#1 Once upon a time

Sziasztok :) Végre itt vagyok, egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hosszú hét után. Remélem nem ment a történet kárára az, hogy ki vagyok merülve...A másik, hogy belekezdtem a dalos dologba, aminek az volt a lényege, hogy láttam egy listát, amin rajta voltak a következő albumon lévő dalok neve, és az, hogy ki írta. Ami pedig eszembe jut a címről azt megírom olyan párosításban, aki írta. Na, mint kiderült fake volt a lista, szóval ezt a dalos dolgot befejezem. Így már nem jó az egész. De! Azt is említettem, hogy szeretnék belekezdeni egy futó sztoriba, ennek hoztam ma a bevezető részét. Remélem tetszeni fog :) És szeretnék elárulni annyit, hogy valakivel, akit szerintem itt mindenki ismer, dolgozunk valamin, amiről valószínűleg nemsokára tudomást is kaptok. Jó olvasást :) Đ. xx

- Apu, apu - futott felém a kislányom, szőke fürtjei csak úgy lobogtak utána, aranyos ruhácskáján már egy jókora fűfolt látszott.

- Igen? - karomat kinyújtottam felé, mire ő fürgén bele is ugrott.

- Azt mondtad, hogyha nagyobb leszek, akkor elmeséled hogyan ismerkedtél meg apuval, és hogy milyen volt az életetek. - csillogó szemeiben temérdek kíváncsiságot fedeztem fel, amire nem igazán tudtam nemet mondani. 

- Erre a mesére én is kíváncsi vagyok. - szólalt meg mögöttem az a hang, amit egymillió közül is felismernék bármikor. Leült mellénk, így a vállára tudtam hajtani a fejem. 

- Tudod kicsim, az egy nagyon hosszú történet. - simítottam ki az arcából egy rakoncátlan tincset. Ajkain mosoly játszott, törékeny kis karjaival próbált egyszerre engem és Harryt is átölelni. 

- Hallani akarom. - felelte dacosan. Ó vajon kitől is örökölte ezt a tulajdonságát? Bizonyos helyzetekben jó makacsnak lenni, de ha már 8 évesen ilyen mi lesz velünk, mikor kamasz lesz? 

- Hát hol is kezdjem? - végig gondolom kapcsolatunk főbb szakaszait, végül kijelölöm azt képzeletben, ahol megváltozott bennem minden, bár nem tudtam róla. Az emlékek megelevenednek a szemem előtt, és úgy érzem, mintha újra 17 lennék. Az egésznek a felidézésében Harry illata segít a legjobban, és lénye, ahogy körülöleli az enyémet. - Úgy fogom mesélni, hogy mindent megérts. Szóval; kezdhetném azzal, hogy egyszer volt, hol nem volt, de ez nem egy tündérmese. Egyáltalán nem az. Bár a sárkányokkal sokszor meg kellett küzdenem. Nem volt se szőke herceg, se...

- És én? - szakít félbe a mellettem ülő fiú felháborodottan.

- Ó, te is az egyik sárkány voltál, akivel meg kellett harcolnom. - felnevet, úgy, hogy gödröcskéi kirajzolódjanak arca két oldalán. Tudja mire gondolok, így egy finom bökés után folytathatom a mesét.  

- Szóval nem volt herceg, sem keresztanya, se semmi ilyesmi. Azt hiszem minden azon a délután kezdődött...- már nem láttam a jelent, szemem előtt újra megelevenedett a nem éppen mesebeli múlt.