Arguement, or something else~Narry (18+)

Ciao mindenki :) Ezt a one shot-ot nem kérte senki, én azonban küldöm valakinek, akit most nem nevezek meg, de tudja, hogy neki megy, habár már elolvasta. Mivel a szeretetemre már nincsenek megfelelő emberi szavak, ezért kénytelen vagyok használni ezt az elcsépelt, semmit mondó szót, amit úgyis tudsz, de nem győzöm hajtogatni. Szeretlek. Have a nice day :) D. xx  

(saját)

- Kurvára elegem van belőled! - kiáltotta, szemei égtek a dühtől.
- Belőlem? - mondtam én is hasonló hangerővel, hitetlenkedve. - Én mentem el a barátoddal való vacsorád tönkre tenni? Ismétlem: BARÁT. Az agyamra mész a féltékenykedéseddel. - szőke tincseimbe túrtam, s kétségbe esetten néztem egyenesen a zöld szemekbe.
- Nem vagyok féltékeny, de a csak barátok gyakran fogják egymás kezét. Pusztán ok nélkül. - karjait mellkasa előtt összefonta, aminek következtében kidagadtak az izmai, de ettől most próbáltam elvonatkoztatni.
- Miért zavar ez téged Harry? Semmi közöd nem lenne hozzá akkor sem, ha lenne köztünk valami, bár ismétlem: nincs. - várakozás teljesen néztem rá, csodálkozva észleltem, hogy lesüti szemeit, ami annak a jele volt, hogy elhallgat valamit. - Jól ismerlek, mit titkolsz?
- Nagyon jó barátom vagy, szóval ezt nem bántásból mondom, de nem illik hozzád az a Levis. - direkt ejtette rosszul a barátom nevét, de nem sértődtem meg. Lehet, hogy nem vetem meg egyik nemet sem, ha a szerelemről van szó, de most tényleg nem randiról beszéltünk. Amit nem értettem, hogy miért akad ennyire ki...
- Louis - nak hívják mellesleg, de akkor ki illik hozzám? - kihívóan meredtem rá, nem tudtam mit is várok a válaszában.
- Én. - mondta, miközben szorosan lehunyta a szemét, mintha ezzel kitudná zárni a szava után hagyott lavinát.
- Tudom, hogy nem bírod Lout, de azért nem kell hazudni. Tényleg nem vagyunk együtt. - megráztam a fejemet, képtelen voltam erre a lehetőségre gondolni, nem lehet, hogy ezért csinálta már régóta a jeleneteket a randijaimból, azonban minden passzolt.
- Nem hazudtam. - egy fokkal előrébb hajolt, ezzel kiegyenlítve a magasság különbséget.
- Bizonyíts. - a ma este sokkal magabiztosabbá váltam, mint általában, mondjuk ehhez a pár pohár bor is hozzájárulhatott. Harry egy ideig meghökkenve nézett rám, majd közelebb jött, közben folyamatosan a reakciómat kémlelte, én viszont nem ellenkeztem, sőt. A testemben mérhetetlen vágy gyűlt, ami arra összpontosult csókoljam meg. Teljesítettem a testem kívánságát.
Az előbbi heves vita valami sokkal csodásabbá alakult. A testünk egymásnak tapadt, így megéreztem szívének heves vágtáját, valamint kapkodó lélegzetét. Kezei szinte kétségbe esetten túrtak bele a hajamba, mintha sosem akarnának elengedni engem.
Sosem éreztem akkora vágyat, mint vele abban a pillanatban. Egy cseppet sem bántam, amikor elkezdte felfelé húzni a pólómat. Miután lekerült rólam az anyag, és sikeresen el is tudtunk jutni az ágyamig ledöntött a puha anyagra, majd fölém mászott. Puha ajkaival vonta édes csókokat egészen a nyakamtól az övemig. Nyelve lágy táncot járt az érzékeny bőrömön, többször is végig futva a V-vonalamon. Talán azért habozott, mert nem tudta tovább haladjon-e, talán csak ki akart éheztetni, minden estre megunva a kínzást felfelé nyomtam a csípőmet.
- Biztos Ni? Nem akarlak olyanba belekeverni, amit józanon nem tennél meg. - mondta kínkeservesen, azonban a szavaival ellentétben az eddigi helyén maradt, így lehelete csikizte a bőrömet, bizsergető érzést kiváltva ezzel belőlem, ami az ágyékomban összpontosult.
Nem bírtam tovább Harry tehetetlenségét, fordítottam a helyzetünkön, amit a göndörke halk nyögéssel reagált le.
- Csak olyan dolgokat teszek, amit akarok. - suttogtam ajkaira, de nem engedtem, hogy megcsókoljon, én is kínozni akartam őt. Megszabadítottam feleslegessé vált pólójától, majd én is csókokkal borítottam be a felszabadult testrészt, ahogy ő tette. Ujjaimmal kitapogattam a halvány kockákat a hasán, nyelveimet végig vezettem a tetkóinak körvonalán, éreztem, ahogy mozdulataim hatására az izmok összehúzódnak, majd elengednek. Légzése felgyorsult, ahogy a vékony szőrcsíkhoz értem, ami akárcsak egy irányjelző megmutatta amit a legjobban szerettem volna. Ujjaimat az alsójába akasztottam, de mielőtt bármit is tettem volna ránéztem. Szemeit becsukta, a fejét kissé hátra hajtotta, a könyökén támaszkodott, göndör tincsei nedvesen tapadtak a nyakára. Annyira belefeledkeztem az angyali látványba, hogy már csak arra eszméltem fel mikor szempillái alól rámnézett, aminek az árnyéka hosszú csíkként hullámzott az arcán a megvilágítás miatt. Tekintetét újra elnyelte a szemhéja, majd feje még hátrébb hanyatlott, csípője önkéntelenül mozdult előre.
Mosolyogva simítottam végig ölén, ami egy sziszegést eredményezett. Láttam rajta, hogy teljesen magán kívül van az érzelmektől, amiket én váltottam ki belőle. Büszke voltam magamra.
Sikeresen megszabadítottam a ruháitól, az egyetlen, ami rajta maradt az a kedvenc keresztes nyaklánca, amit sosem vesz le. Megcsókoltam a hűvös fémet, hogy kifejezzem tiszteletemet Harry iránt. Hiszen tudtam miért viseli folyton. Olyan elvei voltak, olyan reményei, álmai, és gondolatai, amiket egyetlen dologba fektetett. A hitbe. Hitt egy jobb világban, hitt a kedvesebb jövőben, hitt az emberekben, de legfőképpen; hitt magában. A nyaklánc pedig segített neki, amikor semmi más.
Végig húztam a kezem a combja belső, érzékeny részén, majd gyengéden harapdálni kezdtem, amíg el nem értem a lényeghez. Az alattam fekvő fiú teste hullámzott a gyönyörtől, miközben végig nyaltam hosszán. Farkán egy erősebb ér húzódott végig, ami eltűnt a végén lévő erős rózsaszín bőrredőkben. Óvatosan ízleltem meg az előváladéktól már alapból is nedves szerszámát.
- Jézusom. - kiáltott fel, ahogy még beljebb, és beljebb engedtem a torkomban. Talán az volt a pillanat, amikor átszakadt benne az önkontroll gátja, a teste szabályosan rázkódott alattam, pillája remegett, teste elképesztő ívbe hajlott. Mondanom sem kell, nem tartott sokáig, amíg elélvezett.
Felmásztam hozzá, hogy ájulásig csókoljam. Ajkai tökéletes összhangot alkotott az enyémmel, nyelveink birkóztak egymással, ameddig a levegő el nem választott minket.
- Csináld Niall. - suttogta, meglepődve húztam fel a szemöldököm.
- Én? - kérdeztem meglepve, hiszen Harryről mindent eltudtam képzelni csak azt nem, hogy ő a passzív fél.
- Igen. - félig kemény falloszát az enyémnek dörzsölte, ami miatt képtelen voltam nemet mondani a kecsegtető ajánlatnak. Bepozicionáltam magam, majd elkezdtem befelé tolni. A szívem szakadt meg a fájdalmas nyögésre, ami kiszökött az ajkain, de nem álltam meg, tövig betoltam magam, közben lecsókoltam a könnycseppeket, amik sósan csillogtak az arcán. Megnyugtatásképpen halkan dúdolni kezdtem, s éreztem, ahogy Harry a hangomra koncentrálva ellazul. Elkezdtem mozogni, először lassan, de a fájdalmas nyögések élvezetésbe mentek át. Próbáltam mindent kihozni a lökésekből, mosolyogtam, amikor csípőjével elém jött, s ahogy körmei a hátamba vájtak, hosszú vörös csíkokat hagyva maguk után. Vagy fél órán keresztül szeretkeztünk, mégis másodperceknek tűnt, mikorra mindketten átléptük a gyönyör kapuját.
- Szerintem többet is veszekedhetnénk. - dőltem le mellé, majd a mellkasához bújtam, és csak élveztem, ahogy nedves testünk egymáshoz tapad.
- Egyetértek. - még mindig lihegve egy csókot nyomott a homlokomra.
Ha tudom, hogy ez lesz abból, hogy elmegyek Louis-al vacsorázni, akkor már sokkal hamarabb elmentem volna, de így volt tökéletes. Aznap éjszaka egymás karjaiban aludtunk el, és....nem is engedtük el egymást többé.