Sziasztok:) Remélem mindenkinek jól telt ez a nap is, és boldogak voltatok, és azokkal ünnepelhettétek, akiket szerettek. Ezt a történet szintén a szülinapos barátnőmnek írtam. Alapjában véve egy másik banda tagjairól szólt, de ( Kise remélem nem haragszol meg érte ) Átírtam egy Ziam sztorivá, hogy nagyobb kedvvel olvassátok el. Kellemes ünnepeket:)
Lana x
ui: A Larry karácsonyi oldalon már kint van a történetem, ha van kedvetek olvassátok el:)
~Zayn
Egészen pici koromtól kezdve az emberiségre mindig is
hópelyhekként gondoltam, hiszen mindegyik gyönyörű, de nem létezik két egyforma
a világon. Azok a pelyhek, amik egyedül esnek le, elfeledve olvadnak el, de
azok, amik együtt érnek le a Földre, egy új kaland helyszínére, együtt alkotnak
valamit, valami gyönyörűt. És nem olvadnak el, mert összetartanak.
Azonban ez a láncreakció már évek óta nincs meg, s
gyermeki képzelőerőm a hó nélküli teleink okát pontosan ennek tudta be. Azt gondoltam
azért nem ünnepelhettünk fehér karácsonyt évek óta, mert ez az összetartás
nincs meg, a makacs hópelyhek egyedül érnek a Földre, ezzel önmagukat ítélve
kárhozatra.
És a legszebb az egészben, hogy tudják mi a megoldás
erre, tudják, de inkább olvadnak el, elfeledve, mint összeolvadva; fekete bőrű
a fehérrel, ázsiai az amerikaival, zsidó a kereszténnyel. De miért baj az, hogy
mások vagyunk? Miért kell azért elítélni, bántani, sérelmezni egymást, mert egy
másik dologban hiszünk? Miért fordulnak ahhoz az emberhez jobb indulattal, aki
fehér bőrű, s miért tesznek előítéleteket a feketékkel szemben?
A gyűlölet napról-napra csak fokozódott, s én nem
tehettem ellene semmit. Egymagam hiába keltem volna harcra a haraggal szemben,
csak elolvadni tudtam volna egyedül…de nem voltam hajlandó beletörődni a
hangnélküli távozásba, nem, amíg nem tudtam, hogy egyetlen ember fejébe is
beleverem a hitemet.
Nem Istenben hittem, nem Jézusban, nem a feketék
leigázásában, nem a melegek jogainak elvesztésében. Én egy még hihetetlenebb
dologba vetettem a reményemet…az emberekbe.
Azzal is tisztában voltam, hogy a nagy gyűlöletnek és
harcnak a végén az ember önmaga miatt fog elesni. Én viszont küzdöttem ez
ellen, az egyetlen dologgal, amim maradt. A hangommal.
A dalaimba pedig leírtam mindent.
Fájdalmas múltam van, de végül is…kinek nincs? Régen
sokszor megszégyenítettek, elítéltek…de én nem bánom. A múlt elmúlt, s a jelen
most van, talán még hálás is lehetek azoknak, akik csesztettek. Miattuk tartok
most itt, miattuk tanultam meg küzdeni, és nem feladni, még akkor sem, amikor
már mindenki elfogyott mellőlem.
Akkor sem adtam fel a csatát, amikor a saját családom,
vagy a legjobb barátom vágott át, esetleg használt ki. Az egyetlen, ami életben
tartott az egy szebb jövő. Hittem abban, hogy az egyetlen ok, amiért most
szenvednem kell, az az, hogy megérdemeljem a boldogságot, amit utána kapok.
De mit csináljon az ember, amikor már meg sem tudná
számolni a csapásokat, amiket az élet rá mért, amikor már még egy pofon és
örökre a padlóra hull, de onnan már többé nem kel fel? Mi történik akkor,
amikor az eddig remélt csodás jövő porba hullik, és senki nem segít
helyrehozni?
Az én búfelejtőm a cigaretta volt, nem tudtam másképp
levezetni a feszültséget, amit egy újabb kudarc okozott. Letüdőztem a káros füstöt,
s élveztem, ahogy átjárt a nikotin, kissé csillapítva bosszúvágyam. Egy újabb
szál égett el, amit a földbe tapostam, s automatikusan vettem ki a következőt.
Gyakorlottan szorítottam a szálat az ajkaim közé, egy pillanat erejéig
szemeztem a parázsló végével, hogy aztán még nagyobbat szívjak belőle. A
szemeit lecsuktam, hogy átadjam magam érzésnek, ám ez a pillanat sem tartott
sokáig, a vállon érzett apró súly visszahozott a földre.
- Beleszívhatok? – kérdezte Liam halkan, mire
bólintottam, mi mást tehettem volna? Odanyújtottam felé a csikket, s csak
néztem, ahogy a káros szenvedélynek eddig nem örvendő barátom éhesen nyúl
utána. Kissé undorodva, ám harciasan pöfékelte a fehér füstöt, addig, amíg el
nem égett. Nem figyeltem, ahogy a csonkig égett cigaretta a földre hull,
szemeimet Liam-re függesztettem, csodálkozva a diadalittas tűzre, ami a
szemében égett, miközben viszonozta a pillantásomat.
~Liam
Távolról figyeltem őt, ahogyan önmagában vívja a harcát.
Valami ősi erő hajtotta a lábaimat, nem tudtam magam türtőztetni, az egyetlen
dolog, ami a szemem előtt lebegett, hogy elsimítsam az örökösen ráncos
homlokát, s megfossza, a legnagyobb káros szenvedélyétől. Tudtam, hogy a
cigaretta az egyetlen dühlevezetése, azonban egyre jobban túllő a célon, nem csak
a szálak fogytak elképesztő sebességgel, már a dobozokból is szép kis
gyűjteménye lehetett volna, ha nem dobja ki őket. A csikkek szinte halomba
álltak mellette, tudtam, hogy képtelen megnyugodni.
Nem érzékelte, ahogy mellé értem, így kihasználtam az
alkalmat arra, hogy szemügyre vegyem őt.
Egy kalap volt rajta, a fotózás kedvéért, ami abban a
pillanatban is tartott, de 5 emberen végig menni nem könnyű feladat, főleg ha az 5 embert 7 felől kell összeszedni. A fekete a kalap kissé oldalra billent a fején
a gravitáció következtében, mivel arccal a lassan lenyugvó nap felé fordult.
Arccsontja kissé kiállt, szemei alatt a sötét karikák mutatták alváshiányát, s
a szemöldöke között húzódó aggódó ráncok elmélyültek, én pedig nem akartam
mást, csak egy könnyű mozdulattal a karjaimba vonni, és kisimítani arcvonásait,
ehelyett azonban csak vállára helyeztem a kezemet. Aprót rándult a teste az
érintésemre, gyönyörű, szinte fekete szemeiben a kétségbe esett düh
aranyfolyamként kavargott. Ahogy felém fordította kíváncsiságot tükröző arcát a
kalap alól kilógó néhány fekete tincsbe belekapott a szél, s a kissé erősebb
fuvallat táncra hívta a bőrkabátját is, olyan érzést kölcsönözve ezzel, mintha
egy angyallal lépnék kapcsolatba.
A kíváncsiság keveredett a tekintetében a tömény
gyűlölettel, amit a világ felé küldött.
- Beleszívhatok? – kérdeztem, mire Z kissé meghökkent,
de készségesen adta nekem a félig elégett szálat. Olyan gyorsan próbáltam
elszívni, amilyen gyorsan csak tudtam, igyekezve nem meg fulladni a füsttől.
Csak annyit akartam, hogy ne ő károsítsa magát még jobban, nem tudtam volna
tovább nézni, ahogy egy vérbeli cigi függőt megszégyenítő fogyasztási
mennyiséget szív el. Nem hagyhattam, pedig tisztában voltam azzal, hogy
holnapra az internet ettől fog zengeni, és mindenkitől megkapom azt, hogy
menyit csalódtak bennem. Azonban ez nem érdekelt.
Ahogy kivégeztem a szálat erősen a földbe tiportam a
gyűlölt kis csikket, majd felnéztem az éjsötét szempárba, aminek súlyát végig
magamon éreztem, de nem mertem szembe nézni vele, csak amint teljesen
eltapostam az elhasznált cigarettát.
- Gyere. – húztam magam után, egy ötlet villant be a
fejembe, amit képtelen voltam kiverni onnan.
- Hova megyünk? – húzta fel a szemöldökét, de nem
ellenkezett, amikor a kijárat felé kezdtem el vonszolni. Egy pillanatra azonban
megtorpantam, felé hajoltam, szinte leheltem a szavakat, akárcsak egy titkot. A
mi titkunkat.
- Megmutatom egy kissé másik módját az idegesség
levezetésének. – rákacsintottam, s elmosolyodtam, ahogy beleborzongott
szavaimba.
Egyetlen szó nélkül követett, én pedig sietve nyitottam
ki előtte az ajtót, mielőtt bárki utánunk szólhatott volna. A lábamat a
gázpedálra helyeztem, végig száguldva az utakon. Az út csendben telt, néha
dudorásztam halkan a rádióból szóló ismerős dallamot, de eközben sem tudtam
figyelmen kívül hagyni a fáradhatatlanul doboló ujjait a műszerfalon, nem volt
képes lenyugodni. A szemem sarkából láttam azt is, ahogy meredten bámult ki az
ablakon, a gondolataiba meredve figyelte a mellettünk elsuhanó tájat, ami egyre
kopárabbá vált.
Én természetesen tudtam merre tartok, de furcsálltam,
hogy a mellettem ülő, örökösen kíváncsi fiú csak szótlanul hagyja, hogy
elraboljam. Nem bírtam ki, hogy az egyik kezemet óvatosan ne csúsztassam a
combjára, az érintésemre egyből felém kapta a fejét, mire csak rámosolyogtam.
Aprót szorítottam a puha lábain, kifejezve a mellette állásomat, majd teljes
figyelmemet a vezetésre szenteltem.
Egy másik világból hoztam vissza, amikor a célunkhoz érve
udvariasan kinyitottam előtte az ajtót, és kisegítettem az ülésről. Szinte
kocsonyásan lógó szemekkel figyeltem, ahogy szexisen megropogtatja a csontjait,
amik a kissé sokáig tartó utazástól és a szűkös helytől elzsibbadtak.
Kíváncsian nézett rám, amint végig mozgatta izmait, én pedig a kezénél fogva
vezettem egy kicsit közelebb a hegy széléig.
Alattunk a zöldben pompázó fák enyhén hajlongtak a gyenge
szél alatt, az élénkzöld mezőket sárga és fehér virágfoltok tarkították, a
végtelenségig láthattunk el, messze voltunk a várostól.
- Miért hoztál ide? – kérdezte kissé összezavarodva.
- Hogy kiadd a feszültséget, amit leszívnál. Gyerünk,
ordíts Zayn, had hallja a világ mi a bajod vele. Valakit a háta mögött
kibeszélni nem fair, mondd csak meg neki. – biztattam, s kissé hátra álltam,
hogy figyelhessem őt.
Először kissé bizonytalan volt, s mintha az időjárás is
megérezte volna azt az élénken vibráló dühöt, ami belőle áradt, a szél
felerősödött, s erősen tépte az oly’ szeretett éjfekete tincseit, s a
kabátjától is meg akarta szabadítani a dühös fiút, aki ebből semmit ne vett
észre.
Egy pillanatig ijesztő csend állt be, majd Zayn egy
hirtelen mozdulattal kinyitotta a száját, miközben az elszántság eluralkodott
az arcvonásain. Olyan hangosan beszélt, amennyire csak tudott, minden második
szava káromkodás volt, ami megmutatta nekem, hogy milyen választékos
szókinccsel is rendelkezik. De másra is fényt derítettem; első kézből is
értesültem titkos szerelmem gondjairól. Amíg ő hangosan szapulta a világot én
magamban, szidtam, amiért nem engedik, hogy az angyalom repüljön, amiért nem
akarják észrevenni a hibákat, amiket elkövetnek, s még az én drágámon vezetik
is le. Utáltam, amiért sosem fog változni a helyzet, maximum csak
rosszabbodhat.
- Jobb már? – kérdeztem nevetve, ahogy a hadarás, és az
ordítás hevében kicsit lihegve támaszkodott meg a térdén.
- Csak egy pillanat. – vetett rám egy angyali mosolyt,
majd visszafordult a végtelen zöld terület felé. – Csesszétek meg. – suttogta,
s magasra tartotta mindkét középső ujját. – Most végeztem.
Boldogan elmosolyodtam, ahogy láttam, hogy az aggodalom
ráncai helyett a mosolygás miatt gyűrődik csak a szeme alatti bőr.
- Köszönöm. – kezdett el hálálkodni, de én csak vállat
vontam, azonban arra nem számítottam, hogy a tömény köszönetét egy ölelésben
akarja véghezvinni, amihez lendületet vett. A hirtelen belém csapódó testet nem
tudtam hárítani, így mindketten a földön kötöttünk ki.
- Miért nem tartottál meg? – kacagott az
ügyetlenkedésemen, a lehelete közben csikizte a nyakam.
- Mert nem számítottam egy Malik-bombára. – nevettem fel
én is, azonban ezzel csak egyedül maradtam. Az én hangom is elhalt, s ezzel
párhuzamosan Zayn is közelíteni kezdett hozzám.
Hogy gondolhatja bárki is, hogy oda milliméterekre tőlem
a tiltott gyümölcsömet, és elvárja, hogy ne csókoljam meg. A frászt nem.
Egy pillanatig sem tudtam várni, gyorsan tapadtam az
ajkaira, amik olyan csábítóak és édesek voltak, akárcsak a méz. A legnagyobb
ámulatomra pedig visszacsókolt.
Olyan sokszor hallottam már azt, hogyha azzal csókolózol,
akit szeretsz, akkor konkrétan felrobban a világ, és tűzijátékok fénylenek az
égen. De én nem ezt éreztem. Annyira leszartam, hogy felrobban-e a világ, vagy
nem, tőlem, akár egy földrengés is jöhetett volna, ha nem kell elszakadnom
tőle. Azonban mindig eljön a pillanat, amikor levegőt kell venni, így friss oxigénért
kapkodva váltunk el. A távolság ekkor sem csökkent közöttünk, homlokát az
enyémnek támasztotta, s játékosan egy eszkimó puszival örvendeztetett meg.
- Tudod, Liam…én még mindig érzek egy kis dühöt…- kezdett
bele, nem nagyon értettem a hirtelen váltást, ráadásul szemiben is csak huncut
csillogást láttam. Értetlenül meredtem a sötétbarna szemeibe. – Tudod, nagyon
tetszett a módszered, de nekem van egy jobb ötletem a gyűlöletem
levezetésére…ahhoz viszont kellesz te is…meg egy ágy…és nem kell hozzá ruha…- a
mondata közben apró csókokat hagyott a nyakamon, amitől legszívesebben
hátrahajtott fejjel nyögdécseltem volna, de férfias akartam maradni, így
ajkaimba haraptam.
- Tetszik az ötleted. – kacsintottam rá, amint befejezte
a nyakam ostromlását, karjaival a mellkasomra támaszkodott, s halkan kuncogott
rajtam. – Mire várunk? – kérdeztem türelmetlenül, mire felerősödött a csengő
nevetése, s gyors mozdulatokkal felállt, majd az autóhoz rohant.
- Gyerünk Liam, vagy azt akarod, hogy egyedül csináljam?
– kihívóan meredt rám, erre pedig nem tudtam mást csinálni, mint elképesztő
sebességgel utolérni Zayn-t. Amint a kocsiajtónak dőlve a karjaimba kaptam újra
felnevetett, azonban mivel régóta ismertem, tudtam, hogy nem őszinte, és a
problémák ott lapulnak benne, csak miattam a szőnyeg alá söpörte.
Egy erőteljes mozdulattal a kocsiba löktem, hogy minél
előbb bevessem a létező legjobb módszert a gondok elfelejtésére.
~Zayn
A kocsiban megint idegesen doboltam az ujjaimmal, megint
kémleltem a mellettünk elsuhanó tájat, és megint azt kívántam bárcsak már
odaérnénk, ám most az egyetlen, ami hajtott az a nadrágomban növekvő dudor, ami
alig várta, hogy végre valaki kezelésbe vegye. Ami viszont megnyugtató, hogy
nem én voltam az egyetlen, aki koncentrációs zavarokkal küzdött, Liam is
ezerszer átlépte a sebesség korlátozást, néha erősebben fékezett, bénábban
váltott, és kábé két percenként vetett felém egy szenvedélyes pillantást,
amitől minden idegszálam elpattant, s csak az járt a fejembe, hogy hogyan fogom
a számba venni.
Liam nem kertelt, amint leállította a motort, s már a
házajtót is kinyitottuk egy durva mozdulattal a falnak taszított, s ágyékát az
enyémnek dörzsölte, hogy megmutassa; mennyire vágyik rám. Elmosolyodott, amikor
megérezte az én keményedésemet is, s az ajkaimra tapadt. A vele való
csókolózásra egyszerűen nincsenek szavak, talán a csokoládéhoz tudnám
hasonlítani, olyan édes, és finom, és ha egyetlen kockát megettél csak többre,
és többre vágysz. Miközben felfedeztük egymás száját belülről is, ujjaimmal
kitapogattam a valódi kockáit, s belekuncogtam a csókba, amint megéreztem,
ahogy az izmok összehúzódnak az érintésem alatt.
Hirtelen szakadt el az ajkaimtól, de ne hagyott kétség
között őrlődni, hihetetlen sebességgel szabadította meg magát a cipőjétől,
zoknijától, majd a felsőt is ledobta valahova, időm sem volt feldolgozni a
vetkőzést már egy szál semmiben állt előttem. Kacéran elmosolyodott, s a háló
felé indult annak reményében, hogy én követem. Szinte nyálamat csorgatva
indultam utána, néha fél lábon ugrálva, csak mert másképpen nem tudtam volna
megszabadulni a felesleges textilektől, s mire a hálóba értem az egyetlen, amit
viseltem, az a merevedésem volt.
Szíven ütött a látvány, amit elém tárult, azt hiszem
örökre belevéstem a retinámba is. Liam az ágy szélén ült, farkát a jobb
markába fogva pumpálta, miközben hátravetett fejjel nyögte a nevem.
Majdnem elélveztem a látványtól.
Mielőtt cseppfolyóssá váltam volna a fiútól
odabotladoztam hozzá, s egy szenvedélyes csókot nyomtam az ajkaira, miközben
kezét finoman lehúztam saját magáról, s én kezdtem el kényeztetni. Az ujjaimmal
körbe fontam vastag, lüktető férfiasságát, s felvettem egy állandó ritmust,
amit akkor is tartottam, amikor apró csókokkal vontam be a teste minden egyes
centiméterét. Újra csak az ajkaira koncentráltam, nyelveink hosszú táncot
jártak egymással, majd tartva a szemkontaktust egyenes vonalban haladtam
lefelé. Nem bírtam megállni, hogy ne harapjak bele a V-vonalába, ami egyenesen
a kedvenc testrészem felé mutatott. Nem engedtem el a tekinteté akkor sem,
amikor ajkaim közé vettem a péniszét, s apró puszikkal borítottam be az
érzékeny felületet. Élveztem azokat, a hangokat, amik körülvettek, a
sóhajtozásait, a nyögéseit, a káromkodásokat, és a nevem folytonos
ismételgetését. Éreztem, ahogy a bőre alatt pulzál a vére, szinte felforrt
alattam, de én sem álltam másképp, bármelyik pillanatban robbanhattam volna,
már csak a látványtól is. Éreztem, ahogy rángatózni kezd a számban, ezért
gyorsan kivettem onnan, s rászorítottam a golyóira, amitől valószínűleg
elrepült a csillagokig, legalábbis a teste gyönyörűen ívbe hajlott, s hangosan
nyögött, miközben ondója fehér szalagként hullott a hasára.
- Istenem, Zayn, csodálatos vagy. – suttogta, miután
visszatért a földre, s egy hosszú érzelmes csókba vont.
- Te meg gyönyörű. – reagáltam a dicséretére, mire
elpirult.
Kíváncsian figyeltem, ahogy elnyúlik az ágyon, egészen az
éjjeli szekrényig, s egy ezüstös csomagot emel ki onnan egy üveg kíséretében.
Az óvszert nekem adta, míg a tubust mellénk rakta, kéz közelbe.
- Azt szeretnéd, hogy húzzam fel neked? – kérdeztem kissé
félve, akármennyire vágytam arra, hogy egyesüljek Liam-mel, tudtam, hogy a vágy
beteljesedése előtti kínt át kell vészelnem.
Liam újabb meglepő mozdulatot produkált, erősen a matracba passzírozva kerekedett rajtam felül, s az ajkaimra tapadt. A kupak halk pukkanását hallottam, s felkészültem a hideg krém érzésére, ám azonban az elmaradt. Kíváncsian résnyire nyitottam a szemem, s amit láttam letaglózott. Hosszú ujjaival nem engem ostorozott, hanem saját magát, figyeltem, ahogy egyre jobban tágítja magát, miközben egy percre sem hagy fel a csókunkkal.
Liam újabb meglepő mozdulatot produkált, erősen a matracba passzírozva kerekedett rajtam felül, s az ajkaimra tapadt. A kupak halk pukkanását hallottam, s felkészültem a hideg krém érzésére, ám azonban az elmaradt. Kíváncsian résnyire nyitottam a szemem, s amit láttam letaglózott. Hosszú ujjaival nem engem ostorozott, hanem saját magát, figyeltem, ahogy egyre jobban tágítja magát, miközben egy percre sem hagy fel a csókunkkal.
- Li….- kezdtem el ellenkezni, hiszen akármennyire is
aranyosnak találtam mindazt, ahogy átvette a fájdalmat, és az ügyetlenkedésem
elkerülése végett saját magán segített, mindig is úgy gondoltam, hogy kettőnk
közül ő van felül, s én részesülhetek abban az élményben, hogy megtudom, milyen
mikor a testembe hatolnak.
- Sss…- mosolyodott el, s tovább folytatta a saját
dolgát, nekem pedig nem maradt több erőm ellenkezni.
Liam megfogta az ezüst csomagot, akárcsak egy szex isten
a fogával felbontotta. A gumit profik módjára görgette fel rám, s majd
elmentem, ahogy bevonta a farkam síkosítóval. Ujjainkat összekulcsolta,
miközben lassan ráereszkedett a péniszemre, először olyan erősen szorította
fájdalmában a kezem, hogy azt hittem eltöri, mégsem csúszott ki semmilyen hang
az ajkai közül, s rendíthetetlenül fogadta magába a férfiasságom, s a
negyedénél éreztem, ahogy a záró gyűrűje megadja magát, kissé megkönnyítve
ezzel a befelé hatolást.
Végül a teljes méretem eltűnt benne, s az ágyékomon ülve
összeszorított ajkakkal várt. Alig tudtam megállni, hogy ne kezdjem el őrült
sebességbe döfködni, hiszen annyira szűk volt, és annyira forró, azonban
elvonta a figyelmemet az ő csodálatos személye. Olyan gyönyörű volt, ahogy
magába fogadva a farkam harapdálta a száját, az izzadság cseppek
meg-megcsillantak a homlokán, arca eltorzult a fájdalomtól, de nem szólt egy
szót sem, teljességgel átadta magát nekem. S az a megadás, amit tanúsított, teljesen
letaglózott, fogalmam sem volt, hogy én képes lennék-e ennyire rábízni magam
egy személyre, hagyni, hogy azt tegyen velem, amit csak akar, s bízni, hogy az
nekem is gyönyör teli lesz.
- Csak egy pillanat, szerelmem. Ezt még szoknom kell. –
nevetett fel halkan, még fájdalmában is engem akart nyugtatni. Egy gyors csókra
hajoltam fel hozzá, azonban arra nem számítottam, hogy a mozdulat miatt kissé
mozogni fogok benne. Félve tekintettem a behunyt szemű fiúra, aki erre
felnyögött egyet. – Gyerünk már, mozogj! – utasított, én pedig a legnagyobb
lelkesedéssel tettem, amit kért, bár arra azért figyeltem nehogy fájjon neki,
de az arcán csak gyönyört láttam tükröződni, s csípője is mohón az enyém elé
ment. Többé nem aggódtam, erősen döfködtem magam felfelé, abban az izgalmi
állapotban már csak pár lökés kellett a menny megkóstolásához. Liam ment el
előbb, s gyönyörködtem a látványban, amit nyújtott, s eldöntöttem, hogy a
hátralévő életemben mindennap látni szeretném az én saját angyalomat, ahogy
gátlástalanul átadja magát a szenvedélynek. Amint hevesen remegő teste kissé
lenyugodott én is felértem a csúcsra.
- Istenem, Zayn…én nem tudok mit mondani, csodálatos
volt. – lihegett a mellkasomon, én pedig egyetértően bólintottam, apró csókot
nyomtam az ajkaira, csak annyi erőm maradt. Boldogan mosolyogtam a plafonra,
miközben éreztem, ahogy a szerelmem a szívverésemet tapogatta ki, ami ennek
hatására megduplázódott, s magamban tettem egy ígéretet. Akármilyen
hülyeségeket is fogok tenni a jövőben, akármennyire is utálatos és akaratos
vagyok néha, nem engedem, hogy más is lássa azt a csodás arckifejezését,
miközben élvez.
Abban a pillanatban kezdődött meg a mi örökkénk.
Ur Isten! Ez hihetetlenul fantasztikus lett! :0 Ahh annyira meghatott es egyszerre lettem boldog is ettol a tortenettol, hogy az hihetetlen! Most is tapogatom a pulzusom h nem kaptam e szivrohamot. :D Imadom ezt a parost. Es annyira meglepett h Liam lett a passziv fel hogy arra nincsenek szavak. Es ezek az utalasok, hogy mennyire gonosz is most a vilag, a lelkemig hatoltak.
VálaszTörlésBoldog karacsonyt es kellemes unnepeket!
Puszi:
~Gabrielle C.
Nagyon örülök, amiért ezt gondolod:) És direkt akartam, hogy Liam alávesse magát, hiszen annyira szereti Z-t, hogy nem akar neki fájdalmat okozni..Neked is nagyon boldog karácsonyt!:)
TörlésLana x
ZIAM!!! Ez valami ESZ-MÉ-LET-LEN!!! Imádom, tényleg! A mondanivalója pedig... Avval csak egyetérteni tudok! Nem tudom megérteni az embereket, hogy mi jó nekik a gyűlölködésben! Nem értem! Viszont ez valami eszméletlen! Imádom, imádtam, de tényleg! (Főleg, hogy Ziam!! ^^) Csak csodálni tudlak az írástudásod miatt! (Meg irigykedni! :D) Na jó, nem tudok mást mondani, mint hogy IMÁDOM!! Csupa nagybetűvel! Na jó, nem dumálok már ennyit, befejeztem! :D De akkor is imádom!
VálaszTörlésXoxo Nikol D. :))
Szereted a Ziamet? Klaaaasz, kedvellek. Köszönöm szépen a dicséretet, örülök, hogy ennyire tetszett:)
TörlésLana x
Kedvenc párosom! ^^ Az meg csak természetes, hogy imádom! ^^
TörlésHát sajnálom, hogy mostanában nem nagyon hoztam, ha ezt tudom, akkor hozok...ígérem bepótolom:) Én meg téged
TörlésLana x
Már a másik verzióban is imádtam, hát még most, Ziamben...
VálaszTörlésTudod, ezt a sztorit én akartam megírni. Az alapsztori meg minden...:/ De ezek szerint mindegy, hisz te Ziamben is helytálltál.
Ügyes írás, nagyon élveztem.
Boldog Karácsonyt!
Bocsánat szívem, hősies feláldozásodat a következő évezredben is tisztelni fogják az emberek. Köszönöm, szeretlek
TörlésLana x
Úristen, nem találok szavakat, annyira csodálatos lett!!
VálaszTörlésTeljesen lenyűgözött, és ez lett a kedvencem történeted, nem tudom, miért érzem így, de valamiért igen, hogy ez lett a legjoban és legtökéletesebben megírt történeted.
A komoly része, ami a világban lévő gyülöletről szól, a feszültséglevezetés, a szeretkezés, úristen, az egésztől kész vagyok.
Csodálatos, hihetetlen, fantasztikus, és még sorolhatnám.
Egyszerűen imádtam!
Nagyon igyekezte, hiszen ez eredetileg egy barátnőmnek készült, így muszáj volt valami nem mindennapit írnom neki. Örülök, amiért elnyerte a tetszésedet, és, hogy a kedvenceddé is vált, az egy újabb szívinfarktus nekem, amiért valakit érdekel. Köszönöm
TörlésLana x
IMÁDLAK!!!!
VálaszTörlésimádlak téged, a blogod, az írásod, imádom h olyan az írásod amilyenné szeretnék válni.
egyszerűen csak zseni vagy a történeteidben, az írásodban.
IMÁDLAK :$
Köszönöm szépen, örülök, hogy ennyire tetszenek az írásaim:)
TörlésLana x
Ahwww !Ez káprázatos lett és ráadásul a kedvenc párosom van benne ...istennő vagy .:)
VálaszTörlésHa tudom, hogy ennyien szeretik a Ziam-et többet írtam volna....de örülök, hogy tetszett:)
TörlésLana x