Easy to love you~Zarry

Sziasztok :) Leia kérésére egy +18 Zarry, bár nem nagyon vagyok oda ezért a párosért, annyira nem volt rossz írni. Remélem tetszeni fog, jó olvasást :)

x

- Figyelj, nem olyan nehéz. - nevetett fel Zayn, majd elengedte a kezem, hogy megmutassa a mozdulatot. A korcsolya éle hosszú csíkokat hagyott maga után, miközben ámulva néztem, ahogy vékony lábain az izmok kidagadnak, ahogy löki magát előre, próbáltam memorizálni karja tartását az egyensúlya megtartása érdekében. Sosem fogom úgy csinálni, mint ő. - Most te jössz. - intett, mikor lefékezett előttem, ezzel egy csomó jégreszeléket a nadrágomra szórva.
- Zayn, lehet, hogy te tökéletes vagy, és neked ez megy, de én elfogok esni! - háborodtam fel, hiszen szinte a lehetetlent kéri.
- Gyere, fogom a kezed. - mosolygott rám kedvesen, én pedig nem tudtam neki ellent állni.
A jégre koncentráltam, s próbáltam a lábaimnak egyértelmű parancsot kiadni. Az elsődleges célom az volt, hogy elsajátítsam  szerelmem pofi mozdulatait, azonban pár percre rá, már csak arra koncentráltam, hogy nehogy elessek. Természetesen nem vált be.
Akkora hátast dobtam a jégen, amit még Motkány is megirigyelt volna, ezzel magammal rántva Zaynt is, aki nemes egyszerűséggel rajtam landolt.
- Hazza, tudod nem vagyok egy könnyen feladós típus, de... reménytelen eset vagy korcsolyázás terén. - rázta meg a fejét, s a hajából apró jég darabkák hullottak ki.
- Hát ez kedves volt. - jelentettem ki szarkasztikusan, mire nevetve nyomott egy puszit a számra.
- De legalább őszinte. - egy szemforgatással adtam neki igazat.
- Menjünk haza, le fagy a tököm. - kezdtem el dideregni, hiszen az esés következtében felcsúszott az a 4 réteg ruha, ami rajtam volt, s a bőrömet égette a jég elképesztő hidege. Nem is beszélve arról, hogy már órák óta szenvedünk itt, és nem jutottunk semmire.
- Ó, pedig én azt nem akarom. Felmelegítselek? - nevetve forgattam meg újra a szemem, majd lelöktem magamról, hogy feltudjak kelni.
Fejben lejátszódott az álom jelenet; szépen lábra állok, majd egyszerű, de kecses mozdulatokkal lesiklok a pályáról, s sütkérezek a szerelmem dicséreteiben, amiben kifejti mennyire szereti, hogy ilyen nagyszerű koris barátja van. Viszont semmi sem történik úgy, ahogy megtervezzük; a kecses siklás helyett a pálya széléig vezető utat térden csúszkálva tettem meg, hiszen még csak a felállásra sem voltam képes, annyira csúszott az a kicseszett jég a lábam alatt. Zayn heves dicsérete pedig sokkal inkább röhögőgörcsbe fulladt, miközben végig nézte a szenvedésemet, de egy valami nem különbözött az elképzelt jelenettől;
- Úgy szeretem, hogy ennyire kis szerencsétlen vagy. - egy puszit nyomott a homlokomra, amitől mindig egyfajta euforikus érzés kerít hatalmába, hiszen ő itt van, hogy vigyázzon rám.
Mikorra sikerült leszenvednem magamról a korit, majd ezután mezítláb körbe-körbe szaladgálni, és hálát adni Istennek, amiért végre nem csúszik ki folyton a lábam alól a föld, már beesteledett. Mondjuk én annyira nem bántam, hiszen az egész délutánomat a szerelmemmel tölthettem, de Zayn annál inkább, mert volt valami meccs a Tv-ben amiről nem akart lemaradni.
Útközben a szokásos hülyeségeimmel zaklattam. Az volt az egyik legjobb dolog a kapcsolatunkban, ha mondok valami őrült dolgot ő rávág egy még őrültebbet. Viszont amikor valamelyikünknek gondja van, akkor komolyan megtudjuk beszélni.
Zayn a legjobb barátom, a lelki társam és a szerelmem is egyben, ami egyfelől csodálatos. Nagyon keveseknek adódik meg, hogy ezeket mind egy emberben találják meg, de egyben borzasztó nagy felelősség. Hiszen mi van, ha szakítunk? Mindketten tudjuk, hogy az örökké nem létezik, a tündérmese egyszer véget ér, sosem tudhatjuk mit hoz a jövő. Ha egyszer a szívem megszűnik dobogni ezért a tökéletes emberért - ami most elképzelhetetlennek tűnik, de kitudja - akkor nem csak a szerelmemet vesztem el, hanem a legjobb barátomat is. Ami túl sok veszteség. De mindent feltettem egy lapra, és most csak élvezem a helyzetet.
A gondolataim olyan szinten kalandoztak el, hogy már csak arra eszméltem fel, hogy bebugyolálva fekszek a képernyő előtt egy bögre forró teával a kezemben, s Zayn fejével az ölemben. A poharat a dívány melletti asztalra helyeztem, majd egy hirtelen csókot nyomtam a szájára.
Szinte azonnal megfeledkezett a külvilágról, mohón tapadt az ajkaimra, ujjai pedig beletúrtak a göndör tincseimbe. Imádtam, ahogy durván tépi azokat a pillanat hevében, s talán még jobban a másik kezét, amik elkezdték kigombolni az ingemet. Már az ölemben ült, mikor leszenvedte rólam a szerinte ízléstelen darabot, és elhajította messzire. Felálltam a kanapáról, közben egy pillanatra sem hagytuk abba a csókolózást, s Zayn lábai is béklyóként kulcsolódtak a derekam köré.
- Szeretlek. - súgta két csók között, mire elmosolyodtam s erősebben szívtam a nyakát, miután szinte ledobtam a puha ágyra. Fejből tudtam az összes gyenge pontját, így szépen lassan végig pusziltam az összeset. Néha háta ívbe feszült a gyönyörtől, amit a számmal okoztam neki, volt mikor markába fogta a takarót, hogy kapaszkodót találjon, s az is előfordult, hogy vágytól eltorzult nyögések szaladtak ki a száján. Mindez viszont a tetőfokára hágott, mikor elérkeztem a legérzékenyebb ponthoz, amit már csak egy fehér bokszer takart.
Egy pillanat alatt megszabadítottam az idegesítő anyagtól, s elkezdtem férfiasságát kényeztetni, amimmel csak tudtam. Mindenemet odaadtam neki.
Addig folytattam mozdulataimat, mígnem éreztem, hogy nemsokára elélvez, s akkor gonoszul megálltam.
- Basszus Harry, ez rossz ötlet volt, ezért megbüntetlek! - Zayn csillogó szemekkel ugrott rám, ezzel fordítva a helyzetünkön, de nekem ez is bejött.
- Hajrá kis tigris. - nevettem fel, s már alig vártam a "büntetésemet".
Szerelmem egyből a lényegre tért, két ujjal kezdett el tágítani, miközben elképesztően heves táncra invitálta nyelvemet, ami elfeledtette velem a fájdalmat. Nem sok időbe telt, mire az ujjait felváltotta a lüktető férfiassága, amitől nekem is elképesztő csavart produkált a gerincem, lábaimat a dereka köré kulcsoltam, hogy még beljebb nyomulhasson, miközben ujjaimmal nem tudtam mást csinálni, csak az izmos hátba markolni. Tudtam, hogy a szerelmem nem bánja, ha karmolás nyomokat hagyok rajta, vagy szívás nyomokat, hiszen ez csak bizonyítékként szolgált, hogy ő hozzám tartozik. Bár nyáron a strandon végig menni kézen fogva úgy, hogy te alig tudsz járni a vad éjszaka után, a párod háta pedig úgy néz ki, mintha a macska őt használta volna kaparófának...nem a legszerencsésebb.
Mégis büszkén vonulnék végig vele lilára szívott nyakkal is...Mert tudom, hogy nem lesz még egy olyan személy, aki úgy fog engem szeretni, ahogy ő; az összes hülyeségemmel, és mindennel együtt, ami én vagyok.
Csak egyetlen ilyen személy van mindenki életében, az összes többit hozzá fogjuk hasonlítani, ha elválunk olyan, mintha a szívünket vágták volna ki, nincs senki hozzá hasonló. De ha megtudjuk tartani Őt, akkor az egész élet egy valóra váló tündérmese lehet, mert minden embernek megvan a HappyEnd-e, csak nem mindenki él vele.