Everything happens for a reason~Znouis (Special One Shot)

Sziasztok :) Ma, az őszi szünet búcsúztatása céljából Naomi Greggel összefogtunk, és írtunk egy történetet.  Vigyázat, vannak benne forró jelenetek ;) Reméljük tetszeni fog, jó olvasást :)

x

 Az esőcseppek kellemes csattanása hallatszott csupán; ez volt az a tényező, mely befurakodott ködös, zavarodott elmémbe.

 Hogy miért voltam ködös és zavarodott? Tekintve a tömény és temérdek alkohol mennyiséget; talán - biztosan - nem is meglepő dolog.

Ott ültem, egy idegen város, idegen klubja előtt; pontosabban annak hátsókijárata mellett. Az pedig egy sötét, csendes sikátorba vezetett; melytől józan állapotomban talán meg is riadnék - tekintve, hogy félek a sötétben, mint egy nyuszi.

- Zayn, ugye tudod, hogy ez nem megoldás? - Egy ír, lágy hang őszinte törődést mutatott; és ez volt az a másik, idegesítő tényező, mely fejembe furakodott.

- Hagyj egyedül! - morogtam feszülten.

Niall csak nehézkesen felsóhajtott, majd mellém ült, a hideg, kissé nedves talajra. Tekintve, hogy nem volt rajtam se kabát, se pulcsi; majd' megfagytam abban a rohadt hidegben - voltam olyan felelőtlen, hogy egy ujjatlanba jöttem el -, és ez meg is látszott rajtam. Remegtem, mint egy nyárfalevél; és az öt másodpercenként számhoz emelt kezem is reszketett - tekintve, hogy cigiztem.

Ekkor éreztem meg egy meleg, biztonságot árasztó test közelségét; mely azonnal elkábított. Niall szorosan magához húzott, majd kabátját rám adta, így csak egy pulcsiban maradva.

- Niall, nem vagyok kislány... - morogtam, annak ellenére, mennyire jól esett közelsége, és az illatát árasztó kabátja. Szívem önkénytelenül is hevesebben kezdett verni.

Sóhajtva vállat vont, ezután hosszú idejű csend telepedett közénk. Nem mondanám kínosnak, de nyugtatónak sem. Olyan csend volt, melynek szükségét éreztük.

 A hátsókijárat ajtaja hatalmas zajjal nyílt ki; amire mindketten arra kaptuk fejünket. Egy kissé aggódó, majd ahogy meglátott minket; megkönnyebbült szempárral rendelkező srác jelent meg; történetesen a bandatársunk, Louis Tomlinson.

- Titeket kereslek már órák óta - jegyezte meg epésen, és mellénk telepedett, ezzel csatlakozva hozzánk.

Engem követve ő is rágyújtott; és a szöszi fiú, ki mellettem ült, ezt elhúzott szájjal díjazta, fejét a cigim és Lou cigije között kapkodta.

Felsóhajtott, majd mártírokhoz hasonló hanggal megszólalt:

- Kurvára én vagyok az egyetlen, akinek még van esze a bandában... - félig azért morogta.

Mélyen felnevettem, talán el is túlozva, Lou csak felkuncogott.

- Kérsz? - szemtelenül nyújtottam felé a már fogyadozó kártevőt.

Fintorogva fejet rázott, amin csak nevetni tudtunk.

 Ezután újabb csönd alakult ki; én személy szerint azon gondolkoztam, hogy hogyan tudok mindent elcseszni. Hogyan tudom mindig én elcseszni a dolgokat.

- Hogy lehetek ilyen kibaszott idióta? - morogtam fel, mire mindketten felém kapták tekintetüket, én azonban makacsul előre meredtem. Két sóhaj hallatszott, egyszerre.

- Nem vagy az, Zayn. Egyszerűen csak történnek veled szar dolgok. Az élet szar, tudod jól. Ez van. - Louis olyan mélyen szívott bele a cigarettájába, hogy Niall-el csak ámulni tudtunk. Engem személy szerint lenyűgözött, a helyzet az, hogy elbűvölt.

 De egy fejrázással visszatérítettem magamat a valóságba, a szöszi viszont még mindig Lou-ra meredt, ajkai szétpattanva. Fura volt, ami azt illeti.

- De miért van az, hogy mindig engem csalnak meg? A francba is, kurvára szerelmes voltam belé; de neki is csak egy "próbakapcsolatnak" voltam jó - követtem karamell hajú barátunk példáját, és olyan mélyen tüdőztem le a cigit, hogy már csillagokat láttam. Ezután kicsit köhögtem, de nem volt vészes.

Ahogy oldalra néztem, meglepődve vettem észre két bandatársam meglepett, ködös tekintetét. Esküszöm, mintha vágyat is megpillantottam volna... Úgy éreztem, kezdek becsavarodni.

Lou torok köszörülve fordította el fejét, cigarettáját elnyomta a földbe. Niall viszont még mindig engem bámult, és biztos voltam benne, hogy fejben nem itt járt. Számat bámulta szakadatlanul, az övéi szét voltak pattanva, és ott vette, kissé zihálva a levegőt. Mi van vele?

Összevont szemöldökkel, zavarodott képpel fürkésztem; és ez ment vagy perceken keresztül; közben én is elnyomtam a cigarettát.

 De aztán meglepő dolgot tett.

Hevesen hajolt rá ajkaimra, de valahogy mégis gyengédre sikerült a csókja. Igen, a csókja. Niall Horan-nel, a bandatársammal kezdtem el csókolózni, egy sikátorban, ki tudja hány órakor.

Az egész helyzet annyira őrültnek, hitetlennek tűnt; de úgy döntöttem leszarom, és csak a pillanatnak élek.

Így hát a szöszi barátunk nagy meglepetésére olyan mélyen, intenzíven és kissé hevesen viszonoztam a csókot; hogy felnyögött gyönyörében. Forró, szenvedélyes - ezekkel a szavakkal lehetne legjobban kifejezni, milyen is volt az. Lassan döntöttem rá a földre, és meg sem kottyant neki a piszkos, kissé vizes talaj. Ujjait élvezkedve túrta hajamba, miközben nyelve valami isteni munkát végzett az enyémmel.

Miután elváltunk, csak percekig meredtünk egymás szemébe, néha-néha lepillantottunk egymás, nyáltól nedves ajkára.

Ekkor ugrott be, hogy hol és milyen helyzetben is vagyok. Pillantásomat szép, lassan emeltem fel, és egy megrökönyödött, tátott szájú, kiguvadt szemű srácon állapodott meg. Nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak fel, de azért éreztem, hogy kissé elpirulok. Ez egy tényleg szokatlan és hitetlen szituáció volt, de most ez van; élveztem, nincs mit tenni.

Nem tudom, mennyi idő telt el, de gyanítom sok, hogy Louis ugyanolyan képpel bámult ránk, én szemtelenül várakozóan rá. És ahogy lepillantottam, Niall csak lehunyt szemekkel élvezte az utóhatást.

- Ideje hazamenni - álltam fel, megtörve azt a különös burkot, amibe hárman kerültünk bele, s tele volt szexuális feszültséggel, amivel nem tudtam mit kezdeni.

Niall kabátjába bújva tettem meg a főút felé vezető utat, ahol talán tudunk magunknak taxit fogni. A szöszi illatát magamba szívtam, ami szinte elkábította az elmémet, kiűzve onnan az összes hülyeséget. Ahogy pedig a puha anyag a kezemhez tapadt olyan volt, mintha csak az ő karjait éreztem volna magam körül.

A két fiú mögöttem caplatott, hallottam ahogy néha-néha belépnek egy pocsolyába, ami a járda repedéseiben alkotott apró tavakat. Éreztem, hogy valami készülődik, volt valami a levegőben, ami ezt mutatta, bár valószínűleg a néhány pohár tequila és rásegített erre. Mindenre hiper érzékeny lettem; majd megfagytam, mikor egy gyengébb fuvallat összeborzolta a hajamat, agyam Louis és Niall légzésére összpontosított, így szinte magamon éreztem forró leheletüket.

Alig vártam, hogy beülhessek a taxiba, s magam mögött hagyhassam ezeket az érzéséket, amik frusztrálttá tettek, de hamar rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ahogy a fekete taxi ajtaja bezáródott, s végképp kizártuk a szórakozóhelyből kiszűrődő kiabálásokat, és a zenét, még jobban felforrósodott a hangulat.

Két kar ölelt magához, amit máskor ráfogtam volna arra, hogy a hideg ellen akarnak megvédeni, azonban most nem. Niall rózsaszín ajkai a nyakamra tapadtak, megmutatva nekem milyen is lehet a mennyország. Az élvezet hatására lehunytam a szemem, hogy átadjam magam annak, s éreztem, ahogy az hamar eluralkodik a testem felett. Nem vágytam másra csak a szöszire, aki valami csodát művelt velem, nyelvével a kulcscsontomat járta körbe, majd gyengéden beleharapott, belőlem egy nyögést kiváltva ezzel. Elképesztő érzéke volt ahhoz, hogy megtalálja a gyenge pontomat.

Szinte el is feledkeztem a másik oldalamon ülő fiúról, de ő tett róla, hogy emlékezzek rá. Meleg tenyerét a térdemre tette, majd hosszú ujjaival apró köröket rajzolva haladt egyre feljebb és feljebb, mígnem elérte a pontot, amin legszívesebben felsikoltottam volna, de sikerült magam figyelmeztetni a helyzetre.

És ennyi volt; olyan hirtelen maradt abba a kényeztetés, amilyen hamar elkezdődött. Niall és Louis az ablakon bámult ki, megtartva a tisztes távolságot, kezeiket az ölükbe ejtve. Hirtelen azt hittem az egész csak az alkohol játéka volt, ami még mindig a véremben tombolt, de a kiszívott ponthoz érve a nyakam tövében minden valósnak tűnt.

De ahogy kiszálltunk a kocsiból, és elindultunk a lakásom felé, mégis megkérdőjeleztem a szívásnyomot is, annyira másképp viselkedett a két fiú. Louis körül szinte vibrált a levegő, miközben a szöszi mellette sokkal magabiztosabban lépkedett fel a lépcsőn. Kezdtem egyre jobban összezavarodni, a fejem zsongott a tequilától, megakadályozva a rendes gondolkodásban.

- Jó éjt Zayn - adott egy csókot a számra Niall, mire ajkai után kaptam. Tényleg hatalmas katyvasz volt az agyam helyén, egy valamit viszont mégis tudtam; kívánom őt. Hevesen csókolva löktem be az ajtón, magunk mögött hagyva a meglepődött Louis-t.

- Nem erről volt szó, Niall! - szólt élesen a vágyam tárgyára, aki erre a kócos felé fordult.

- De most már igen - szűrte a fogai között, s fordult volna vissza felém, azonban Louis újra megakadályozta.

- A terv az volt, hogy elfeledtetjük vele a megcsalós libát, de ez már sokkal több, mint szimpla csók. Niall, ezután már csak az ágy torna jön. - Láttam, ahogy a szöszi szeme szikrát szórnak, az ajtóhoz lép, amin még mindig nem lépett be a harmadik barátunk, majd a vágytól, vagy a dühtől - ezt nem tudtam eldönteni, de valószínűleg mindkettőtől - remegett a hangja.

- Nem érdekel mi volt a régi terv. Az új az, hogy ha öt percen belül nem döngölöm bele az ágyba belepusztulok, úgyhogy ha megbocsátasz...- mondta, majd becsapta az ajtót. Felém fordult ajkait beharapva közeledett felém. - Hol is tartottunk? - kérdezte, miközben szemeivel majd felfalt, már ettől teljesen beindultam.

Felé nyújtottam a kezem, majd közelebb húztam, s végig csókoltam ujjain. Mosolyogva érzékeltem, ahogy lélegzetem hatására kirázza a hideg. A nyakára térve én is megajándékoztam őt egy nagy lila folttal, ami már most élénken virított, hát még mennyire fog holnap. Utoljára érzékien végig futtattam a zúzódáson a nyelvemet, tovább sütkérezve a nyelvem munkáját dicsérő nyögéseiben. Élveztem, ahogy ujjaival erősen belemarkol a hajamba, s ahogy tépkedi a tincseimet.

Hátrálni kezdtem oda, ahol reményeim szerint a háló volt, s szerencsére a tájékozódási képességeim nem hagytak cserben, így akadálytalanul fektethettem le a szöszit a paplanra.

Ajkaink egy pillanatig sem váltak el, egymás levegőjét szívva próbáltuk megoldani a lélegzést, ami persze hosszú távon nem igazán volt eredményes. Majd fordult a kocka, az én hátam süppedt bele a takaróba, miközben Niall az ölemre ült, szándékosan aprókat körözve testével, ezzel alattomos nyögéseket kicsalva belőlem. Már a gyönyör kapujában álltam, pedig még mindketten felöltözve dörgölőztünk egymáshoz. Egyszerűen megőrjített a srác.

Álomszép kék szemeit enyémbe fúrta, miközben abbahagyta a csípőmozgást, ujjaival centiről centire húzta feljebb a fekete pólómat, s minden egyes újonnan feltárult területet pillangó puszikkal hintett be. Tekintete huncutul megcsillant, ahogy a már meztelen felsőtestem alján lévő V-vonalamat nyalta végig, a nadrág alatt húzódó részt egyenlőre békén hagyva. Orrával megbökte az ágyékomat, amibe szinte belehasított a vágy.

- Szerintem te túl vagy öltözve - ingattam meg a fejem, hiszen rajta még a pulcsi is rajta volt, amit nem volt ideje levenni.

Huncutul rám kacsintott, miközben egy laza sztriptízt lenyomott nekem, aminek következményeként csak egy alsó maradt rajta. Ajkaimat véresre haraptam a látványtól.

Arcán ugyanolyan érzelmeket véltem felfedezni, amiket én is éreztem, az amúgy is ködös agyamat a vágy még inkább összekuszálta. De nem bántam, minden más dolgot az agyam leghátsóbb részébe száműztem, s csak a szöszire koncentráltam, aki már le is ügyeskedte rólam a fekete csőnadrágot, s az alsómat is száműzetésre ítélte.

Ma reggel inkább hittem volna annak, aki azt mondja vízilovak fognak potyogni az égből, mint annak, aki azt jósolja, hogy teljesen meztelenül fogok Niall alatt feküdni. Mégis a második variáció nyert.

Elkerekedett szemekkel néztem, ahogy ajkai közé becsúszik a rózsaszín hús, s mikor elkezdte szívni a makkomat nem tudtam mit szorítsak meg, végül a lepedőnél maradtam. A szöszi cuppogó hangokkal fűszerezve bólogatott szerszámomon, néha a torkáig leeresztve, amitől még a lábujjaim is görcsbe álltak. Úgy csinált, mintha ezzel a felettébb erotikus mozdulatsorral rekordot akarna dönteni, hiszen hihetetlenül gyorsan élveztem el.

Miután szívverésem is lenyugodott nagyjából, s visszatértem a földre, meleg leheletet éreztem meg a fülemnél. Pihegve hallgattam az édes kis elsuttogott semmiségeket, s próbáltam lenyugodni.

- N-Niall? - hebegve sarkalltam arra, hogy nézzen szemembe; amit készségesen meg is tett. Ahogy belepillantottam azokba az óceán kék, átható íriszekbe; valami mélyen bennem megremegett. Talán egy rég elnyomott érzés, talán csak a tartás tette, afelé, hogy ezek után más lesz minden köztünk; máshogy fogunk állni egymáshoz.

Fürkészte arcom minden apróbb és nagyobb rezdülését, míg én kerestem a megfelelő szavakat; pillantásával biztatott.

 Nagyot nyelve megszólaltam, de nem az jött ki számon; nem az a szavakból álló rengeteg, hanem csak egyetlenegy, kifejező mondat:

- Köszönöm. - És őszintén; semmi más nem tudta volna kifejezni jobban, mit érzek.