Just one wish~Larry

Sziasztok :) Újra péntek van, szóval itt vagyok egy One Shottal, amit Larry Stylinson kérésére írtam, remélem tetszeni fog mindenkinek, és érthető a sok szemszög változás...annyira nem vagyok megelégedve ezzel sem, hiszen még mindig rosszul érzem magam, és nem tudok 100%-ig erre összpontosítani, de remélem nem csapnivalóan rossz. Boldog Télapót mindenkinek. Jó olvasást :) 

x

(Ui.: gyors felmérés, légyszíves tegyék már fel azok a kezüket, akik emlékeznek erre a fejlécemre:  :) 

- Gyere Darcy, most te jössz. - mosolygott kedvesen a nő a kislányra, aki szégyenlősen indult a piros ruhába öltözött ember felé.
Hiába volt olyan kicsi még, az élet megtanított neki dolgokat, mint például azt, hogy a Mikulás nem létezik, így könnyedén kikövetkeztette az állszakáll tulajdonosának kilétét. Nem téveszthették meg őt, túl okos kislány volt, s az egyetlen ok, amiért most eljött az ünnepségre az a remény volt. Akármennyire kilátástalan helyzet is állt fel, a kislányban ott lobogott a remény.
Darcy óvatosan ült bele a mosolygós ember ölébe, s legszívesebben lekapta volna róla az állszakállat, de nem akarta elrontani a kisebbek örömét. Persze azt nem hagyhatta ki, hogy a férfi kitömött hasába ne bokszoljon bele.
- És mondj csak Darcy, jó voltál az idén? - mély hangja szinte csengett, kék szemei tűnődve figyelték a kislányt, aki egy pillanat erejéig a mesebeli lény bűvkörébe csöppent, de aztán eszébe jutott a kegyetlen igazság.
- Igen. - felelte azért, nem akarta, hogy rossz magatartása miatt nehogy ne kívánhasson egyet.
- Hmmm...És mondd csak, mit szeretnél karácsonyra? - a kedves mosoly letörölhetetlen volt a férfi arcáról, a kislány már azon gondolkodott felfestették-e azt, de nem; a mosoly igazi volt, s a lehetőség ott izzott a levegőben.
Itt az idő! Kívánj!
Darcy becsukta a szemét, s arra az egy dologra gondolt, amire már nagyon régóta vágyott. Csodás barna szemeit felnyitotta, kihívóan viszonozva a szemkontaktust.
- Szerető családot szeretnék. 


Harry egyenesen a világoskék szemekbe meredt, a szerelmébe, ajkait beharapva tanulmányozta a szeretett arcot. Beletúrt a hajába, mindig is ellenállhatatlan vágyat érzett a tincsei iránt, majd érzékien megcsókolta. Az évek alatt a kapcsolatuk eljutott arra a szintre, amikor már nem a szenvedély, és a vágy az uralkodó, hanem az a végtelen szeretet. Sokkal többet jelentett egy gyöngéd érintés, mint a kezdeti karmolások a hátukon. Természetesen a durvaságnak is megvolt a helye közöttük, Harry egyáltalán nem hagyta kihalni ezt, de ő is megtanulta értékelni az egymás karjában elalvást.
- Louis, mit szeretnél karácsonyra? - kérdezte, a szeme csak úgy csillogott mikor életére nézett, s kíváncsian várta kedvese válaszát.
- Téged. - a Louis fölé helyezkedett test megfeszült, a feje mellett támasztott kezeken hirtelen kidagadtak az izmok, ahogy gyönyörű hosszú ujjait ökölbe szorította.
- Azt most is megkaphatod. - suttogta, a vágy elvette a rendes hangját, helyette egy rekedt suttogást hagyva, de ez csak még szexibbé tette a fiút.
- Akkor meg mire vársz? - a fiú a göndör testének feszült, s ez volt az, ami betette a kulcsot.
Harry erősen szívta be a levegőt, s egy hirtelen mozdulattal tapadt a tökéletes rózsaszín ajkakra. Nyelvével masszírozta azt, duzzadtabbá és duzzadtabbá téve, majd lefelé haladt. Először arca éles vonalát vonta be halvány puszikkal, majd nyakán hagyott lila foltokat, végig vezette nyelvét a kulcscsontján, ujjaival pedig édesen cirógatta az oldalát. Nyelvével egyre lejjebb haladt, mígnem elért az alsója korcához, a fehér ruhadarabon kidomborodó férfiasságát megbökte az orrával, és boldog mosolyra húzta a száját, amikor meghallotta a morgását.
- Én jövök. - jelentette ki Louis, és egy határozott mozdulattal Harry teste fölött termett, és máris vad csókokkal borította be a felső testét, de ő nem incselkedett a fiúval. Egyetlen kézmozdulattal megszabadította az alsójától, s máris ajkai közé vette a félkemény péniszét.
Harry háta tökéletes félkörívbe hajlott, egyik kezével a barna tincsekbe kapaszkodott, a másikkal a lepedőn próbált fogást találni. Máris a mennyben érezte magát, habár a játék még csak most kezdődött. Mégsem bírta tovább, az egyetlen dolgot, akarta, amivel nem tudott betelni. Louis-t.
- Magamban akarlak érezni. - nyögött szenvedélyesen, mire a fiú megállt a mozgásban, s a vágytól eltorzult szemekkel nézett a smaragd tekintetbe. Az éjjeli szekrény fiókjába nyúlt, ahol konkrétan egy boltnyi koton várt elhasználásra, s az ezüst csomaggal visszatérve újra felé magasodott. A fogával bontotta ki a csomagolást, majd magára húzta az óvszert. Szenvedélyes csókba vonta szerelmét, miközben óvatosan belehatolt, hiába akarta először lassan döfni, Harry csípője egyből az övé elé ment, őrületbe kergetve ezzel Louis-t, aki máris őrült tempót vett fel.  A szoba levegője egyre forrt, mígnem a szenvedély a tetőfokára hágott, megmutatva a fiúknak egy-egy mennyországdarabkát, amit egymásban fedezhettek fel.
Louis pihegve fektette állát a pillangókra, ujjaival körkörös mozdulatokat írva arra, miközben gondolatban messze járt. Fejben évekkel előrébb gondolkodott, eltervezte az esküvőjüket, az évfordulókat, s ahogy szépen lassan megöregszenek...Az egyetlen dolog pedig, ami minden egyes kis jövőrészletben szerepelt az egy gyerek. Louis mindig is kislányra vágyott, akivel úgy bánhat, mint egy hercegnővel, és...csak visszaadhatja azt a szeretet, amit ő kapott gyerekkorában.
- Harry? - egy halk hümmögés volt a válasz, a fiú, akit abban a pillanatban párnának használt az álmok birodalmának kapujában állt. - Szeretnék egy gyereket felnevelni veled. - mondta ki gyorsan, amíg volt bátorsága hozzá, valahogy az éjszaka mindig megadta a lökést neki. Még emlékszik, amikor életében először korom sötétben bevallotta a fiúnak, hogy szereti.
A gyönyörű smaragd szemek olyan éberen pattantak ki, mint még soha.
- Komolyan gondolod? - még a sötétben is lehetett látni, ahogy felcsillan a szeme, s az ajkaira boldog mosoly kúszott. Már nagyon rég gondolkodott azon, hogy új szintre kellene emelni a kapcsolatukat.
- Igen. - jelentette ki bátran Louis, majd hagyta, hogy a hosszú ujjak a férfiassága köré kulcsolódjanak, s felkészült az egész éjszakán át tartó szeretkezésre.


- Rakjátok ki a zoknikat. - utasította a gyereket a gondozó, s örömmel telve nézte, ahogy az apró emberek rohannak feltenni a kandallóra a különféle színű zoknikat. A nő önelégülten figyelte a gyerekcsapatot az ágyak közt járkálva, amikor meglátott egy kislányt, aki a plafont bámulva malmozott ujjaival. Arcán halvány mosoly sem tükröződött. - Darcy, te miért nem mész? - kérdezte a felügyelő kíváncsian, mire a kislány ráemelte tekintetét. 
- Amit én kértem az nem fér bele egy zokniba. - mondta, s a bűntudat elkerülése érdekében megeresztett egy kis mosolyt a nő felé, majd a falhoz fordult, s becsukta szemét. Utolsó erejével azon volt, hogy elmormolja annyiszor a kívánságát, ahányszor csak tudja;
Szerető családot. Szerető családot. Szerető családot...

- Ő a legkülönlegesebb kislány, akivel valaha találkoztam. - szólalt meg az alvó lány fölött a nevelőnő, mellé egy kissé magas férfi hang csatlakozott. 
- Hány éves? - Darcy hallotta a hangokat, azonban agya még nem volt képes reagálni, csupán tudomásul venni a szavakat. 
- 6. 
- Ideális. -  szólalt meg egy mélyebb, rekedtebb hang, mire a kislány egyre kíváncsibb lett. 
- Hogyan került ide? - ő maga akart válaszolni, de még nem érzett magában annyi erőt, hogy kinyissa szemét, így a további hallgatózás mellett döntött. 
- A szülei évekkel ezelőtt meghaltak autóbalesetben, és a családból senki nem akarta elvállalni a kislányt, úgyhogy hozzánk került, immáron 3. éve. - tájékoztatta őket a nő szakszerűen. 
- Ó istenem, szegénykém. - egy kis mozgolódás, elégedetlen dörmögés, újabb rekedtes hang. 
- És hogy hívják? - a lány szemei hirtelen pattantak ki, hatalmas bociszemmel nézve a két fiúra, akiknek eddig csak a hangját hallotta. 
- Darcy vagyok. - felelte álmosan, de nem hagyta ki, hogy ne vegye szemügyre a látogatóit. A kislány fiatalkora ellenére is látta, hogy ők összetartoznak, a kettőjük felől szálló harmónia szinte érezhető volt a levegőben. A göndör hajú átölelte a párja vállát, míg a másik ösztönösen belesimult a mozdulatba. A zöld- és a kék szem egy pillanat erejéig találkozott, majd szavak nélkül megegyeztek valamiben. A göndör hajú leült Darcy ágya szélére.
- Harry vagyok, ő pedig Louis. - kezdte, s megfogta a szerelme kezét, mintha nem bírná ki azt az időt sem az érintése nélkül. - Tudod Darcy, én és Louis nagyon szeretjük egymást, és mivel nem lehet gyerekünk idejöttünk, hogy örökbe fogadjunk valakit. Valaki nagyon különlegeset.  - a két fiú összemosolygott, mire Darcy kissé durcásan összehúzta a szemöldökét. Nem igaz, hogy mást visznek el, még az orra alá is dörgölik. A kislány megszokta már, hogy mindig ő maradt ott az intézetben, a szülők általában szőke hajú, és kék szemű szép lányokat fogadták örökbe, ellenben Darcy-val, aki a vörös haja és zöld szeme miatt mindig is kilógott a sorból. - Mit szólsz hozzá? Hazajönnél velünk, Darcy? - gödröcskés mosolyt villantott a kislányra, akinek tágra nyíltak a szemei. 
Majdnem az ismeretlen fiú ölébe vetette magát, de ehelyett egyszerűen csak felnézett az égre elmormolva egy imát. Az örömkönnyek csillogtak a szemében, amikor gondoltam ezerszer megköszönte a karácsonyi csodát, amit egy mesebeli lénynek köszönhetett. Mindig is kételkedett a Mikulás létezésében, azonban attól a naptól kezdve, hogy megkapta azt, amire mindig is vágyott hinni kezdett. 
Mert bármi is történjen, mondjon bárki bármit; a hit a legfontosabb.