Miért?~Zarry

Ez a one shotom, egy Zarry, rövid és egyáltalán nem vagyok megelégedve vele, de megosztom veletek, hátha valakinek tetszik. Remélem úgy megfelel ha két naponta hozok sztorit a szünetben. Jó olvasást :) D. xx

- Most komolyan? Ez a szőke ribanc? - kértem számon Zaynt. - Ezer jobbat tudnék mutatni. - barna dühös szemei szerintem kinyírtak volna ha lehet,én viszont nem hátráltam meg. - Mehetsz innen pláza cicus - hajoltam le hozzá elhessegetve. Általában nem ilyen vagyok, de Zayn csajai egyre jobban dühítenek. A szőke plasztik felemelte a kerek fenekét, és felém fújtatott, majd elhagyta a helyiséget.
- Juj úgy tűnik ez a cica harap- huppantam le Zayn mellé nevetve, ő viszont haragosan nézett rám.
- Haver, szeretlek meg minden, de körülbelül az 5. ilyen estémet rontod el, így megint hoppon maradtam, elegem van hideg zuhanyokból! - akadt ki, majd felállt a helyéről és a fürdő felé vette az útját. A nyelvem hegyén volt már, hogy nem kell neki hideg zuhany, itt vagyok én.
- Zayn? - mondtam ki tényleg, megállt az ajtóban, s visszanézet rám. Abban a pillanatban vágódott ki a bejárati ajtó, Louis által. Basszus haver, a legjobbkor jöttél, már majdnem készültem felajánlani Zaynek, hogy kielégítem, te jó ég. - Vigyázz,mert vizes a padló,el ne csússz - mondtam gyorsan az első eszembe jutó dolgot, majd a legjobb barátom felé tekintettem, miközben hallottam, ahogy elfoglalja a fürdőt egy halk oké kíséretében. 
- Kösz, tesó! - löktem vállba Lout, aki csak nagyra nyílt tekintettel vizslatott, szerintem épp hívni akarta az elmegyógyintézetet, amikor rá mosolyogtam - Mizu?

*****

Teltek a hetek, én pedig minden kapcsolatát elrontottam a fekete hajú bandatársamnak. Fogalmam sem volt miért, de úgy éreztem, hogy nem illenek hozzá. Aztán úgy döntöttem hazautazok, így pár napig nem voltam otthon. Nagyon jól szórakoztam Gemmával és anyával, ám ez a jó kedvem hamar alább hagyott, mikor hazaértem. Egy újabb szőke lányt találtam a kanapénkon smárolva Zaynnel. Nem igaz, hogy pár napra elmegyek és....argh.
-Öhm,..helló? - léptem be a táskámmal a bejárati ajtón, s hamar megszabadultam terhemtől. A galambocskák szétröppentek, mindketten elpirulva. A baj itt csak az volt, hogy  ez a lány szép volt....Nem volt agyon sminkelve, nem volt rajta semmi természetellenes, kék szemei értelmességet sugalltak. 
- Harry, őt itt Perrie. Perrie, ő itt Harry. - mutatott be minket egymásnak, és egy kicsit felkuncogtam. Olyan viccesen hangzott egymás után a nevünk. Kezet ráztam Perrievel, de ellenségesen meredtünk egymás szemébe.
- Drágám hoznál nekem egy pohár vizet? - kérdezte Zayn felé fordulva.
- Persze - mondta egy kicsit összezavarodva. - amint elhagyta a nappalit ledőltem Perrie mellé a kanapéra, és a szemébe meredtem.
- Figyelj baby, szerintem lassan menned kéne, Bethany nem sokára jön Zhez. Jaj, nem is Elizabeth. Nem, Zoey. Jaj nem tudom számon tartani a csajait. - sóhajtottam fel drámaian. - Neked adott már sorszámot? 
-Sorszámot? - jég kék szemeiben zavarodottságot véltem felfedezni, amit ki is használtam.
- Ja, tudod 1-5ig hétfő, 5-10ig kedd, 10-15ig szerda, a kedvencei a 12, 13, és a 8as velük van csütörtökön van, pénteken csak az 1el, vele már nagyon hosszú viszonyuk van. Hétvégén pedig úgy van megoldva, hogy szombaton a páratlan, vasárnap a páros számúakkal találkozik. Szóval, te hányas vagy? - mesterkélten meredtem a szemébe, időközben láttam, hogy Zayn visszatért, és lesokkolódott.
- Zayn, ez igaz? - Perrie tekintete villámokat szórt, miközben odalépegetett Zayn elé, aki görcsösen kapaszkodott a pohárba.
- Én..izéé...- szegény sokkot kapott, alig tudott megszólalni, meg is értem, de láttam a szemében valamit, ami reményt adott, hogy talán nem csak a sokk teszi.
- Kösz a vizet édes - váltott hirtelen Perrie mézes-mázos hangnembe, mindketten meglepődve néztük, ahogy kiveszi a szorító ujjak közül az üveg poharat, majd ahogy a szájához emeli, de akkor vállat vont, majd a pohár tartalmát Zaynre borította, felkapta rózsaszín táskáját, kiviharzott az ajtón, de előtte még visszaszólt.
- Viszlát soha - intett vissza se nézve.
- Figyelj, örülj neki, hogy csak víz, és nem ragad - álltam meg mellette megveregetve a vállát.
- Kurvára nem vagy vicces Styles! Mi ez a sorszámos baromság? - kérdezte mikor már egyedül voltunk, én pedig jobbnak láttam hátrébb lépni.
- Sajnálom - hajtottam le a fejem, tényleg halvány lila gőzöm se volt miért csináltam.
- Miért?- kérdezte csurom vizesen, kérdésekkel teli szemekkel, halvány mosollyal.
- Nem tudom Zayn - fogtam meg a fejem kétségbe esetten, majd a fal mellett leültem a földre. A lábam közé hajtottam a fejem, arra gondolva mekkora barom vagyok. - Egyszerűen csak nem akarom, hogy összejöjj más lányokkal. - a hangomat eltompította a ruha, így alig lehetett valami hallani, ő viszont mellém ült, óvatosan maga felé fordította a fejemet, és elmosolyodott. 
- Miért nem?- fejét aranyosan oldalra döntötte, barna csoki szemei miatt majdnem elolvadtam, de erős maradtam...na jó nem igazán.
- Mert én...azt hiszem....-kezdtem el dadogni átható tekintetétől megrészegülve, amiben szeretetet véltem felfedezni?!
- Én is szeretlek - ajkaink összeérintette, és végre tudtam mi az, ami eddig hiányzott, és nem  stimmelt...Szeretem Zaynt.