Let me sneak you out~Ziall

Sziasztok :) Itt van az a történet, amit nagyon ügyesen kitöröltem, de egy névtelen kommentelő miatt újra írtam. Nem lett hosszú tudom, de ez akkor sem volt az. Remélem jól állítottam be az időzítőt és kirakja. Holnap hozom a másik két kért sztorit :) Jó olvasást Đ. xx

(saját)

Miért bontották fel az eljegyzést?
Kivel csalta meg Perriet?
Végleg szakítottak?
Tényleg Ms. Edwards előtt mászott rá egy lányra?
A kérdések csak úgy záporoztak rám, az emberek szabályosan körém gyűltek, úgy éreztem nem kapok levegőt. Összevissza kapkodtam a fejem az emberek között, kiutat keresve ebből az egészből, de nem találtam. A vakuk megállás nélkül villogtak a szemembe, minimum 10 kamera vette az arcomat két centi távolságból. A hangok összefolytak körülöttem, szinte már forgott körülöttem a világ. Egyetlen lépést sem tudtam tenni, kezdtem érteni mit is érezhet Niall mikor rájön a klausztrofóbia.
A nagy hangzavar közepette azonban mégis meghallottam egy hangot. Sokkal halkabb volt a többinél, de az én fülem már ki van spécizve arra a bizonyos ír akcentusra.
- Gyere, kiviszlek innen. - húzta meg a pólómat erőteljesen, hogy felhívja magára a figyelmet, feleslegesen. Ahogy megjelent minden idegszálam rá kezdett el koncentrálni, a tömeg ami körém gyűlt nem idegesített olyan borzasztóan.
Niall megfogta a kezem, úgy kezdte el törni maga előtt az utat, könyörtelenül. A hosszú évek alatt már megtanultuk, hogy ilyen helyzetben nem használ az udvariasság. Pár pofátlanul szorgalmas újságíró konkrétan a számba nyomta a mikrofonját, s nagyon sokan tekintették életcélluknak, hogy a vakuikkal megvakítsanak. De Niall segítségével kijutottam ebből a szörnyű tömegből, a közeli boltban találtunk búvóhelyet, s habár még mindig a fényképező jellegzetes hangja kísért minket, már csak az üvegen túlról. Pár elvetemült jelölt szabályosan az ablakra tapadva próbált jobban belátni a kisboltba.
A szöszi hosszú ujjai még mindig az enyémre kulcsolódtak, de valahogy egyikünket sem zavarta ez.
Eltartott egy darabig, amíg a vén hárpiának elmagyaráztuk, hogy miért akarunk kimenni a hátsó kijáraton, de mire felfogta, hogy ez a tömeg miattunk van itt, kiengedett minket.
A sikátor, ahova kiértünk mocskos volt, az egészet a csatorna szaga lengte be, mégis ahogy megéreztem a szöszi ujjainak szorítását mennyországnak tűnt. Vele bárhol vagyok az jó hely.
A mellettem álló személyre néztem, és találkozott a tekintetünk. Elmerültem az azúrkék szempárban, mely nyugalmat sugallt, mint mindig. Úgy éreztem mellette mindent kitudnék bírni. Ő hozza a napfényt az életemben.
- Te mindig itt leszel nekem igaz? - kissé eldöntöttem a fejem, és úgy vettem szemügyre az arcát.
- Mindig. - vont vállat, majd a másik kezemet is megfogtam. Az ajkaimat beharapva néztem rá, egy olyan érzés ragadt el, ami miatt legszívesebben lekaptam volna a legjobb barátomat, de...ő igen. Ajkaink tökéletes összhangban mozogtak egymással, miközben a kezeink felfedezték egymás testét.
Mindent elfelejtettem abban a pillanatban, csak egyetlen dologba kapaszkodtam, Niallbe, aki ajkaival feledtette el velem a rám váró tömeget.