homlokára. Ez a kis mozdulat annyi szeretetet, és féltést sugallt, hogy Louis arcára egy levakarhatatlan mosoly ült ki.

Pár órával később gyönyörködve nézték a világoskék nappalit, ami sokkal előbb is elkészülhetett volna, ha nem poénkodnak és játszanak annyit.

Harry az egyetlen megmaradt vödör felé nyúlt, majd megragadta Louis kezét, s a jövőbeli hálójukba vezette. Valamiért érezték, hogy ez egy nagyon különleges pillanat, a hófehér falak szinte sikoltottak azért, hogy a két szerelmes keltse életre őket. Két kéz fonódott egyetlen ecsetre, s egymásra hangolt mozdulatokkal egy szívet rajzoltak a fehérség közepére.

A lila szív végül le lett festve, azonban sosem felejtették el azt, s éjszakánként úgy összeolvadtak össze, ahogyan a piros és kék, együtt egy új szín alkot.