Szeretlek part 2.~Narry

Köszönöm a feliratkozókat, komikat, és a pipákat :) Jó olvasást :) D.

Harry
Hetek óta az az este jár a fejembe. Nem tudok másra gondolni csak rá. Úgy érzem megszállottan rajongok Niall Horanért. Amikor aznap beismerte, hogy szeret...a mennyben éreztem magam. Szerelmes belém! A világ legtökéletesebb fiúja szerelmes belém! És én is....de nem lehet. Nem tudhatja meg. Szegényt bántanák és elítélnek, mint régen. Nem kívánom neki se azt, se a titkolózás fájdalmait. Nem, inkább hagy csak én szenvedjek. Az utána lévő este azt mondtam neki biztos csak a szeretet hiány miatt érzi ezt, azonban tudtam, hogy nem. Csak rá kell nézni,a szemei csillogtak, szíve hevesen dobogott, éreztem, s nem tudtam eldönteni melyikünk pulzusa gyorsabb.
Azóta eltelt egy hónap. Talán a szörnyű elutasításomra benőtt a fejel ágya, és többé nem táplál mély érzéseket irántam, bár abba lehet belehalnék.
- A Föld hívja Harryt! Jelentkezz! - eszmélek fel a legjobb barátom hangjára.
- Hogy? Mi? -nézek körbe kicsit összezavarodva, hiszen az előbb még egy csomóan tartózkodtunk ebben a szobában...vagy az nem is itt volt? Louis mosolyogva megrázza fejét, és egy elnéző pillantást vet rám.
- Harold, Harold, Harold. - mondja hitetlenkedve, majd egy mindentudó mosoly kíséretében folytatja, közben haját összekócolja. - A szerelemelveszi az eszedet. - kacsint rám.
- Hogy mi? Én nem vagyok szerelmes Alizbe - utalok ideiglenes látszat barátnőmre.
- Tudom. - mondja huncutul csillogószemekkel. - Nem is rá gondoltam. - megcsóválom a fejem, és próbálok kijutni a helyiségből, ami még mindig nem tudom hol is van, ő viszont egy határozott mozdulattal visszaránt eredeti pozíciómba az ajtóval háttal.
- Ülj le Harry. Már hetek óta nézem azt a holtkóros fejed, meguntam. Lehet, hogy meg kéne várom amíg magadtól rájössz, de azt hiszem erre itt volt egy hónap. Szereted őt - mindketten tudjuk kire gondol - ő is szeret téged. És ennyi az egész. Ne érdekeljen téged senki más. Se a média, se az utálkozók, se senki. Tudod, a szerelem mindent legyőz, vagy mi - von vállat szégyenlősen. Most először fordul elő, hogy erről beszélünk, ezért kicsit kínosan érinti a tény, hogy egy fiút szeretek, ezt mutatja enyhén pirosas arca. A fülemet mintha egy hang ütné meg, de nem fordulok meg, az érzelmim vihara sokkal jobban leköt.
- Nem akarom kitenni Niallt olyan veszélynek, ami nem muszáj,és azt se akarom, hogy rejtőzködnie kelljen! Hát nem érted Lou?! Meg akarom védeni - az elején kiabálok a vége azonban suttogásba megy át. Louis nem szólalmeg, csak sajnálkozva pillant rám, majd mögém.
- Engem nem kell megvédeni Harry, nagy fiú vagyok már - hallok meg egy elszánt hangot mögöttem. Lassan megfordulok és szemben találom magamat a tökéletességgel. Szőke haja merő művészi kuszaság, kék szemeit kiemeli a pólója, amin "Life is bitch" felirat díszeleg, vékony lábait tapadós farmerba bújtatta. Arcán elszántságot kívül meglepődést fedezek csak fel, s ahogy szemeink összekapcsolódnak már semmi nem érdekel. halványan érzékelem, hogy Louis elhagyja a szobát, és az ajtót becsukja maga mögött. Egyikünk se mozdul, bámuljuk csak egymást.
-Én most inkább megyek azt hiszem...- kerülöm ki Nit, és kicsusszanok az ajtón. Nem próbál meg megállítani.
- Tomlinson, most kinyírlak! - üvöltöm el magam a folyosóra érve, jé már itt is vagyunk a szállodában?
- Styles, megköszönöd még ezt nekem! - hallom meg a különleges hangot, s bár ezelőtt egy másodperccel komolyan fontolóra vettem szavaimat már csak ürességet érzek.Talán valóban elszúrtam a második esélyem is?
Ó, a francba is~gondolom, és dühösen visszavágtatok a nem rég elhagyott helységbe. Niall ugyanúgy áll, ahogy ott hagytam, talán kicsit összegörnyedt ki nem mondott szavaim súlya alatt. A pólója láttatni engedi hátizmait, ami annyira megbabonáz, hogy egy pillanatra el is felejtem miért is jöttem pontosan vissza, de hamar észhez térek. Az ajtó nyitódásra felkapja a fejét,és kérdőn néz rám,miután konstatálja, hogy én vagyok az.
- Ni...- kezdek bele, de torkomon akadnak a mondatok, amiket egy perccel ezelőtt olyan okosan kitaláltam.
- Hazza? -ösztönöz kedvesen,de nem sietett. Egy nagy lépéssel megszüntetem a közöttünk lévő távolságot, és ajkaimat az övére tapasztom, amire egyből válaszol. hosszú percekig csókolom, nyelvünk vad elkeseredett táncot jár, ajkunk egymásra hangolódva tökéletes párt alkotnak, s csak a csúnya levegő hiány szakít minket félbe. Nem tudom mit mondhatnék, Niall szemeiben viszont békét, harmóniát és szerelmet látok, ami egy kicsit megnyugtat. Kezei még mindig a hajamban csimpaszkodnak, mutató ujjára tekergeti az egyik tincsemet, olyan természetesen, mintha már évek óta ezt csinálná,bár én se panaszkodhatok, hisz én derekát fogom át birtoklóan, esélyt sem, adva pár centi távolságnak.     
- De mi lesz a...? - próbálok rákérdezni az engem nagyon is aggasztó dologra, azonban úgy tűnik Niallt a legkevésbé sem érdekli, vagyis ezt derítem ki abból, hogy mutató ujját a szám elé helyezi, elhallgattatva engem ezzel
- Szeretsz? - beletúr hajamba, szemei pedig kíváncsiságtól csillognak, szuggerálva az enyémeket.
- Szeretlek. - mondom életem legigazabb dolgát, kicsit megrészegülve az érzelmeimtől.
- Akkor nem lesz semmi baj. - suttogja, majd ajkait érzékien tapasztja az enyémekre, már most nem tudok betelni velük. Tényleg igaza volt Lounak, a szerelem mindent legyőz.