Once in a lifetime~Larry

Sziasztok :) Kérlek olvassátok el a bevezetőmet!

Ma van pontosan egy éve annak, hogy megnyitottam a blogot, és azóta nagyon sok minden történt velem. Amikor egy éve úgy döntöttem, hogy megnyitom a blogot, akkor már egy ideje benne voltam a blogok világába, de csak a barátaim olvastak, nem volt nagy sikerem, ezért sosem számítottam arra, hogy akár egy feliratkozóm is lenne, ráadásul még a témától is féltem; akkor még nagyon kevés ilyen témájú blog volt, és féltem, hogy majd jönnek az emberek és közlik velem, hogy beteg vagyok, amiért ilyen dolgokról írok. De úgy tűnik nem én vagyok az egyetlen megszállott shipper, és az, hogy egy év alatt sikerült 59 ember figyelmét kivívnom...el sem tudjátok képzelni mennyit jelent nekem. Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire szeretlek titeket, amiért ennyire támogatóak és elfogadóak vagytok velem szemben. KÖSZÖNÖM.

Ez alatt az idő alatt sok másik blogot is nyitottam meg, de ez az egy blog maradt csak működő, úgy tűnik az első az igazi :) Viszont fordítani kezdtem pár hete, ha gondoljátok nézzetek be ide, igazából kíváncsi voltam, hogy a nevem nélkül hány ember érdekel, és örülök, hogy az a kilenc ember figyelmét sikerült kivívnom. 

Cool Girls említette, hogy babázni szeretne, hát tessék, bár nem igazán babázás, és nem is mpreg, de azt nem szeretek írni, sajnálom, egyszer írtam és én azzal szerintem le is tudtam, de remélem tetszeni fog neked, és mindenkinek ez a kis történet, ami elég rövid, és uncsi és semmiről nem szól, de sajnos nem volt időm írni mostanában...kérlek bocsássatok meg, és szurkoljatok, mert jönnek a vizsgáim, az utolsó három hét nekem csak az angolról tételekről és vizsgákról fog szólni. Aki hasonló cipőben jár; sok sikert, és jó olvasást. :)

Lana x

-...és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. - Harry becsukta a könyvet, és az ágyban fekvő kislányra nézett, aki a koronájával a feje tetején ért utol az álom. Barna haja egy nagy kócban terült szét a feje körül, de szebb volt bármelyik kislánynál...legalábbis a szülei számára. Harry egy puszit lehelt a lány arcára, megigazította a takaróját, és felkapcsolta az éjjeli lámpát, majd halkan kisettenkedett.
Louis-ra a hintaszékben ülve talált, egy vastag takaró alá bújva. Egy pillanatig megállt, hogy csodálja a fiút; számára a világ legtökéletesebb férfija volt, és nem tudott elég hálás lenni, amiért ilyen családja lehet. Sok mindenen mentek keresztül, de megérte a szenvedést, hiszen mindenkinek jár a happy end, ahogy a mesékben.
- Gyere be, meg fogsz fázni - suttogott, de az is kiáltásnak hangzott az éjszaka csöndjében.
- Inkább bújj ide te hozzám.
Louis arcán elmélyültek a nevető ráncok, gyönyörű kék szemei felcsillantak, ahogy Harry hosszú lábait összefűzte a sajátjával, és az oldalának dőlve beszippantotta az illatát. Hiába nem volt ideges, vagy frusztrált, most még is lenyugodott, mintha lenne egy olyan része, ami csak a szerelmével teljes.
Pedig mennyi év telt el...sok minden változott, már régen nem azok a kisfiúk voltak, akik összevesztek a lapáton a játszótéren, már nem ott éltek, már nem voltak velük a régi barátaik. De egy valami sosem változott. Az egymás iránt érzett végtelen szeretet, és összetartozás, amit még egy idióta lapát sem tehetett tönkre.
Öt évvel ezelőtt Harry énekes, Louis pedig focista akart lenni, de az élet kiszámíthatatlan...néhány álmot összetör, de mindig ad helyette valami mást. Ők megkapták egymást.
- Min gondolkodsz? - kérdezte Harry, állát Louis fején pihentetve.
- Nyálas dolgokon. - grimaszolt egyet, érezte, ahogy a göndör mellkasa megremeg, és csukott szemmel élvezte a göndör nevetését.
- Mint például?
Louis hirtelen felindultságból Harry ölébe pattant, és szenvedélyesen megcsókolta, mintha még mindig azok a tinédzserek lennének, akiket minden helyzetben elragad a hév.
- Hű, én is ilyen dolgokon gondolkodtam, nem tárgyalhatnánk meg ezt a szobánkban? - Louis felkuncogott, és a fiú vállába fúrta a fejét, jelezve, hogy ő onnan nem hajlandó mozdulni. Harry összefűzte hosszú ujjait a fiú kerek feneke alatt, és felcipelte az emeletre, ahol az ágyra helyezte őt, és gyengéden felé mászott. Ajkaival gyengéd csókokkal vonta be a szabad felület, majd miután a póló nem akadályozta meg őt, a mellkasát fedő tetoválások körvonalát csókolta végig, minden egyes emléket, ami Louis számára annyira fontos volt, hogy magára tetováltassa. A nadrág is hamar lekerült mindkettőjükről, a szobahőmérséklete drasztikusan megnőtt, és a szívverésük egymásra hangolódott.
- Apa! - egy kétségbeesett kislány hangja törte meg a nyögéseik, és zihálásuk zaját, mire Harry egyből abba hagyott mindent.
- Ne már...- morgott Louis kínkeservesen, az alsója börtönében a férfiassága kőkeményen állt.
Harry felnevetett és egy puszit nyomott az orrára. - Boo, egy egész élet van előttünk, hogy minden este kielégítselek. Szóval ne hidd, hogy itt abbahagyjuk. - kacsintott. - De most a hercegnőknek szüksége van egy lovagra, aki megmenti őt a szörnyektől. - A göndörke a mondat végét már csak kiabálta, sietett megnyugtatni a lányát.
- Itt vagyok, semmi gond kicsim. - csak a barna kócos tincsek látszottak ki a párna alól, mire egy pillanatra elmosolyodott.
- Apu...nem szeretek egyedül aludni. A szörnyek...- hüppögött, és az ágya alá mutogatott.
- Szeretnél velünk aludni? - kérdezte, ahogy már nyúlt is a kicsiért, aki koalák módjára bele is kapaszkodott a nyakába. Mindig is gyereket akart, egy kislányt, akit saját hercegnőjeként kezelhet, de tudta, hogy egy fiú is sorra kerül majd, hiszen Louis minden vágya, hogy egyszer profi focistát faragjon az ifjú Tomlinson-ból.
Halk imát elsuttogott, remélve, hogy Louis összeszedte magát, és nem olyan kanosan, sátorral az alsójában várja őt, de legnagyobb meglepetésére egy halkan szuszogó fiút látott maga előtt, aki magzatpózban összegörnyedve feküdt.
- Nézd csak, Apa hogy bealudt. - kuncogott fel. - Hercegnőm? - a lányra nézett, de a csöppség is álomba merült, abban a pillanatban, hogy biztos karokban tudhatta magát. - Álomszuszékok. - rázta meg a fejét, és óvatosan az ágyra helyezte a lányt, aki az apjához hasonló mozdulattal összegömbölyödött, és elfoglalta az ágy maradék helyét.
Harry tanácstalanul állt, de végül befurakodott Louis mellé, aki ki se nyitotta a szemét, szimplán az illatáról felismerve őt magához húzta, és szinte egymáson fekve aludtak el.
Az élet tele van rémisztő változásokkal, és van, amikor a dolgok nem úgy sülnek el, ahogy mi terveztük. De mindenkinek kijár a boldog vég...ami néha egészen más, mint ahogy elképzeltük...de a miénk.