Take a chance~Ziall

 Sziasztok:) Most fogom bemutatni, hogy milyen is egy rossz írás. Kiakartam ezt próbálni, hiszen már régóta érlelődött bennem, hogy ilyet írjak, de úgy tűnik ez annyira nem megy nekem...
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem volt ebben az évben, remélem a következőben is mellettem maradtok. Ez a fél év csodálatos volt, szeretnék mindenkinek egy hatalmas ölelést küldeni.
Remélem jól fog telni a Szilveszteretek, találkozunk jövőre:) Jó olvasást!
Lana x


"Szia. Én Zayn vagyok, és téged hogy hívnak?"

"Szia Zayn, az én nevem Niall"

"Légy üdvözölve, drága Niall. Hány éves vagy?"

"
 23...Had találjam ki, Zayn. Te is. "

"Igeeen, de ezt honnan tudtad?"

"Mindig ez van, rácsodálkoznak, hogy megegyezik a korunk. Mondjuk te már felülmúltál mindenkit azzal, hogy nem azzal kezdet, hogy; 'chatszex?'"

"Jujj, itt valaki nagyon tapasztalt. Én még csak most kezdtem el ezt az oldalt használni, de ha tudom, hogy így is kezdhetek, akkor már talán az elélvezés határán állnál."

" *az ujjam a kilépés gomb fölött kering* "

" Ne, Niall. Csak vicceltem. Mesélj magadról, kérlek."

"Unalmas ember vagyok, utolsó éves  a fősulimon, kissé visszahúzódó is, ami az ismerkedés szempontjából nem annyira jó dolog...főleg, amióta 16 évesen rájöttem, hogy nem igazán olyan az érdeklődésem, mint az átlag fiúknak."

"Kíméletlenül őszinte. Én bemutatkozásként nem mondanám el a rossz tulajdonságaimat, sem azt, hogy meleg vagyok. Nem gondolod, hogy kissé ijesztő?"

"Megijedtél?"

"Dehogy."

"Akkor nem gondolom. Szerintem fontos kizárni a negatív dolgokat, és ha azután is tovább maradsz, akkor megérdemled a jókat is...tudom, ezzel a hozzáálással a saját életemet teszem nehezebbé, de...nem tehetek róla...említettem már, hogy makacs vagyok?"

"Igazad van, legyünk korrektek. Egy évvel ezelőttig anorexiás voltam, csak akkor gondoltam végig a dolgokat, amikor nem sokkal ezelőtt a kórházban kötöttem ki, de már jól vagyok.  Egyébként én is elég makacs vagyok, eléggé pesszimista is tudok lenni, jah és  persze én is meleg vagyok, csak hogy még könnyebb legyen a helyzetem."

"Mi is a vezeték neved?"

"Malik. Zayn Malik."

"Meséld el nekem, kérlek, hogy mégis ki is igazából Zayn Malik."

"Még mindig érdeklődsz irántam?"

"Egy ex-anorexiás, pesszimista, makacs, meleg fiúhoz? Hülyéskedsz? Hogy a francba ne."

"Mondták már, hogy jó a humorod?"

"Elfogok pirulni"

"Azt nem hagyhatom. Meséljek inkább magamról, hogy eltereljem a figyelmed?"

"Hálás lennék, ha feloldoznál a zavarom alól"

"Mire vagy kíváncsi?"

"Mindenre"

*7 hónappal később*

*Zayn!!

Zaaaaaaayyyyn. 

ZAYN. 

ZZZZAAAAAAYYYYN.

ZAYN MALK.

Kelj már fel az istenért."

"Niall? Mi a francot akarsz?? Reggel...6 óra van? Hagyjál már."

"Hát nem érdekel mennyi az idő, nyisd ki a füled és támaszd meg az állad. Bradford-ba megyek."

"MI?"

"Jól hallottad, szóval készülj fel, hogy kigyere elém a reptérre, és segítesz átcuccolni a lakásomba"

"De...mi? Te Írországban laksz...mit keresnél az én városomban?"

"Felajánlottak egy munkát Bradford-ban...én pedig elfogadtam."

"Ja, biztos beveszem, hogy Mullingar-ban csak úgy jönnek az állás ajánlatok az én városomból friss diplomásoknak."

"Jó, lehet, hogy én is közre játszottam abban, hogy megkaptam..."

"Miért csinálod ezt Niall?"

"Találkozni akartam végre veled..."

"De nem kell egyből ide is költöznöd. Ne tegyél olyat, amit később megbánsz"

"Kijössz elém délre a reptérre, vagy sem?"

"Ott leszek"

A gép rázkódva jelezte a leszállást, ami engem is kizökkentett az álmaimból. Mosolyogva figyeltem, ahogy egyre lejjebb és lejjebb ereszkedünk az új lakhelyemhez, ahol Zayn már vár rám. 

Zayn. 

7 teljes hónapja ismerem, de még nem kerítettünk sort találkozóra, hiszen egy másik országban laktam...Láttam már róla képeket (el sem hittem, hogy ismerkedős oldalon egy ilyen szexi pasit is lehet találni) és Skype-oltunk is már, de tudtam, hogy az meg sem közelíti azt, ahogy valójában kinéz.
Már a csomagomat kerestem, amikor a szemem sarkában láttam, hogy ott áll ő. Az utolsó pillanatig halasztottam, hogy ránézzek, féltem, hogy mi lesz akkor, ha élőben is láthatom a szexistent, a csomagomat igazgattam, a kabátomat gomboltam be újra, átkötöttem a cipőfűzőm, és még a nadrágomat is leporoltam, végül azonban nem kerülhettem el, hogy ránézzek.
El sem tudtam képzelni, hogy ilyen tökéletes ember létezhet, fekete tincseit művészi kuszaságban rendezte el hajzselével, hosszú egészségtelenül vékony lábaira második bőrként tapadt a farmerja, amibe lazán volt csak beletűrve fekete inge. A túlságosan hosszan kigombolt ruhadarab nyakrészében egy fekete pilóta napszemüveg lógott, a fülében arany karika csillogott, a karjain lévő tetkók pedig végig kacskaringóztak mindkét karján, még a kézfejére is kitérve részletesen. Utoljára hagytam a szemeit, mert tudtam, hogy onnantól kezdve nem tudok majd másra figyelni.
Hónapokon keresztül azért szidtam magam, mert nem lehetek szerelmes egy olyan fiúba, aki még csak képről láttam...abban a pillanatban viszont nem tudtam kifogást találni az érzésre, ami a szívemből kiterjedve végig bizsergett a testem minden egyes pontján, s a vénáimba beáradva áramlott tovább.
Megsemmisültem a pillantása alatt. A sötétbarna szempár huncutul csillogott, az írisze szinte összeolvadt a pupillájával, egy apró kis barna félkörívet hagyva maga mögött. Periférikus látásomnak köszönhettem, hogy láthattam, ahogy beharapta ajkait.
Nem bírtam mozdulni, úgy éreztem magam, mint akit kővé dermesztettek, s az egyetlen, aki feltudja oldani a varázslatot az Zayn, de ő sem mozdult. Kezdett a helyzet kínossá válni, nem tudtam, hogy mit tegyek; öleljem magamhoz, pusziljam meg, vagy csak simán nyújtsak kezet? Mindegyik variációra találtam ellenérvet.
A kérdést Zayn döntötte el, megrázta a fejét, mintha csak most tért volna észhez, és egy gyors mozdulattal a derekam köré kulcsolta a kezét. Megkönnyebbül sóhaj kíséretében fűztem össze a karjaimat a nyaka mögött.
Fogalmam sincs mennyi ideig álltunk ott, akár órák is lehettek, de nem írtuk elengedni egymást. Én legalábbis képtelen voltam rá. Éreztem, hogy sokan bámulnak meg minket, és néhányan morognak, mert az útban voltunk, azonban nem törődtem velük, csupán mélyebben fúrtam az arcomat Zayn vállába, aki erre még szorosabban tartott a karjai között.
- Isten hozott Niall. - suttogta a fülembe, és egy puszit nyomott a fejem tetejére. - Gyere, kint van a kocsim.
A bőröndömet magam után húzva sétáltam mellette, s azon gondolkoztam, hogy hogyan is oldjam fel a kínos csöndet, ami közénk állt be. Azonban volt egy bibi. Sosem beszéltünk egymásnak az érzéseinkről, pedig néha éreztem a szerelmet, amit táplált, és én is minden egyes alkalommal bókoltam neki, sokszor hevesen flörtöltünk, vagy veszekedtünk, mint a házasok, de sosem beszéltünk ezekről nyíltan. Szóval, ha barátilag közelítek hozzá, akkor lehet, hogy elveszítem az esélyemet a kapcsolatra, ha pedig romantikusabban közelítem meg a helyzetet, akkor valószínűleg tapadósnak fog tartani. Hát ez fantasztikus.
- Hova megyünk? - kérdeztem, amint Zayn határozottan kezdett el vezetni, anélkül, hogy engem megkérdezett volna, hogy hol vettem ki lakást.
- Hozzám. - jelentette ki magabiztosan, miközben bekapcsolta az indexet.
- De...- kezdtem el tiltakozni, azonban a hosszú hónapok megtanítottak, hogy ne szálljak szembe vele.
- Hozzám. - ismételte meg, majd feljebb tekerte a rádió hangerejét, hogy ne legyen olyan kínos a csönd.
Igazából nem is néztem, hogy merre tartunk, rákönyököltem az ajtóra, hogy premierplánban nézhessem őt. A szélvédőn besütő napsugarak beragyogták az arcát, ujjaival a váltón dobolt ütemre, miközben halkan énekelgette a szöveget az előadóval.
Így képzelem el a mennyországot is.
- Mi az? - kérdezte hirtelen, amolyan 'rajtakaptalak' arckifejezéssel, mire zavaromban felvettem egy paradicsom színét, és elmotyogtam egy semmit. Innentől kezdve inkább a kezemet néztem.
A csomagjaimat a kocsiban hagyva indultunk fel a lakásába, ami egy garzon 2 emeletén helyezkedett el, a csönd még akkor is köztünk ült, mikor Zayn halkan kinyitotta az ajtót, és beengedett maga előtt.
Összehúztam magam a kanapé szélén, s lassan körbe fordítottam a fejem, hogy körülnézzek. igazából már minden szegletét ismertem a háznak, a hosszú órákig elhúzódó Skype-olásaink alkalmával volt lehetőségem körülnézni.
- Na jó, ismerlek több, mint fél éve Niall, ne ülj már ott úgy, mint aki karót nyelt. - nevetett fel, mire bólintottam, s engedtem a merev testtartásomból.
- Oké. - fújtam ki hosszan a levegőt, s egy valószínűleg idióta vigyort vetettem Zayn-re.
- És most kérlek magyarázd el, hogy mégis miért jöttél ide hirtelen. - fonta össze a karjait a mellkasa előtt, a barna szempárba nézve nem láttam mást csak kíváncsiságot.
Ha tudná, hogy nem is volt olyan hirtelen döntés....

***

- Bocsi, csak elfelejtettem ruhát bevinni magammal. - mondta szabadkozva Zayn, s gyorsan keresgélni kezdett a szekrényben.
Ragaszkodott, hogy maradjak itt éjszakára, konkrétan megfenyegetett, hogy lenyeli a bejárati ajtó kulcsát, ha kiakarok menni, szóval nem volt más választásom. Szerencsére azonban legyőztük a kezdeti zavarokat, és a délután további részében úgy hülyéskedtünk, mint a legjobb barátok; filmnézés közben pattogatott kukoricával dobáltuk egymást, pizzát rendeltünk, és ketten együtt megettünk egy családi adagot, kiveséztük az aznapi meccset, és sört ittunk, ami az összes gátlásunkat feloldotta.
Figyeltem, ahogy hosszasan kutat a fiókjában, miközben egyetlen fehér törölköző takarta csak el, s az a kis anyag is elég veszélyes szögben dőlt meg, ahogy lejjebb hajolt. Hátizmai kidagadtak, apró vízcseppek folytak végig rajta, egészen a fehér textilig, s a fekete tincsei a nyakához tapadtak a pára miatt.
Majdnem elélveztem.
Az eléggé kellemetlen helyzet elkerülése érdekében inkább mereven a Tv képernyőjére szegeztem a tekintetem, kizárva a majdnem teljesen meztelen Zayn-t.
- Horan. - morgott egyet, mire felkaptam a fejem, s egy mérges szexistennek találtam szembe magam.
- Malik? - kérdeztem kissé összezavarodva, micsoda játékot űz velem? Ráadásul egy borzasztóan lenge törölközőben?
- Nem tartasz vonzónak, vagy mi? - tette csípőre a kezeit, mérgesen meredt rám, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy milyen közel van a textillel takart testrésze az arcomhoz, tekintve, hogy ő állt, én pedig ültem.
- M-mi? - dadogtam, a többszörös zavar lebénította a nyelvem.
- Nem vagyok...szexi szerinted? - kikerekedett szemekkel figyeltem a szexistent felettem, aki azzal vádolt, hogy nem találom vonzónak. Hát hogy a fenébe nem találnám annak. - Mármint, nem tudom, hogy feltűnt-e neked, de flörtöltünk egy csomószor, meg bókoltunk egymásnak, és mindketten melegek vagyunk, akik egy párkereső oldalon ismerkedtek meg...De lehet, hogy csak én értem félre a helyzetet...- mondta összezavarodva, végül pedig csak pirulva legyintett, és megfordult, hogy minél előbb felszívódhasson.
Felocsúdtam a szobor állapotomból, és gyorsan a karjai után kaptam, és az ölembe vontam. Túl könnyű volt.
- Gyönyörű vagy, csak...nem tudtam, hogy hogyan gondolsz rám, és nem mertem kezdeményezni. Tudod...sosem beszéltünk erről. - egy paradicsomot messze túlszárnyaltam, már nem volt olyan dolog, amihez lehetett volna hasonlítani az "enyhe" zavaromat.
Zayn szexi mosolyra húzta a száját, majd egyre közelebb hajolt hozzám, bizonytalanul összeérintette az ajkainkat, de nem csókolt, én voltam az, aki nem bírt magával s beszívtam alsó ajkát.
Azonban nem csókolhattam sokáig, a fiú felpattant az ölemből.
- Még egy randira sem vittél el, Horan, de már lesmárolsz. Udvariatlan vagy. - hitetlenkedve felnevettem, s addig stíröltem a fenekét, mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött.
Egy szerelmes sóhajtás kíséretében hátradőltem a kanapén, s egy bárgyú mosollyal az arcomon meredtem fel a hófehér plafonra.
Talán borzasztó ötlet volt otthagyni az országomat egy fiúért, akivel még csak nem is találkoztam, és lehet, hogy koppanok majd, de az is előfordulhat, hogy ennél nagyobb ökörséget még nem követtem el, és ez egész csak arra lesz jó, hogy tanuljak a hibámból. Viszont az is megtörténhet, hogy életem szerelme lesz a fiúból, akit egy párkereső oldalon ismertem meg.  Most csak annyi volt a dolgom, hogy teljes szívemet beleadjam az első randikba, és meglátni mi lesz. Hiszen ilyen az élet, kiszámíthatatlan, önfejű, és néha meglepő, de...kockáztatni kell.