Lost souls~Larry

Sziasztok :) Úgy tűnik ez egy Larry Stylinson hétvége, sajnálom, ha valakit zavar, de most ezek kerültek sorra. Ezt a Lost Souls c. dal ihlette, amit Harry Styles, és Kodaline írt. Mindenkinek szép hetet :) Jó olvasást :) Đ. xx

(saját)

Minden egyes ember a Földön - valaki titokban, valaki nyíltan - úgy érzi, hogy nem teljes amíg nincs mellette Az a valaki. Lehet az embernek szerető családja, lojális barátai, ha nincs mellette egy pár. Velem is ez volt.

Imádtam az életem, az álmaim megvalósítása közepén tartottam, nem küzdöttem anyagi problémákkal, a családomban egy-két viszályon kívül nem volt balhé, a barátaim pedig elfogadtak engem olyannak, amilyen vagyok. Mégis hiányzott az az ember, aki esténként elmondja nekem mennyire szeret, akivel kézen fogva sétálhatok...jó, fogalmam sincs milyen lehet a szerelem, de a filmekből és az engem körülvevő emberekből ilyesmire következtettem. A lényeg, hogy nekem kellett, és kész. 

Éjszaka volt már, talán már éjfél is elmúlt, mégsem zavart ez a tudat abban, hogy rójam az utcákat. Valami egyszerűen nem hagyta, hogy otthon legyek, s rendes emberek módjára aludjak. A szívem hevesebben vert, a légzésem szaporábbá vált, s tekintetem folyton keresett valamit. De fogalmam sem volt mit. Amíg meg nem láttam Őt.

Felismertem a göndör hajáról, s hihetetlenül vékony lábairól. Harrynek hívták, ő is az X-factorba jelentkezett, s be is került a válogatón. Tudtam ki ő, hiszen azt a rekedtes, mély, erős hangot nem lehet elfelejteni egykönnyen, pláne azokat a göndör fürtöket, a csibészes mosolyt, s az átható zöld szempárt. Nem mondom, hogy nem figyeltem fel rá, de még soha életemben nem beszéltem vele.

Azt hiszem ő is felismert.

A sötétben a körvonalai beleolvadtak a környezetbe, csak egy halvány alakot láttam, de éreztem tekintete perzselését a bőrömön. Engem a közeli lámpa fénye tökéletesen megvilágított. 

- Louis, igaz? - hallottam meg a rekedt hangot, s végig futott rajtam a libabőr, de nem a hideg levegőtől. 

- Harry. - bólintottam felé, majd néztem, ahogy a meleg leheletem szürkén gomolyogva tűnik el az éjszaka sötétjében. 

 - Nem hittem, hogy találkozni fogok valakivel is. - hangjából a csodálkozás csengett, és egy lépéssel közelebb lépett, így a lámpa arany fénye őt is maga köré vonta, felfedve egyszerű szerelését. Egy elnyűtt szürke pulcsit viselt, amin valami csapat neve, és egy szám állt, a kapucni félig lecsúszott a fejéről, teret adva a rakoncátlan göndör tincseknek. Egyszerű fekete gatyája segített neki hangtalan árnyékként végig osonni az utcán. Mondhatnám, hogy tökéletes volt, de azzal nem fogom meg a lényeget.

- Nos, én is ezt gondoltam. Te miért nem alszol? - kérdeztem kíváncsian, hogy megszakítsam a kissé kínossá vált társalgást.

- Ezt én is kérdezhetném. Amúgy nem tudtam aludni, egyszerűen sétálnom kellett. - vont vállat közömbösen, nekem viszont a szívverésem is leállt egy pillanatra, 

Mi van, ha ez a sors? Mi van, ha megunta, hogy ketten szenvedünk szerelem nélkül, s ma este nem hagyott minket aludni? Talán azért jártuk az utakat, mert kerestünk valamit, és most megtaláltuk.

Azon az estén két elveszett lélek talált egymásra.

És, hogy mi történt az után a sors fordító este után? Hát hogy is mondjam hosszú utat tettünk meg, míg végre egymásra találtunk, de hé! Az a lényeg, hogy megtettük, nem? 

Évek teltek el azóta az este óta, mióta nem hagyott minket aludni elveszett lelkünk fájdalma, s azóta is sokszor sétálunk esténként. Megszoktuk, hogy az éj leple alatt olyan titkokat osztunk meg egymással, amit valószínűleg nappal nem tudnánk. S sok időbe telet rájönnünk, hogy a barátság nem elég kettőnknek. 

Most már tudom mit jelent a szerelem, hiszen nem minden az, ami látszik. Az érték nem abban van, hogy kimondja neked valaki, hogy szeret, hanem a szenvedélyben, ami bujkál e szóban. A szerelmet ne azzal definiáld, hogy kézen fogva sétáltok az utcán, hanem azzal, ahogy a párod fülig érő vigyorral az arcán tekint összekulcsolt kezeitekre. A lényeg a részletekben rejlik, ennyi a titok.