Rajz~Zarry

Sziasztok :) nem tudom hogy fog tetszeni, de azért Zarrys lett, és direkt ilyen nyitott a vége, ne haragudjatok. Jó olvasást :) Đ. xx
ui.: A népszámlálásnál 4 jeleztétek, hogy olvastok...nem baj, köszönöm annak a 4 embernek aki írt :)

- Kellemes hétvégét kívánok önöknek, de ne felejtsék el elkészíteni alkotásaikat. - mondta a tanár, mikor a csengő megszólalt, jelezve a két nap szabadság kezdetét. A gyerekek önfeledten futottak ki az ajtón, a szabadsághoz, én azonban egy percig még maradtam. Oda somfordáltan a kedvenc tanáromhoz.
- Mr. Malik? - tekintett rám, s közbe rám mosolygott.
- Tanár úr. - biccentettem, majd  folytattam. - A feladat az volt ugye, hogy rajzoljunk le valami nagyon fontosat, ami szükséges számunkra a létezéshez. Gondolom mindenki vizet, vagy ilyesmit fog rajzolni, de nekem nem az a létszükséglet...én a legjobb barátomat szeretném lerajzolni. - hajtottam le a fejemet kínosan.
- Mr. Stylest? - kérdezte félre döntve a fejét, és nagyon örültem, hogy nem volt benne semmi ítélkező, halványan bólintottam. - Úgy érzi nem tudna létezni nélküle? - kérdezte, s közbe az arcomat nézte, ahogy egyre pirosabbá válik.
- Természetesen.
- Akkor nagyon örülnék, ha őt vetné vászonra. - szorította meg a vállamat, majd újra a papírjaiba mélyedt.
- Jó hétvégét, tanár úr. - intettem még egyet, majd kisétálva az ajtón a szekrényemhez léptem. Turkáltam a cuccaim közt, keresve egy nagyon elbújt tesi fölsőt - bár lehet, hogy egy kisit segítene, ha rendet raknék a káoszba, de arra sose vetekednék - hirtelen egy kezet éreztem meg a derekamon. Onnan tudtam ki ő, hogy tenyere tökéletesen simult rám. Harry.
- Csá haver. - nevetett, s egy puszit nyomott az arcomra. Bár csak úgy gondolna rám, mint én rá...vettem egy mély levegőt, hogy felkészüljek a színészkedésemre. Csak barátok vagyunk.
- Szia.
- Mit csinálsz? - tekintett a testemre, ami félig a szekrényemben volt már. - Figyu, lehet, hogy tévedek, de nincs ott Narnia. Ne keresd. - veregetett vállba, mire felkuncogtam.
- Hülye, csak a tesi pólómat kerestem. - viszonoztam előbbi gesztusát.
- Hát azt hiába keresed. Kölcsönadtad nekem. - A nyakamat átkarolta a táskámat felkaptam a vállamra, s Harry becsapta az ajtót mögöttünk.
- Feljössz hozzánk? Talán visszaadom a pólód, de nem biztos, annyira szeretem. - arcomat egy pillanatra a sajátjához szorította majd, kacagva rohant végig a folyóson, sejtésem szerint az autójához. Egy pillanatra behunytam a szemem, hogy felkészüljek a több óra együttléttel vele, majd utána indultam.

*****

- Most komolyan le akarsz festeni? - nézett rám oldalra döntött hitetlenkedő fejjel.
- Le kell rajzolni a suli legfontosabb személyét. Nekem te vagy, úgyhogy ülj le arra a kanapéra, és lehetőleg ne mozogj, amíg festek. - jelentettem ki határozottan, bár volt benne füllentés.
- Oké, oké. - sóhajtott fel, majd inge gombjához nyúlt.
- Te mi a francot csinálsz? - kaptam el a karját, mielőtt tovább vetkőzhetett volna.
- Levetkőzök. - mutatott rá a nyilvánvalóra, én pedig egy pillanatig próbáltam visszanyerni szabályos lélegzésemet.
- Harry, ez nem a Titanic, nem meztelenül akarlak lerajzolni. - mondtam megjátszott szemrehányással, de közben imádkoztam azért, hogy ne figyeljen rám.
- Nyugi már Zayn, csak az inget veszem le, had gyönyörködjön mindenki a felsőtestemben. - válaszolta egy kissé egósan. Nem ellenkeztem tovább, az már kicsit feltűnő lett volna, s próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy ez csak Harry. Igen ám, de a baj az, hogy ő Harry, én pedig reménytelenül bele vagyok esve.
- Hogy üljek? - nézett rám, zöld szemei huncutul csillogtak. Beállítottam egy megfelelő pózba, majd a kikészített grafit ceruzámhoz nyúltam. Elkezdtem lerajzolni a körvonalakat, s attól féltem nem tudom visszakölcsönözni a szépségét. Tudom, hogy fiúra nem szokták azt mondani, hogy szép, de Harry...ő gyönyörű volt. Megpróbáltam megtalálni szeme zöldjét, de ahogy gondoltam, az övéhez hasonló sincs, így megfogtam az egyiket és azzal készítettem el csillogó íriszét. Ajkai pirosságát sem találtam meg egyik színben sem, amitől a hideg is kirázott. Olyan különleges...A testét pirulva rajzoltam meg, főleg, mikor ágyékához értem, de a kacskaringózó tetkóit, s fedetlen izmait sem bírtam ki vörösödés nélkül. Éreztem, ahogy néz, egy pillanatra sem vette le rólam a szemét, s ez tovább fokozta zavaromat.
Az utolsó simításokat végeztem az alkotáson, majd felé fordítottam. Úgy ittam látványát, most, hogy nem vizslatott közbe, mint szomjazó a vízét. Észre sem vettem, hogy lustán rám tekintett.
- Azta, biztos, hogy nem fénykép? - húzta fel a szemöldökét, mire felnevettem.
- Nem vagyok olyan jó - ráztam meg a fejem, ő viszont mellém lépett, s felemelte az államat.
- Te vagy a legjobb. - mondta, s magához ölelt, még mindig elfeledkezve a póló hiányáról. Magamhoz szorítottam. Nem bírtam megszólalni.

****

A hétvége olyan hamar eltelt, hogy már csak annyit vettem észre, hogy futok be az első órámra, matekra. Ki nem tudom fejezni szavakkal az ellenszenvemet aziránt  tantárgy iránt.
- Mr. Malik, örülök, hogy megtisztelt jelenlétével. - mondta szarkasztikusan a nő.
A francba.
- Elnézést tanárnő. - mondtam gyorsan, majd iszkoltam hátra.
Az óra gyorsan telt, talán azért mert egyáltalán nem vártam, hogy szünet legyen, de ezt nem tudtam megakadályozni, a levegőbe belehasított a csengő, s a diákok tolongani kezdtek az ajtón kifelé. Én komótosan vettem a vállamra táskámat, majd végig sétáltam a folyosón. Tekintetemet végig vezettem a rajzokon, de egyikük sem rajzolt személyt. Megálltam az enyém előtt, fölötte egy felirat díszelgett: Létszükségleteink.
Ó, baszd meg miért pont az enyém fölött kell lennie? Akkor még talán kitudnám magyarázni, de így...- gondolataimban elhordtam kedvenc tanáromat mindennek, ezt csak egy rekedtes hang törte meg, közvetlenül a hátam mögül. Nem mertem megfordulni, de tudtam, hogy ő az, s látja a címet.
- Zayn? Én vagyok a létszükségleted? - nem néztem rá, de tudtam, hogy szemöldökét felhúzza. Lehelete simogatta a nyakamat, az ájulás kerülgetett, amikor szembe fordított magával. A folyosón az emberek megszűntek létezni, csak az előttem lévő zöld szempárt néztem, amelyek összeolvadtak az én kékjeimmel.