And all I want for Christmas is you~Narry

Sziasztok :) Ma egy olyan Narry történettel érkeztem, amelynek ihletét Kaede adta, ezúttal is köszönöm neki ♥ bár szerintem jobban jártatok volna, ha ő írja meg, mint én...Mindegy a lényeg, hogy nem vagyok jól, ezért nem tudom mikor fogok hozni újabb One Shotot, kérlek legyetek mellettem, szükségem van a biztatásotokra....Jó olvasást

x

Niall mosolyogva figyelte a vállán szundikáló fiút, aki öntudatlanul dőlt a vállára, hangosan szuszogva. A kezeik összekulcsolva maradtak, az ölükben feküdt összetartozásuk zálogaként.

Gyönyörű idő volt, a szöszi imádta nézni, ahogy a vonat ablaka alatt elsuhan a hófehér táj, s szerette az emberek izgatott zsongását a közeledő ünnepek miatt. Már csak egy hét, s a világ 3 teljes napig megáll, hogy a szereteté legyen a főszerep. 

Niall és Harry is Holmes Chapel felé vették az irányt, hogy a családtagjaik együtt ünnepeljék meg a szeretet ünnepét. A szerelmes pár már alig várta, hogy újra láthassák rokonaikat, különösen Harry, aki hónapok óta nem járt otthon. A foglalkozásuk miatt nem járhattak csak úgy haza, ha kedvük szottyant, s a sok munka miatt vált a göndörke olyan kimerültté, hogy már indulásnál kidőlt a sorból. Niall viszont fent maradt, hogy vigyázzon rá, ahogy mindig is tette. 

- Niall?! - a szöszi felkapta a fejét, keresve a hang forrását, s amikor megtalálta boldog mosolyra húzta a száját. Régi szerelme állt előtte, teljes valójában. 

- Brian! Nem láttalak már vagy...2 éve. - mondta kissé megbotránkozva, hiszen még mindig szerette régi kedvesét, habár a szerelem már eltűnt közülük évekkel ezelőtt. 

- Mesélj szöszi, mi újság veled? - a barna hajú fiú kacéran tekintett Niallre, aki mutató ujját a szája elé tette, s rámutatott alvó barátjára. Nem akarta, hogy a göndörke felébredjen, hiszen tudta milyen kimerült. 

- Menjünk ki, nem szeretném, hogy felébredjen. - Brian bólintott, s nézte, ahogy a szöszi óvatosan lefejti magáról a szorító kezeket, s egy puszit nyom barátja homlokára. 

- Ő kicsoda? - érdeklődött kedvesen, miközben elhagyták a fülkét, hogy normális hangerővel beszélhessenek. 

- Csak Harry...- legyintett Niall, s belekezdett elmesélni a szakításuk utáni életét, azonban arra nem gondolt, hogy a zöld szempár abban a pillanatban feléledt, amint eltűnt mellőle a szerelmének melege, s végig nézte, ahogy őt magára hagyva beszélget régi kedvesével. 

***

Niall fáradtan dőlt be az ágyba Harry mellé, a családjuknál tett látogatás után. Karjaival a göndörke után tapogatózott, azonban ujjai csak a fehér paplanba ütköztek; szerelme olyan messze húzódott tőle, amennyire csak lehetett. 

- Hazza, mi a baj? - kérdezte aggódva, az összegömbölyödött test egy kicsit megremegett a paplan alatt. 

-_Semmi...- mondta inkább a fiú, elkerülve a nézet eltéréseket, nem akarta, hogy a féltékenységi roham miatt az ünnepeket külön töltsék. 

- Hazz, szívem. Nekem elmondhatod. - hátulról átölelte kedvesét, s szerelmesen suttogott a fülébe, azonban a szokásos reakció helyett Harry mozdulatlanul maradz. 

- Ne Niall, most ne. - lökte le Harry a szöszi karját, s morcosan fordult a falak felé, nyakig magára húzva a takarót. Mindig is olyan ember volt, akire rá volt írva, hogyha van valami baja, így hiába akarta kapcsolatukat megvédeni Karácsony előtt a zöld szemű szörny győzött. 

- Most mi van Harry? Komolyan mondom nem értelek. - fintorodott el Niall, szerelme az utóbbi napokban ezt játszotta vele, mintha csak a havibaja jött volna meg. Ám akkor tudta volna, hogy mi baja a göndör angyalnak, azonban így csak értetlenül állt a helyzet előtt, ami látszólag indokolatlanul jött létre. 

- Én nem értelek téged. - mondta durcásan a barna hajú fiú suttogva, azonban a szöszi mégis meghallotta, s felháborodva fordult párja felé. 

- Te vagy felháborodva? Egyik napról a másikra besértődsz, nem szólsz hozzám, elutasítasz. Pedig nem is történt semmi. És még te nem értesz engem hagyjuk már, rólad egy 10 000 oldalas használati utasítás sem lenne elég. - morogva kelt ki az ágyból, inkább a kanapén aludt, mint azzal az undok klónnal, amit Harry helyett hagytak itt. 

- Ó ,igen? Niall James Horan, láttam ahogy találkoztatok a vonaton. Amint megláttad Briant én "csak Harry" lettem, amolyan elfelejthető dolog, amit visszarakhatsz a polcra, ha meguntad. - a göndörke is kipattant a puha paplan alól, nem ő akart az lenni, akit otthagynak az ágyban egyedül. 

- Elfelejthető dolog? Komolyan ezt hiszed? Két éve együtt vagyunk Harold. - a szőke fiú hitetlenkedve rázta meg a fejét, nem hitte, hogy ez a nap s eljön majd az életükben. 

- Lehet, hogy csak pótlékként kellettem "Bri" után. - utálkozva ejtette ki a nevet, mintha méreg lenne, s talán valóban az volt, a fiú tudta nélkül is megmérgezett egy jól működő kapcsolatot. 

- Komolyan ezt hiszed? Akkor inkább menj és aludj a nappaliban. Nem akarok egy havibajos hisztissel együtt aludni. - karba tette a kezét, s úgy mutatta az utat a nappali felé, ahová száműzte őt. 

Harry szeme szikrákat szórt, miközben gyorsan felhúzta magára nadrágját, belebújt egy felsőbe, s egy pulcsiba, majd kivágta az ajtót. Hiper sebességgel vette fel csizmáját, a fejébe húzta sapiját, a zsebébe tette tárcáját és mobilját, s már ott sem volt. Niall még reagálni sem tudott, túl fáradt volt bármihez is, így csak visszafeküdt, s könnyáztatta arccal aludt el. Hiába várta az ölelő kart, a szerelme most távolabb volt tőle, mint valaha. 

Harry idegesen trappolt végig a sötét utcán egy konkrét cél felé. A legközelebbi szórakozó helyet tűzte ki maga elé, hogy a sárgaföldig igya magát, elakarta felejteni a szöszi, a hülye ünnepet, és mindent, ami ehhez a kettőhöz kapcsolódott. 

Igazán szép gondolat volt, azonban arra nem gondolt, hogy az alkohol csak felerősíti benne a vágyat a szőke fiú iránt, s nem hagyta szabadulni őt a gondolatai közül. Az agya csak Niall körül forgott, szüntelenül kattogott a helyzeten, amibe megint csak féltékenysége húzta bele. Haza akart menni, újra és újra szerelmet vallani Niallnek, és a mellkasán feküdve elaludni, ehelyett azonban feje a pult kemény fáján koppant, s ott érte utol őt az álom. 

***

Niall idegesen küldte el az üzenetet egy napja nem látott barátjának. Akármennyire is aggódott büszkesége és dühe nem engedte, hogy felkeresse a fiút, aki valahol a világban biztosan ugyanígy vélekedett, hiszen ő sem hívta fel a szöszit.
Karácsony napja volt, ami általában a legszebb nap az évben, ilyenkor Harryvel együttes erővel díszítik fel a házat és a karácsonyfát, mézeskalácsot sütnek, és nagyokat szeretkeznek a ház össze pontján. Ehelyett azonban Niall egyedül aggatott fel díszeket a fenyőre, és a süti helyett pedig csipsz került az asztalra, várva a vendégeket.
Azonban Niall akárhogy is haragudott a göndörkére, amikor az ajándékokat a fa alá helyezte oda tette a különleges dobozkát is, tudta, hogy akármi történik is közöttük véghez viszi a tervét, ők ketten egymáshoz tartoznak, amíg világ a világ.
Alighogy Harry befutott, és váltottak néhány mogorva pillantást egymással a fiúk is megérkeztek, és kezdetét vette az ünneplés.
A göndör fiú egész végig kerülte őt, feltűnően sokat nevetett a többiekkel, s mindig arra a székre ült, ami a legtávolabb volt a szöszitől. A feszültség a tetőfokára hágott, amint az ajándékbontásra került a sor. Az 5 barát körül ülte a fát, ami alatt csak úgy sorakoztak az ajándékok, először a vendégek kereshették meg a sajátjaikat, majd a házigazdák következtek.
- Kezd csak nyugodtan Niall. - intett oda flegmán Harry, hűvös udvariassággal átengedve a kezdés jogát, azonban ezt a szőke nem tűrte.
- Oh, nem kezd te, mielőtt ezen fogsz besértődni, Harold. - olyan gúnyosan ejtette a nevét, ahogy csak tudta, azonban hangja mögött mégiscsak megbújt az az izgalom, amivel várta a göndör reakcióját ajándékára.
- Nem-nem Horan, csak kezd el. - ellenkezett még mindig a fiú, amikor Niall megunta a várakozást, s felháborodva vette a kezébe a piros kis dobozkáját.
- Harold Edward Styles. Nyisd már ki azt a francos ajándékot, hogy megkérhessem a kezed. - kiáltott fel, s a kezébe nyomta a dobozt, amiben egy csillogó ezüst gyűrű lapult.
- Niall James Horan te még ezt is elrontod. - csóválta meg a fejét a göndörke egy pillanatnyi döbbenet után, azonban a szája sarkában mosoly bujkált, ahogy átadta a saját ajándékát a szöszinek.
Egyszerre fedezték fel a kis doboz titkát, mindkettő egy hasonló formájú ezüst gyűrűt takart. Semmi sem szimbolizálta jobban összetartozásukat, mint ez a gesztus.
- Akkor most ki kérte meg ki kezét? - érdeklődött Louis izgatottan, aki úgy nézte a két fiú civódását, mint egy szappanoperát, s majdnem annyira élvezte is.
- Természetesen én Niallét. - húzta ki magát büszkén, ujjai között pörgetve az ékszert.
- Istenem, csak fogd be és csókolj meg. - forgatta meg a szemét a szöszi, már nagyon unta a veszekedést, az egyetlen, amire vágyott, hogy Harry olyan szenvedélyesen csókolja meg, ahogy csak tudta. És ez a vágya teljesült is, a göndör elképesztő sebességgel helyezte gyűrűsujjára az ékszert, húzta magához a szöszit, s a lelkét is kicsókolta belőle. A két fémkarika csengő hanggal koccant össze, mialatt a barátaik boldog ujjongásban törtek ki.
- Sajnálom Niall, nem úgy gondoltam én csak...- hajtotta le a fejét megbánóan Harry, de a szöszi nem sokáig bírta a zöld szemek hiányát, az állánál fogva kényszerítette, hogy felnézzen.
- Sütsz nekem mézeskalácsot? - kérdezte csillogó szemmel Niall, mire a szerelme az orrára nyomott egy puszit.
- Amennyit csak szeretnél.
Habár az elején nem úgy sültek el a dolgok, ahogy ők azt gondolták, a szerelem győzedelmeskedett, s a szeretet ünnepén két szív örökre összeforrt. Mert a szív igenis páros szerv, de a párja egy másik emberben található.