Főzőcske~Larry

Sziasztok :) Elég rég volt Larry, szóval hoztam egyet, remélem tetszeni fog, jó olvasást :) Đ. xx

- Rendben. - fogta maga elé Harry komolyan a szakácskönyvet. - Most adj hozzá 2dl tejet. - jelentette ki úgy, mintha értene is hozzá. Tettem amit mondott, bár az a zöldes szín, amit produkált a lé arra engedett következtetni, hogy nem haladunk jó irányba.
- Szerintem valamit elszúrtunk. - jelentettem ki, undorodva kavargatva a kissé pépes állagú kotyvalékot.
- Mit rontok el mindig Lou? - kérdezte, s kétségbeesetten fogta meg a fejét, miközben szinte belebújt a kezében tartott könyvbe.
- Próbáljuk meg ezt inkább! - mutattam rá az amerikai stílusú kekszre, mire elfintorodott egy kicsit.
- Elegánsabbat akartam egy keksznél. - fejezte ki szóban is nem tetszését.
- Hazz...szerintem anyukád még a popkornak is örülne, ha tudná te tetted be a mikróba. Ne aggódj. - odamentem hozzá, hogy egy nyugtató puszit adjak az arcára.
- Egy puszi miatt nem leszek kevésbé ideges. - jelentette ki homlok ráncolva, ezzel kicsit megbántva engem. - Úgy értem, édes. - miközben beszélt hosszú karjaival előre nyúlt, s az oldalamnál fogva magához húzott. - Egy hosszú, szenvedélyes csókot akarok. - boldogan teljesítettem kívánságát. Nyelvünk vad táncot járt, miközben újra felfedeztük a már ismert testrészeinket. Lihegve váltunk szét.
- Elég szenvedélyes volt? - kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon.
- Huh. - nyögte ki, ujjaival végig simított ajkán, ami valószínűleg úgy bizsergett, mint az enyém.
- Jó válasz. - kacsintottam rá, majd megfordultam, hogy a moslékot a többi közé öntsem, s egy tiszta edényt vegyek elő. Akkor sem adjuk fel.
- Készen állok. - fordultam vissza a szerelmem felé, aki addigra már a pulton ült, A szakács sapka, amit poénból tett csak fel félre csúszott a fején, így jobb oldalt sokkal több göndör tincset engedett szabadon, mint a másikon. Nyelvét kidugta, úgy koncentrálva a nagy muffin alakú szakács könyvre a kezében. Zöld szeme jobbra-balra mozgott, ahogy olvasta a receptet, még aranyosabbá tette őt az a tény, hogy közben mutató és hüvelykujján támasztotta meg az állát. Olyan...tökéletes volt.
- Oké, kezdjük. - nézett rám, s huncutul elvigyorodott, mikor mikor felfogta, hogy őt bámultam. A fakanalat a kezembe véve tisztelegtem a pulton ülő séfnek, aki már adta is ki a parancsokat.
Mindent úgy csináltam, ahogy mondta,s büszkén figyeltem a barna masszát, amiből néha-néha egy csokidarab kandikált ki. A göndörke leugrott addigi helyéről, mögém állt, állát a vállamon nyugtatta.
- Egész...ehetőnek néz ki. - suttogta a fülembe, amire válaszként végig futott rajtam a borzongás.
- Kösz az elismerést. - kuncogtam, majd megkértem, hogy segítsen kiadagolni a masszát. A tepsit a sütőbe helyeztem, és büszkén néztem a piruló pacnikra.
- Ideje mosogatni. - adtam most én ki a parancsot, és most én ugrottam fel a konyhapultra.
- Te nem is segítesz? - kérdezte boci szemekkel, én viszont nem dőltem be neki.
- Én főztem, te takarítasz. - mondtam ki a fair ajánlatot.
- Ez így nem ér. - morogta, de hozzá látott a piszkos edények tisztára varázsolásához. - Nézd csak. - emelte fel a fakanalat, közelebb jőve hozzám. - Piszkos az orrod. - mondta pimaszul, majd a kanalat az említett testrészhez érintette. Bandzsítva meredtem az orromra, s a harc hát legyen harc alapon megfogtam a mellettem lévő lisztes zacskót, és egy maroknyit rászórtam a göndör tincsekre.
- Hát Lou, ezt rosszul tetted. - jelentette ki játékosan. Megfogta a kuka mellé száműzött zöld trutymót, és egy adagot felé hajított. A pólóm felvette azt a színt. Visszavágásként tojást törtem össze a fején. Hosszú ideig csatáztunk, a végére a konyha csata tértként nézett ki, mi pedig ragadtunk a különféle kaják miatt. Utáltam, hogy Harry még a hajába ragadt tojás darabkákkal, a liszt miatt fehér arccal, és zöld trutymóval is olyan ellenállhatatlanul nézett ki.
- Kösz, hogy segítettél. - jött hozzám közelebb, amit békeajánlatnak vettem. Bele puszilt a nyakamba, érzelmi lavinát indítva bennem.
- A francba! - kiáltottam fel, megjátszva magam, de ezt ő nem vette észre, ijedten kapta fel a fejét a nyakam és az állam találkozásától. - Elfelejtettem aláíratni veled a szerződést, miszerint nem vállalok felelősséget az esetleges halál esetekért, amit a sütim okoz. - Harry szeretetteljesen lökött vállba. Imádtam mosolyt csalni az arcára.
- Idióta.
- De te így szeretsz. - vigyorogtam rá, s szívem áhítozott, hogy újra hallja a bűvös szót.
- Nem, csak azt akartam, hogy süss nekem. Most már elmehetsz. - mutatott az ajtó felé, viszont felfedeztem a hangjában bujkáló játékosságot.
- idióta. - löktem fejbe úgy, hogy még véletlenül se okozzak neki fájdalmat.
- Egymásnak valóak vagyunk mi tagadás. - vont vállat, majd visszahelyezkedett az eredeti helyére, a lábaim közé. Hosszú csókcsatába kezdtünk, amit csak a sütőből áradó égett szag szakított félbe.
- Ó a francba. - káromkodtam, majd egy konyharuhát fogva nyitottam ki a sütőt, ami fehér füstöt okádott ki magából. Viszont a legnagyobb meglepetésemre nem égett meg az összes, néhány csupán barnább volt az egészségesnél.
- Lekaparjuk a problémás részt, és kész. - néztem rá tepsivel a kezemben.
- Nekem megfelel. - vont vállat. Vártunk egy ideig, amíg ehető hőmérsékletre hűlt, majd Harry fogott egy darabot, s óvatosan beleharapott.
- Ez nem is rossz. - már kezdtem furcsállani, hogy nem szól be, hiszen egymás piszkálásából éltünk, mikor hirtelen a torkához kapott. A süti a földre esett, ő pedig óvatosan terült el a mettlachin.
- Ez mérgező volt! - jelentette ki drámaian. majd lehunyta a szemét. Kuncogva térdeltem le mellé. A Csipkerózsikám megmentésre vár.
- Ha megszeretnél csókolni csak szólj, nem kell ahhoz elájulni. - mondtam, majd nevetve csókoltam meg, hogy megtörjem a varázst mielőtt száz évig alszik itt nekem.