I have to be perfect~Narry

Sziasztok :)  Hétfő van ugyan, de gondoltam megleplek titeket egy one shot-tal, ami nos...a szívemből jött, szóval remélem tetszeni fog. Sajnálom, hogy mostanában ilyen témákról írok, de szükségesnek látom átdolgozni ezt...szóval tudjátok, küldöm ezt mindenkinek, akik mindennap szenvednek a hétköznapi elvárások alatt. (különös tekintettel ~B-re, minden rendben lesz, szívem) Mindenkinek szép hetet és kitartást :) 

ui.: Köszönöm azoknak, akik írták, hogy kitartást a büntivel kapcsolatban, úgy tűnik hatott az erőtök, így egy napot szenvedtem csak. Köszönöm :)

" 3. 2. 1. " ~ számolt  vissza magában a fiú, majd lerogyott a gépre. Meztelen felsőtestén a verejték úgy csillogott, mintha leöntötték volna egy vödör vízzel, a kontyban összekötött haján izzadság cseppek jelezték a kemény órák munkáját. A kis fehér törölközőjét a kezében szorongatva lehajtott még egy liter vizet, bepótolva a kiizzadt folyadékot, majd az üres flakont a többi mellé dobta.
Harry egy perc pihenőt adott fáradt izmainak, aztán felállt a hasizom erősítő gépről, és szembe nézett önmagával. A tükör, amely az egész falat eltakarta, tágasabbá téve így a különböző gépekkel zsúfolt helyet, egy lelkileg összetört fiút mutatott, aki a külseje fejlesztésével akart bizonyítani. Karjain az izmok kivehetően domborodtak, a hasán lévő kockák száma megszámlálható volt, miközben lélegzett, a lábain lévő inak csak úgy dagadtak, ahogy a fiú megfeszítette őket. "Nem elég, még nem elég"
Egy pillanat erejéig farkas szemet nézett saját magával, de ez a másodperc is tökéletesen elég volt arra, hogy elégedetlen prüszköléssel elforduljon a tükörképétől. Visszaült a hasizom fejlesztő gépre, lábait beigazította, kezét a tarkójára tette, egy kicsit becsukta a szemét, hogy erőt merítsen, majd még gyorsabban kezdett neki a saját maga összeállított edzésprogramnak.
" 1000. 999. 998..."

***

Az ébresztő óra halk zizegése keltette fel a fiút, akit szerelme ölelésében ért el az álom a kimerítő kondizás után. Hosszú ujjaival gyorsan lenyomta a megfelelő gombot, hogy a szőke fiú fel ne kelljen, majd kibontakozott a karjai közül, s hangtalanul csukta be maga után az ajtót, ez már rutinnak számított nála.
Azonban a göndör hajú fiú arra sosem gondolt, hogy kedvese minden ilyen alkalommal felkel vele, s  a távolból nézi, ahogy ő gyorsan megreggelizik, majd elindul a reggeli futására, ami egyre több, és több kilométert jelentett. A hónapok során a futással töltött idő megütötte a 3 órát is, ezzel még jobban lecsökkentve az alvásra szánt órák számát. Niall már nagyon aggódott a fiúért, aki egyre megszállottabban próbált megfelelni a világ elvárásainak.
Az ágyban ülve várta meg azt a pár órát, még Harry hazaért, s elhatározta; szembesíti a fiút a cselekedeteivel, mielőtt nagy baj lesz. Türelmesen várakozott akkor is, mikor a verejtékben úszó, csapzott hajú, tajtékzó fiú letusolt, s egy szál bokszerben vissza nem ült mellé. Akkor a szeretett személyre emelte gyönyörű égszínkék tekintetét, s belekezdett volna a beszédbe, amit magában már ezerszer megfogalmazott, azonban most a szavak mégsem akartak kicsúszni ajkai közül.
- Hazz...ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - az ágyon fáradtan elterülő fiú lassan emelkedő, és süllyedő mellkasára fektette állát, a madár tetoválás körvonalain újra, és újra végig simítva.
- Én is téged Nialler. - húzta halvány mosolyra a száját Harry, s nézte a testére támaszkodó angyalt.
Niall ujjai egyre lejjebb kalandoztak fekete mintán, egészen le a pillangóig, ahol azonban ledermedt egy pillanatra, s a simogatásból tapogatózó mozdulatokba torkollott, analizálva szerelme vékonyságát. Ujjbegyei alatt a bordái szinte átszúrták a vékony fehér bőrréteget. Horrorisztikus látvány volt ez a tökéletes hasizom mellett.
- Harold, eszel te rendesen? - nézett rá aggódóan, a kiálló csontok látványa megijesztette az ír fiút.
- Persze, Niall. Ne aggódj. - mosolygott rá a rég látott gödröcskéivel a fiú, elvarázsolva a szöszit annyira, hogy észrevétlen a paplan alá tudja rejteni gizda testét, eltakarva azt szerelme, de legfőképpen maga elől.

Niall hagyta, hogy Harry elrejtse összeomlásának nyomait testén, azonban felügyelet alatt tartotta a fiút, napokig csak a háttérből nézte, hogy mennyit eszik, mennyit kondizik, és mennyit alszik. Az eredmények elkeserítőek voltak. A legtöbb időt teste építésével töltötte, pár órát alvással, azonban enni csak pár falatot engedett meg magának. Niall már komolyan aggódott a fiúért, de fogalma sem volt mihez kezdjen, ismerte már annyira a őt, hogy tudja, rá nem hatnának a fenyegető, vagy dühös szavak, az a fajta ember volt, aki mindig is a maga feje után ment, és csak a saját kárán tanult.
Szóval más módszert kellett alkalmaznia. Ennek első részeként akárhányszor csak alkalma volt rá elmondta neki mennyire szereti, és mennyire tökéletesnek tartja. A terv második részét az ennivaló alkotta; olyan helyekre rángatta el Harryt, ahol egyszerűen kénytelen volt enni, ha nem akarta lebuktatni magát. A harmadik pontként pedig a szöszi először egy héten egyszer, később kétszer észrevétlenül kikapcsolta a fiú ébresztőjét, így az alvással töltött óráinak számát növelve, s sokszor estére tervezett programokat, hogy megakadályozza a késő esti konditermezést. Ennyit tudott tenni a szerelméért, s bízott abban, hogy ennyi elég lesz.
De nem, nem volt elég.

***

Harry új hóbortjának szentelte szabadidejét; a twittert böngészte a róla alkotott vélemények végett. Azonban nem biztatni akarta magát az elvakultan szerelmes posztokkal, lányoktól akikkel még nem is találkozott, hanem kritikákat keresett. Abban sem szenvedett hiányt a közösségi oldal. Számtalan ember ócsárolta a haját, sokan a tetkóit, de a legtöbb szidás mégis az indentitására érkezett. Emberek millió dobálóztak olyan szavakkal, amiknek a valódi jelentését még ők maguk sem tudták, hogy megbántsanak egy fiút, akiről még csak nem is tudnak semmit.
Harry leszorította szempilláit, hogy megakadályozza az első könnycseppek legördülését, a markában lévő telefon belevájt tenyerébe, annyira erősen szorította a tárgyat.
Ez volt az a pillanat, amikor Niall végre előlépett a háttérből, az utálat központjává vált kis szerkentyűt elhajította, s magához ölelte a fiút, akinek az arcán már hosszú csíkot hagytak a sós könnycseppek.
- Niall, azt írták vágassák le a hajam...- szipogva ejtette ki a szavakat, amelyek méregként terjedtek az agyába, egyre nagyobb megfelelési kényszert vonva maguk után.
- Tudom, ssshh...- próbálta vigasztalni a fiút, aki egyre csak zokogott a karjaiban.
- Azt írták undorítóak a tetkóim. - sorolta tovább a sérelmeket, amikkel a szöszi is tisztában volt, mégis így kimondva még szörnyűbben hangozott. Meggyalázni az emlékeket, amit az ember okkal varratott örökre magára? Hogyan vált az emberiség szörnyé?
- Azt írták buz...
- Ssshh...- a sziszegő hang elnyelte a mondat végét, így kicsit enyhítve a helyzeten.
Niall addig ringatta a fiút, amíg el nem csendesedett, s csak a halk lélegzésük hallatszott. Akkor a szöszi maga felé fordította a szerelme fejét, összekapcsolta a tekintetüket, s kimondta azokat a szavakat, amelyeket már hetekkel ezelőtt kellett volna, azonban akkor ajkaira fagytak.
- Harry...egy valamiben egyetértek velük, és utálnám, ha nem így lenne, ez pedig a nemi indentitásod. Ha nem lennél meleg, akkor nem szeretnél, és én abba belepusztulnék. - egy apró csókot nyomott a vékony metszésű ajkakra, amik mosolyra húzódtak a szavakra. Ilyen megközelítésből még nem nézte a dolgokat. - És annyira imádom a tetkóidat, szeretném azt hinni, hogy egy-kettő miattam lett készítve. - a mondata után finom puszikkal borította be az összes mintát, amelyek örök emlékként szolgáltak a fiúnak. - És most megmondom, ha a saját akaratodon kívül, a világnak behódolva levágatod a hajad én tökön rúglak. - egy eszkimó puszival ajándékozta meg kedvesét, akinek arca felderült szerelme szavaira, csak ennyi kellett neki.
- Köszönöm. - suttogta, s még erősebben bújt bele Niall pulcsijába, aki ezt egyáltalán nem bánta.
- Figyelj csak, mutatok valamit. - jutott eszébe hirtelen egy zseniális dolog a szöszinek, s a zöld kíváncsi szemek kereszttüzében előkapta a telefonját, s húzogatni kezdte a képernyőn ujjait, mígnem megtalálta a képet. - Látod ezt a fiút? - a göndörke felé mutatta a telefont, aki összehúzott szemöldökkel nézett farkas szemet 3 évvel ezelőtti énjével. - Nézd; van egy kis pocija, a haja akár a szénaboglya, kicsit nyakigláb szegény, de nézd azt a hatalmas mosolyt az arcán. Tudod mit láttam, amikor aznap rád néztem? Csak azt a mosolyt, a gyönyörű zöld szemeidet, a különleges göndör hajadat és azt a légkört, ami miatt mindenki csak rád figyelt. Most meg nézz magadra; tiszta izom a karod, kockás a hasad, a hajad már nem olyan borzalmas. De hiányzik a mosolyod, ami miatt beléd szerettem. - konyult le egy kissé a szája széle a szöszinek, de nem hagyta, hogy újra síróssá fajuljon a hangulat. - Tökéletes vagy nekem, Harry.
- Dehogy vagyok tökéletes, nem láttad, hogy mit...- kezdett tiltakozni a göndör fiú, de a szöszi egy határozott kijelentéssel félbe szakította.
- Tökéletes vagy.

A hetek teltek, Harry pedig a napok múlásával egyre inkább kezdte visszaszerezni saját magát. Letért az önpusztító üzemmódról, elkezdte visszanyerni eredeti testsúlyát, s életkedvét is. Az a mosoly, amibe nem csak Niall, de több millió lány szeretett bele újra visszatért az arcára, magával hozva elragadó gödröcskéit. S, ami a legfontosabb Harry megtanulta azt, amit sokan még csak sejteni sem sejtenek; nem az a fontos, hogy mennyien kritizálnak, hány ezren hajtogatják a dolgokat, amik nem tetszenek nekik, a legfontosabb az, hogy Ő, aki a leginkább számít szeressen, tiszta szívéből. Mert a szerelem olyan dolgokat mutat meg, ami a szemnek láthatatlan. Ezért kapta meg Harry Nialltól azt, amire mindig is vágyott: tökéletesnek lenni.