Ugorj!~Narry

Sziasztok :), a tegnapi komik után csak annyi, hogy ha van konkrét elképzelésetek, akkor írjátok, hogy mit szeretnétek, Larry Zarry Narry, etc., mert nem tudom kiszívni a kisujjamból. Tőlem még Znouis is lehet, bár nem tudom hogyan oldanám meg, de szeretem a kihívásokat...Jó olvasást, szép hétvégétt :) D. xx

- Csak ugorj Niall - jött mögém Harry. A szikla tetején úgy éreztem magam, mintha a világ tetején álltam volna. Pont ez volt a baj, túl magas volt még ha az alattam robogó tenger annyira csábított is. Harry arcára néztem, ami magabiztosságot sugárzott. Újra az alattam tátongó ürességre szegeztem tekintetem, és megráztam a fejem. Csak egy lépés kellett ahhoz, hogy csobbanjak, de túlságosan féltem megtenni.

- Ni, gyerünk, hidd el kurva jó - lépett hozzám közelebb Hazz, a rajta lévő apró vízcseppeken megcsillant a nap. Alig pár perccel ezelőtt neki már részese volt az ugrás bódító élményében. 

- Túl magas. - nyögtem ki a látványtól megrészegülve. Nem a táj, nem a víz, nem a mögöttünk elterülő erdő látványa varázsolt el, hanem az övé.

- Csak szerinted az, de lehetne magasabb. - vágott vissza, keskeny ajkai megrándultak, ahogy elfojtott egy mosolyt. 

- De... - kezdtem el ellenkezni.

- Ni!

- Hazz!

- Ugorj már az Isten szerelmére - karját felemelte, így izmai kidagadtak, nekem pedig a lélegzetem is elállt. A smaragd zöld szemeibe néztem, ő pedig az enyémekbe bámult. Úgy fedeztük fel egymást, mint eddig soha, mintha megengedte volna, hogy lelkébe lássak, cserébe én is feltártam az enyémet. 

- Félek - suttogtam, az ő arca pedig ellágyult. 

Egy csepp szemérmetlenül csurgott lefele a madarán majd pillangóin lefelé, s eltűnt a fürdőgatya mögött. Szememet e ruhadarabra szegeztem, és meglepődve láttam, hogy tekintetemtől keletkezett egy kis dudor. Elkaptam a fejem, és elpirultam. 

- Bízol bennem? - kérdezte még közelebb lépve hozzám, államat megfogva maga felé fordított. Háttal álltam a mélységnek, ami ebben a pillanatban nem érdekelt, csak is az előttem álló fiú.

- Bízok. - suttogtam, akárcsak egy titkot. A szemei már nem az enyémeket keresték, jobbnak látták a számat stírölni. Nem tudtam mit csináljak, az egyetlen ami eszembe jutott, hogy milyen lehet megízlelni dús ajkait. Egymás száját bámultuk percekig, de mintha megáll volna az idő csak nekünk. A másodpercek óráknak tűntek, én pedig egyszerűen képtelen voltam tovább nézni anélkül, hogy hozzáérnék, így ajkaimat az övére tapasztottam, megnyaltam az alsó ajkát bebocsátást kérve, ő pedig nem habozott megadni. Nyelveink őrületes táncot jártak, amikor éreztem, hogy egyet lép előre, s egy pillanat múlva már nem éreztem magam alatt talajt. Elszakadtam tőle, hogy felsikolthassak az euforikus érzéstől, amit az ugrás adott, de nem váltunk el, hiszen ölelő karjai satuként szorítottak. Mosolyogva hallgatta önfeledt sikításom, aztán egyszer csak a vízbe csobbantunk. Egy pillanat erejéig elváltunk, de egy kéz felhúzott a habok közül.

- Nah? - kérdezte huncut fejjel. 

- Csodálatos volt. - kuncogtam, és csak élveztem, ahogy alig pár centi van csak köztünk. 

- Mármint mi? A csók vagy az ugrás? - csíntalan szemei újra a számra tapadt.

- Normális helyzetben azt mondanám, hogy az ugrás, de basszus kibaszott jól csókolsz. - nevetve hajoltam volna újra ajkaira, de elhúzódott. A szívem belefájdult ebbe a cselekedetbe. 

- Ússzunk ki mielőtt belefulladunk a smacizásba. - a göndörke gyorsúszásba közelítette meg a partot, én pedig nevetve követtem, bár lassabban, mint ő. Mire én is a homokos partra helyeztem talpaim nem láttam sehol. Mielőtt viszont bepánikolhattam volna valaki mögém lopódzott, villámgyorsan megfordított, majd ledöntött a homokba. Harry egy kicsit nyomta a mellkasom, de vigyázott, hogy nehogy rám nehézkedjen. Lábai középen túlságosan kényes területet értek, muszáj volt felnyögnöm az érintésre. Ajkait durván nyomta az enyémre, akaratosan szétfeszítette, miközben térdét még jobban hozzá dörgölte a férfiasságomhoz. 

- Harry, megőrjítesz! - nyögtem a szájába, mire abba hagyta a tevékenységét.

- Húzzunk haza mielőtt itt a homokban teszlek magamévá - mondta a kéjtől még mélyebb hangon, feltápászkodott rólam, majd futásnak eredt. Semmire sem vágytam jobban, minthogy végre hazaérjünk, és fejest ugorjak az óceánomba. Csak itt nem volt víz. Csak Harry és én.