Szerelembe esni ~ Narry

Loraa*-* tessék,megfelel a sztori? :) Szép délutánt mindenkinek D. xx 

Karjaival körbe fonta a derekam és édesen nézett rám. Miket beszélek? Mindig édesen néz, de most túl aranyos volt.
- Te vagy a legjobb barátom Harry, nagyon szeretlek - mondta, és még szorosabban húzott magához. A szívem ebben a pillanatban döntött úgy, hogy kiakar ugrani a helyéről. Nem tudtam mi ez az érzés. Egyszerre volt jó és rossz.
- Én is Ni -mondtam és csak remélni tudtam, hogy nem hallja meg szívem őrült vágtáját.
Szorítása egyre gyengült, majd egy arcra puszi következtében elvált tőlem. Kék szemei gyermeki pajkosságban csillogtak, beletúrt az egyébként is kócos szőke hajába majd benedvesítette pirosló ajkait. Ez a mozdulatsor olyan érzéseket váltott ki belőlem melynek létezéséről még csak nem is tudtam. Próbáltam nem tudomást venni ezekről az új dolgokról, melyek most kólintottak fejbe elképesztő erejükkel.
Annyira elbambultam, hogy épphogy csak elkaptam Niall kecses alakját kicsusszanni az ajtón. A lábaim önálló életre keltek, és odavittek ahova a szívem húzott, mintha csak láthatatlan kötéllel lennénk összekötve a tökéletességgel.
Amint kiléptem az üvegajtón épp ugrott be a medencébe. A boldog sikítása mosolyra késztetett, és öntudatlanul ugrottam utána, a pólóm és nadrágom ledobása után. Kicsit sem lepődött meg engem látva miután feljött a víz alól. A cseppek megakadtak nagy szempilláin, kiemelve a szemei kékségeit, majd feladva a terhet csorgott le a száján keresztül le a mellkasán. Megrázta a fejét, s a hajából ezernyi apró vízcsepp távozott. Nevetve fröcsköltem le, s nem volt rest visszaadni. A nap lassan bukott le a látóhatáron, és kénytelenek voltunk abbahagyni vízi játékunkat.
- Rendeljünk olasz kaját, kérleeeeeeeek - nézett rám hatalmas bociszemekkel Niall, hogy a francba tudtam volna neki nemet mondani?
- És filmet is te választasz? - néztem rá mímelt sértődöttséggel.
- Hát persze, ha rád bíznám tuti valami sablonos romantikus filmet néznénk. - forgatta meg szemeit játékosan, mire nevetve bokszoltam vállba, mégsem ellenkeztem mikor berakta a "gyilkoljuk egymást, mert mért ne" filmjei egyikét. A taco leküzdése után pedig pattogatott kukoricát csináltunk desszertnek. Majd hoztunk be csokit. És csipszet. Meg perecet.
Miután kifosztottuk a konyhát még mindig maradt fél óra az értelmetlen akció filmből. A kanapén ledőlve Niall a combjaimat találta a legjobb párnának, úgy tűnt lassan elnyomja az álom. Amint a stáblista is lement már csak aranyos, folytonos szuszogását lehetett hallani, a képernyő elsötétülése pedig tökéletes végszó volt. Karjaimba vettem apró testét. Mindig is nevettem termetén, alig ért a vállamig és pehely könnyű volt. Nesztelenül lépkedtem fel a csigalépcsőn karjaimban életem értelmével. Óvatosan raktam le a puha ágyára, egy puszit adtam merészen közel az ajkaihoz, és elhajoltam volna, azonban apró kezek fogták le karjaimat.
- Hát te? Nem is aludtál? - játszottam a sértődöttet, azonban hevesebben dobogott a szívem a tudatra, hogy csak azért csinálta, hogy a karjaimba vegyem, és még a majdnem csók ellenére is mosolyog.
- Persze, hogy nem. De túl kényelmes vagy, maradj velem - kérlelt újra bevetve a kiskutya szemeket.
- Úgy utálom, hogy nem tudok neked nemet mondani - zsörtölődtem, miközben az övemet kicsatolva levettem a nadrágom, ami az ingem társaságában landolt a padlón. Egy szál bokszerban feküdtem be Ni mellé, aki abban a pillanatban a mellkasomra tette a fejét, én pedig a hátára a kezem. Olyan érzés volt, mintha ez átlagos dolog lenne, mintha ez lenne a magával értetődő.
  Amíg el nem aludt ujjaival a tetkóim körvonalát rajzolta körbe, nem beszélgettünk. Egyenletes lélegzéséből tudtam, most már tényleg elaludt, a biztonság kedvéért mégis szólongattam. Halkan morgott egyet, majd úgy fordult, hogy egész éjszaka csodálhassam arcát. Békés volt az arckifejezése, mint aki ott van ahol lennie kell, pedig ez nem így volt. Nem lehetett az a hely az azonos nemű legjobb barátja karjaiban. Halkan felsóhajtottam. Évek óta szenvedünk, mindent megosztunk egymással, mindenről beszélünk, kivéve állítólagos bromance-ünkről. A pulzusom már csak attól megnőtt, hogy a kapcsolatunkra gondoltam. Óvatosan végig simítottam arcélén. Olyan nyugodtan aludt. Békés volt. Szempillái hosszú árnyékot vetettek arcára az ablakon bekukucskáló holdfény miatt. Szája sarka álmában félmosolyra húzódott, biztos valami szépet álmodott, holnap megkérdezem tőle mit is hozott össze neki kusza elméje ma éjszaka. Mindig kócos haja elképzelhetetlenül sok felé meredt, hátul egy kicsit hosszabbra volt hagyva. Vékony lábai közül az egyiket átvette rajtam, kezeivel magához láncolt, persze ez nem volt ellenvetésemre. Sőt...
- Harry - suttogta, de nem ébredt fel. Álmában az én nevemet mondja? Komolyan?
Mintegy megerősítésképpen újra a nevemet nyögte. A dobogás a mellkasomban egy pillanatra felhagyott, majd olyan gyors tempóra kezdett, hogy féltem Niall felkel, hiszen a madaraimon nyugtatta aranyos fejét. Olyan volt, mintha az egyik borzasztóan romantikus filmem kelt volna életre, és tudtam mit érezhet a lány mikor azokat a nyálas dolgokat mondja a szerelméről. Önkéntelenül húzódott mosolyra a szám, és ezredszerre is beleszerettem a tiltott gyümölcsömbe, Niall James Horanbe..

Ez a reggel volt életem legjobb reggele, bele kell kerülnie a történelem könyvekbe, hogy mindenki tudja. Mindenki tudja mit éreztem, mikor összegabalyodott lábainkra esett pillantásom, mikor megláttam meztelen mellkasát, mikor meghallottam halk szuszogását, mikor szemügyre vettem kócos haját, mikor belélegeztem jellegzetes illatát...
- Ne bámulj, frusztráló.
és mikor meghallottam imádni való hangját.
- Nem bámultalak. -fordultam meg morcosan, ekkor ráugrott a hátamra, és egy puszit akart nyomni az arcomra, azonban elfordítottam a fejem, így egy szájra puszi lett belőle. Zavartan és kissé elpirulva hajolt el tőlem, az én arcomról azonban levakarhatatlan volt a mosoly. - Csinálsz nekem reggelit légyszi? - néztem rá boci szemekkel, bár tudtam, hogy egy rendes szendvicset sem tud összedobni. Aprót bólintott és aggódó arccal indult el csillapítani éhségem. Pár perc múlva követtem egy szál alsóban. Nem tudtam mit kezdjek magammal, hiszen valami kettőnk között megváltozott tegnap este, de arra jutottam, hogy úgy viselkedek ahogy szoktam. Mögé álltam, államat a vállán pihentetve figyeltem ahogy megpróbálja felvágni a paradicsomot. Összerezzent, ahogy hozzáértem, ami ahhoz vezetett, hogy elvágta a kezét.
- Basszus, sajnálom - fordítottam magam felé apró testét, és gyorsan kerestem egy ragtapaszt. Egy zsepivel letöröltem a vért, majd ráraktam a ragacsos anyagot. Mikor végeztem apró puszit leheltem rá, és felemeltem a fejem, begörnyedve álltam, ezért arcunk egy magasságba került. Olyan közel volt, hogy éreztem leheletét arcomon. Olyan erővel tört rám a vágy, hogy muszáj volt valamit tennem kellett. Hajszálnyival közelebb hajoltam hozzá, a szánk majdnem összeért, én pedig engedélyt kértem tőle szemeimmel, azonban az övéit már becsukta, és helyettem cselekedett. Ahogy ajkaink összeértek fellobbant a világ. Nem létezett más csak ő, és én. Nyelvét átdugta, és a enyémmel járt egyre gyorsuló táncot. Hajához kaptam, és ujjam köré csavartam néhány tincsét, hogy játékosan meghúzzam. Állati morgást hallatott, majd a csípőmet még jobban magához húzta. Percekig faltuk egymást, egyszerűen nem volt elég belőle. Aztán egy végzetes pillanatban elváltunk.
- Uhhh...khm...kérsz szendvicset? - nézett félénken a szemembe, mire muszáj volt felkacagnom, ez egy kicsit őt is felbátorította.
- Hát úgy látom még csak a kenyér van meg, szóval ha kérek is magamnak kell megcsinálnom - sóhajtottam, rákacsintva hozzá is láttam. Még mindig megilletődötten bámult maga elé az előbbi forró jelenettől. Gyorsan elkészültem a művemmel elé raktam, és csendben kezdtünk el enni.
- Figyelj Ni, mit szólnál hozzá ha elmennénk a vidámparkba? - kérdeztem hirtelen, elmosolyodott.
- Oké.
- Akkor elmegyek elintézek valamit, egy fél óra és itt vagyok. - aprót bólintott, majd a gondolataiba mélyedt.
Letörölhetetlen vigyor játszott ajkaimon, mikor becsukódott mögöttem az ajtó, és egy kicsit idiótának éreztem magam. Hisz azért virulok ennyire, mert randizni viszem a legjobb barátomat.

******

Egy kocsinak dőlve vártam rá, amint kilépett az ajtón elállt a lélegzetem. Még dögösebb volt, mint aminek elképzeltem. Haját felállította úgy, hogy rendezett kuszaságban álljon, egy fehér pólót és egy sötét barna feszülős nadrágot vett fel. Az utóbbit nagyon díjaztam, kiemelte kerek fenekét.
- Szia - köszönt félénken - Új kocsid van?- kérdezte a támasztékomra célozva.
- Hát öhm...tudod, csak azt hittem szexin néz ki, ha a kocsinak dőlve várlak, csak az enyém szervizbe van - húztam el az orrom, édesen kacagott fel, és egy gyors puszit nyomott a számra.
- És azt tudod kié? - kérdezte felhőtlen mosollyal az arcán.
- Fogalmam sincs - mondtam váll vonva én is vigyorogva.
- És ha visszajön a tulajdonosa és leszid? Vagy ha bekapcsol a riasztó? - kérdezte aggódva.
- De nem történt semmi Niall - a homloka közötti ráncok elmélyültek, ami nekem nem tetszett így elsimítottam. - Ne reagáld már túl, Ni. És ne gondolkozz ennyit, nem történt semmi, most pedig mennyünk, mert végre kézen fogva akarok sétálni veled abba a rohadt vidámparkba.
Mosolyogva bólintott, összefűzte ujjainkat.
S ahogy ránéztem, azokra a gyönyörű kék szemeire az életem új értelmet nyert.