When I first felt the speed~Ziall

Sziasztok :) Szép vasárnapot mindenkinek, remélem tetszeni fog ez a szösszenet, amit hoztam, bár nem nagy szám. Domján Viviennek üzenem, hogy készül a Nouisa, de nem akartam elkapkodni. Remélem tetszeni fog, jó olvasást :) 

x

- Ne félj már, csak hazaviszlek motorral. - nevetett fel Zayn, majd rám nézett. Eléggé rémült szemekkel vizslattam a járművet, valahogy nem szimpatizáltam vele, de mégsem mutathattam magam ijedős kislánynak Zayn előtt.
- Csak ne menj túl gyorsan! -intettem védelemre, majd miután ő átlendítette a lábát a váz fölött én is felültem mögé. Szinte abban a pillanatban szálltam is volna le a motorról monda; ennyi elég volt, de nem tehettem. Erősnek akartam mutatni magam.
- Azért majd fel kell venni egy bizonyos sebességet, Niall. - mosolygott rám megértően, majd a bukósisakot felém nyújtotta, egyből a védelmemet szolgáló tárgy felé kaptam, hogy minél előbb rajtam legyen. De persze ez sem ment olyan könnyen, a csat sehogy sem akart összekapcsolódni az állam alatt, akármennyire imádkoztam is érte. - Mutasd, segítek. - újabb féloldalas mosolyt kaptam, amitől a szívem egy pillanatra kihagyta a pumpálást, majd bepótolva a másodpercnyi kihagyást őrült tempóba kezdett. Még levegőt venni sem mertem, ahogy az ujjai közepéig érő fekete bőrkesztyűbe bújtatott kezével óvatosan összepattintotta a csatot, vigyázva arra, hogy ne csípje be a bőrömet.
- Köszönöm. - leheltem, a tüdőm sem úgy működött, ahogy annak kellett volna, hol nem kaptam levegőt, hol borzasztó sebességgel lélegeztem. Ezt váltja ki belőlem Zayn: a teljes zavart. - Neked nincs bukósisakod? - kérdeztem aggódva, mikor láttam, hogy már ennek az izének az elindításához készülődik.
- Csak egy van, de nyugi. Fontosabb a te biztonságod, és amúgy is; én tudok vigyázni magamra. - nem tudtam megállni, hogy ne harapjak bele ajkaimba a látványára. A válla fölött nézett rá, hiszen hosszú karjaival már megtámaszkodott a kormányon, emiatt megfeszült bicepsze kidomborodott a bőrkabátja alól. Fekete haját egy kissé összeborzolta a szél, de ez csak még szexibbé tette, arcára a csípős levegő halvány pírt lehelt, s barna szemei a szokásosnál is jobban csillogtak. Szerintem senki nem ítélt volna el, ha abban a pillanatban leájulok a motorról.
Bele sem akartam gondolni, hogy én hogyan nézhetek ki; idétlen sisakkal, lelapult szőke hajjal, rémült tekintettel, remegő kezekkel. Menj a francba a tökéletességeddel Zayn Malik.
Zayn bőgetni kezdte a motort, jelezve; jobban teszem ha átfogom a derekát. Na, ebbe sem gondoltam bele. Félénken nyúltam a derekához, hogy megkapaszkodjak benne, de szinte alig mertem hozzáérni. A leeséstől -  és Zayn megvetésétől való félelmem vetekedett egymással, nem tudtam mit tegyek. Ebben a kérdésben ő maga segített; saját maga igazította meg a kezeimet, így szorosan öleltem át a hátát.
 - Kapaszkodj, indulunk! - harsány kacagása hangzott fel, majd valóban elindultunk. Nekem semmi kedvem nem volt nevetni, az össze vér kifutott az arcomból, kezeimmel erősen szorítottam az előttem ülő fiút, arcomat a hátára szorítottam, és becsuktam a szemem. Az első pár percben kizártam mindent, a szél süvítő hangját a fülemben, Zayn kurjongatását, a motor hangos brummogását, csakis az illatára figyeltem. Mélyen szívtam magamba bódító illatát, kihasználtam az alkalmat, hogy örökre az emlékezetembe véstem, ujjaimat a csípőjébe mélyesztettem.
- Niall, nyisd ki a szemed! Nézd meg milyen gyönyörű! - hallottam meg tompán Zayn hangját, mire félénken nyitottam ki az egyik szemem. Ami elém tárult az maga volt a csoda. Egyáltalán nem hazafelé mentünk, de az abban a pillanatban nem érdekelt. Los Angeles tengerpartja terült el előttünk, a homokos part olyan hosszan nyúlt el, hogy nem láthattuk a végét. A nap lemenőben volt, így a vizet kissé narancssárgára varázsolta, a sziklákon megcsillant a fény. Azóta sem láttam még ahhoz hasonlítható dolgot sem.
- Úristen. - nyögtem ki, talán az volt az a pillanat, amikor elfelejtettem, hogy mennyivel is száguldunk, államat Zayn vállán pihentettem, az egyik kezemmel elengedtem őt, hogy kinyújthassam azt, és megérezzem, ahogy a süvítő szelet a kezemben.
Ez volt az a pillanat, amikor először éreztem a sebességet, és megszállottjává váltam.
Csak arra eszméltem fel végül, hogy megállunk egy kihalt partszakaszon, a szél többé nem tépte a hajam, nem éreztem az adrenalint dobolni az ereimben, és még Zayn-t is el kellett engednem. Elégedetlen morgással szálltam le a járműről.
- Tetszett, ugye? - mosolygott rám mindentudóan, habár a boldog sikongatásom elárult.
- Miért nem szedtél előbb erre rá? - kérdésre kérdés a válasz.
- Mert egy félős nyuszi voltál. - nevetett fel, én csak megráztam a fejem. Előle nem rejthetek el semmit. A sisakot levettem, s a homokba ültem, tekintetemet a napra, szegeztem, aminek az alsó félköríve már a tengerbe mártózott.
- És miért is nem mentünk haza? - kérdeztem, habár tudtam, hogy ez sokkal jobb lehetőség volt.
- Őszintén Niall; hazamentél volna, és egyedül döglöttél volna a Tv előtt, vagy eljönnél motorozni a naplementében, velem? - ezen egyáltalán nem kellett gondolkoznom.
- Igazad van, Z. Köszönöm, hogy elhoztál. - egy puszit akartam nyomni az arcára hálám jeléül, de az utolsó pillanatban elfordította a fejét, így a szájára cuppantottam. Lefagytam. Arra gondoltam, hogy most mindennek vége, megharagszik rám, itt hagy a világ végén egyedül, rápattan a motorjára, és soha nem jön vissza, azonban nem ez történt.
A hívogató piros ajkak, amikre oly' régóta várok az enyémekre tapadtak, nyelve lassan siklott végig az ajkaimon, bejutásért könyörögve, amit szinte hezitálás nélkül adtam meg neki. Hagytam, hogy irányítson, hisz életem első csókja volt, tapasztalatlanul válaszoltam sürgető mozdulataira. Totál megsemmisülve olvadoztam a karjaiban, amikkel körbe ölelt, hogy ne húzódjak el, fogalma sem volt róla, hogy eszem ágában sincs elmenni. Sokkal inkább közelebb, közelebb és még közelebb akartam húzódni, hogy minden testrészemmel az övéhez érjek.
- Nyugi kis tigris, ha így folytatod nem csak csókolózni fogunk. - nevetett fel, de ebben most nem volt a szokásos lazaság, sokkal inkább szexuális feszültség érződött. Nagy önuralomra lehetett szüksége.
Végül annyiban maradtunk, hogy néztük, ahogy a nap egyre lefelé bukik a horizonton, közben pedig egymás kezét szorítottuk. Utáltam, ahogy meg kellett törjem a pillanatot.
- Haza kell mennünk. - sóhajtottam, s arra számítottam, hogy kipukkan az a buborék, ami körülölelt minket, de nem ezt történt. Ahogy újra felültünk a hatalmas járgányra, s sisak felkerült a fejemre hátra fordult, hogy egy hosszú csókot nyomjon ajkaimra, többé pedig nem féltem attól, hogy szorosan átöleljem. Ujjaimmal apró köröket rajzoltam a hasára, miközben száguldottunk az úton. Egyeseknek szőke herceg fehér lovon jut, én viszont tökéletesen megelégedtem azzal, ahogy a barna hercegem fekete motoron elrepített egy csodás világba, ahol  megmutatta mi is a szerelem.
Ez volt az a pillanat, amikor először éreztem a sebességet, s a szerelmet, és mindkettő megszállottjává váltam.