És boldogan éltek, amíg...~Zarry

Sziasztok, ez egy kicsit más milyen lesz most, mint a többi, majd meglátjátok miért. A címből, meg a képből gondolom mindenki tudja Zarrys lesz :) Jó olvasást és szép hétvégét D. xx

A házunk mögött álló hintaágy fáradtan reccsen meg miközben Zayn és én lassan ülünk le rá. Öreg csontjaink miatt kénytelen voltunk már csak egy ilyen egyszerű cselekedetet is megszervezni.
- Emlékszel még 2020 nyarára? - kérdezi hirtelen.
- Akkor volt...a One Direction 10 éves - nézek fel rá, s eszembe jut mekkora bulit csaptunk. A többikre gondolok, Niall egy directionert vett feleségül, nem messze tőlünk laknak, tegnap náluk ebédeltünk. Louis és Elenaor valahol Hawaiin tengetik a mindennapjukat, szerintem nem igazán fogják fel, hogy nem sokára 90 évesek lesznek, velük pár napja beszéltem telefonon. Liam pedig Sophiával él pont a szomszédunkban, szóval majdnem minden nap összefutunk.
- Jaj Hazza, folyton az jár mostanában a fejemben, hogy mennyire eljárt felettünk az idő - sóhajt, ráncos arcát még mindig olyannak látom, mint anno.
- Én boldog vagyok ilyen öregen is - mosolygok rá, megpróbálok olyan csibészesen, ahogy régen, s úgy tűnik bejön.
- Olyan szép vagy - jelenti ki, a szemeimet bámulva.
- Ó Zaynie, dehogy vagyok, nézd a kezem, totál ráncos - húzom fintorba az orrom - Nézd az arcom, az egész olyan öreg, a testem punnyadt, és fúj - teszem keresztbe a karom mérgesen.
- Tudod mit látok mikor rád nézek? - barna szemei csillognak miközben megereszkedett állam alá nyúl, és maga felé fordítja a fejem. - Azt látom, hogy ez a ráncos kéz olyan sok mindenen ment már keresztül, hogy minden egyes megpróbáltatásnál mellettem volt, és fogta a kezem. Azt látom, hogy ez az arc, egész életemben mosolyogva biztatott, még akkor is, ha az egész világ ellenem volt. Azt látom, hogy ez a test mellettem állt, mikor senki sem, és tudod mit? Ha a szemedben nézek az ugyanúgy csillog, mint mikor 16 évesen megláttalak az X-faktorban. - jelenti ki, nekem pedig könny gyűlik a szemeimben, de nem vagyok szomorú, ezek az öröm könnyei.
- Tudod miért vagyok boldog mégis ilyen öregen? - kérdezem tőle, miután a meghatottság enged egy kicsit szóhoz jutni.
- Kíváncsivá tettél Harry. - lábainkat összegubancolja, miközben figyelmesen hallgatja válaszom.
- Mert valóra vállt az álmom. - mélyen magamba szippantom a kora nyári illatot, majd folytatom - Veled együtt öregedhettem meg. - rám néz, arcán ezernyi érzelmet látok átsuhanni; szerelmet, meghatottságot, boldogságot. Végül csak egy félmosolyra húzza a száját, majdnem felnevetek, hogy mennyire rossz fiús, ez is csak Zayn Malik lehet, aki 89 évesen még mindig tud badboy lenni, de nem rontom el a pillanatot. Ujjaink egymásba fonódnak, gyakorlottan, fejemet a vállára hajtom, s így nézzük a lemenő nap sugarait.
- Most ez is a romantikus pillanataid egyike, amit nem kéne elrontanom? - néz rám félve, hát igen, ő tőle elég messze áll a romantika.
- Igen, Malik, de már tönkre tetted - lököm fáradtan vállba.
- Szörnyen elcsépelt vagy - cicceg, és elfordítja a fejét.
- Szörnyen idegesítő vagy - utánozom én is, de közben ujjaink kétségbe esetten szorítják egymást.
- Szörnyen szeretlek. - néz rám egy perc múlva.
- A baj az, hogy én is, szóval hajtsd a vállamra a fejed, fogd be és ne rontsd el ezeket a költői pillanatokat, mint mindig. - teljesíti a kérésem egy kicsit felkuncogva szavaimon.
- Hazz? - kérdezi egy perc csönd után.
- Hogy bírtam ki veled 70 évet te jó ég?! - csapok óvatosan a homlokomra. - Simán elvehettem volna egy olyan fiút, aki itt ül velem órákat a lemenő napot bámulva, aki elvisz gyertyafényes vacsorára, aki...
- De neked egy olyan fiú kell, aki mindjárt bejelenti, hogy fázik és nem fogsz vele holmi égitesteket bámulni, akinek eszébe se jutott spontán olyan kis fényes vacsikat tartani. - mondja kis szomorúsággal a hangjában.
- Ja, de pont ezt szeretem benned annyira, hát nem ellentmondásos? - kérdezem, de azért próbálok újra a napra koncentrálni.
- Fázok - jelenti ki.
- Borzalmas vagy - mondom én is, de felsegítem a hintaágyról, és ketten bevánszorgunk az ajtón. Nekem egy percnél több romantika nem igazán jutott soha, de nem cserélném le semmiért se.
Befekszünk az ágyba, egymással szemben, csak bámuljuk egymást, mintha sosem láttuk volna még a másikat, majd életem szeme lecsukódik, s az enyém is.
És boldogan éltek, na jó nem mindig de azért a legtöbbször, amíg meg nem haltak.