Barátság extrákkal~Ziall

Sziasztok :) Megírtam a Ziallos sztorit, hát még nem írtam ilyet, szóval remélem tetszik :) Jó olvasást :) Đ. xx
Ui.: Van egy blog ötletem, az is bromances lenne, de nem one shotok, hanem egy történet értitek, viszont elég perverz, nem merem megírni :D írjatok, hogy mit gondoltok :)
Ui.ui: vasárnap, vagy hétfőn jövök csak :)

Zayn Malik. Tipikus rossz fiús kinézet, hatalmas szív.
Így jellemezném életem szerelmét.
Meg persze ódákat tudnék zengeni arról, hogy milyen jól áll neki a borosta, vagy a felzselézett, oldalt rövidebb haj, esetleg a mogyoróbarna szemeiről, amik olyan sokra rávettek már...De Zayn több, mint dögös, ő...ő..rá nincsenek megfelelő szavak. Néha meglepődök a bölcs gondolatain, de nem mindenkit enged ilyen közel magához. Én viszont ezek között a szerencsések közt vagyok, amit imádok. Tagadhatatlanul legjobb barátok vagyunk, kisebb-nagyobb dolgokkal megfűszerezve. Mondjuk úgy, jobban ismerem Zaynt, mint mások...és, hogy mikor is kezdődött ez az egész?
Nyár volt, majdnem megsültem emlékszem. Hazafelé tartottam a munkahelyemről, be az emeletes lakásunkba, akkor láttam meg őt. Csak levitte szemetet, és hogy hogy lehet ezt a hétköznapi tevékenységet olyan szexin csinálni, ahogy ő? Fogalmam sincs, én még akkor sem tudnék dögös lenni, ha akarnék. A laza melegítő lógott csípőjén, belátást engedve Calvin Klein bokszerére. Félmeztelenül láthattam az összes kidolgozott izmát, én meg majdnem elolvadtam a látványtól, ajkit megnyalta ahogy lépkedett fel a lépcsőn, én meg még mindig csak bámultam őt. Ez a jelenet annyira beleégett az emlékezetembe, hogy biztos vagyok benne az unokáimnak is elfogom mesélni, bár lehet, hogy a mocskos gondolatimat ki kell hagyni majd. Körülbelül ezer módon gondoltam végig hogyan tudnám letépni róla azt az átkozott melegítőt, hogy nyalnám végig kockáit, vagy esetleg mást...És rám nézett, na az nem volt épp a legjobb dolog, hiszen az orbitális dudort nem igazán tudtam elrejteni, és ő észre is vette, de csak ajkába harapott és rám kacsintott. Elfelejtettem lélegezni is, amikor közelebb lépett, s a dudor ha lehet még nagyobb lett.
- Zayn Malik. - nyújtotta hatalmas kezét...hogy miket tudhat vele csinálni...
- Niall Horan. - mutatkoztam be én is, s ahogy kezünk összeért mindketten elmosolyodtunk. - Most költöztél ide? Még nem láttalak itt..
- Igen nem rég...nem segítenél kipakolni nekem? - kérdezte reménykedve, én pedig képtelen voltam a csoki barna szemeinek ellenállni.
- De persze...egyedül laksz? - fordultam felé kíváncsian, miközben húzott a lift felé.
- Igen...- válaszolt, s nem tudtam nem észrevenni az ő dudorját.
Sokáig pakoltunk, közben megismertem, és még jobban megimádtam. Nagyon jó humora volt, de engem is meghallgatott úgy, mint senki más.
- Köszi a segítséget. - hajolt közelebb fülig érő vigyorral. A száját figyeltem megbabonázva, egy hajszálnyival közelebb hajolt, majd mintha csak ingerelni akarna nyelvével végig simított ajkain. Nem bírtam tovább, úgy éreztem belehalok, ha nem csókolhatom meg...szóval megtettem. Hosszú csókcsatába kezdtünk, mikor egyszer csak rátért a nyakamra, én pedig végig simítottam kockás hasán, egész nap arra vártam. Tudtam, hogy nem fogok tudni leállni, s a vágytól feketévé vált szemeiből láttam, hogy ő sem. Ujjait beleakasztotta az alsómba, mielőtt bármit is csinált volna összekapcsolta tekintetünket.
- Niall tudnod kell, hogy ettől nem leszünk kapcsolatban, ezentúl is csak barátok maradunk...megfelel ez neked? - megadta a választási lehetőséget, én pedig akkor úgy gondoltam jól cselekszem. Figyelmen kívül hagytam a tényt, miszerint nem akar járni velem, és csak a testemen uralkodó gyönyörre figyeltem, amit az egyre lefelé haladó ajkai adtak.
Teltek a hónapok, sokszor ragadott el a hév minket, ha kettesben voltunk...a boltban egy próbafülkében, a kocsiban, a konyhapulton...szóval bárhol. Elválaszthatatlanok voltunk, bár néha eléggé idegesített, amikor megsimogatta a hajam, úgy éreztem a kistestvére vagyok, akivel néha lefekszik. Szóval eléggé bonyolult kapcsolatunk volt, egészen egy furcsa éjszakáig.
Nem tudom mit jelent másoknak az ott alszok a legjobb barátomnál, de valószínűleg nem azt, hogy hajnalig ágytornáznak. Mire végeztünk pihegve terültem el az kanapén, s a hátsóm nagyon fájt, de úgy éreztem megérte. Csak hiányzott valami. Zayn sosem maradt mellettem, nem ölelt meg, nem kért bocsánatot a durvaságáért. Simán felöltözött, és ott hagyott a kanapén. Végtelen szomorúság uralkodott el rajtam, eddig nem zavart ez, hiszen miközben szeretkeztünk azt éreztette velem, hogy szeret, s úgy éreztem megéri. De mára éreztem, hogy mégsem, nekem szükségem van néha gyöngédségre, elsuttogott buta ígéretekre, egy karra mely éjszaka átölel. De Zayn nem olyan fajta volt. Azon az éjszaka álomba sírtam magam, és hazamentem volna, ha lábra tudok állni.
Reggel valami elképesztő finom illat ébresztett, én pedig haspók lévén pattantam is ki, persze egyből meg is bántam. Éles fájdalom hasított az alfelembe, s felszisszentem.
- Sajnálom. - fogta meg a vállam hátulról, mire meglepetten pislantottam felé, most komolyan bocsánatot kért? Eddig mindig csak nevetett a helyzetemen.
- Mégis mit? - néztem rá kételkedően, amire kicsit elmosolyodott.
- Hogy durva voltam. - vont vállat majd elém rakott egy tányért rajta tükör tojással. Félve vettem magamhoz a villát, s kóstoltam meg a reggelit amit készített, arra gondoltam mérget tett bele, s csak azért kért bocsánatot, mert nem akarja hogy bűntudata legyen mikor feldobom a talpam. Viszont nem történt semmi, csak a gyomrom kordult meg még többre vágyva, s úgy voltam vele, ha mérgezett is nem érdekel, legalább finom volt az utolsó reggelim.
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól főzöl. - mondtam, miközben megtöröltem a számat, valóban hónapok óta ismerem, de ezt az információt sikerült elhallgatnia.
- Áh, dehogy. - legyintett, majd az üres tányért belerakta a mosogatóba, s ahogy visszafordult már fekete volt a szeme. Tekintetemet levezettem a csak alsó takarta testére, s láttam a dudort.
- Te jó ég Zayn, most keltünk fel és te már kanos vagy? - forgattam meg a szememet, semmiképp nem volt kedvem egy kis reggeli körre.
- Nem tudok betelni veled. - mondta s a falhoz szorított, nekem pedig eszembe jutott az előző este, és olyat csináltam mint még soha. Ellöktem.
- Nem Zayn. Elegem van ebből, tudom hogy azt mondtam nem baj, ha ez csak néha-néha fordul elő, bár megjegyzem az utóbbi időben naponta többször is, és hogy nem akarsz kapcsolatot, de nekem itt van vége. Szeretnék egy olyan embert, aki mellett boldogan leélhetem az életem, s úgy tűnik ez nem te leszel. - mondtam, kikerültem lefagyott testét, gyorsan magamra rántottam a felsőm, és a gatyámat, a zsebembe csúsztattam a telefonom, majd indultam ki az ajtón hogy soha ne nézzek vissza, bármennyire is fáj.
- Ó baszd meg. - hallottam mögülem a káromkodást, és becsapta az ajtót mielőtt kiiszkolhattam volna rajta. - Miért kívánlak annyira, hogy most rögtön magamévá tennélek az ajtón? Miért akarok folyton hozzád érni? Miért gondolok rád egyfolytában? Miért? - lihegve támaszkodott meg a falnál a fejem mellett, én pedig mosolyra húztam a szám. Szóval csak nem ismeri be magának, amit én már első találkozáskor. Nem volt más dolgom, mint ismertetni vele a válaszokat a kérdéseire, hisz én is ilyen helyzetben voltam.