Félelem~Ziall

Sziasztok :) A suli kezdés előtt ez az utolsó történet, mivel - mint már említettem - a hétvégén lesz ünneplem a szülinapomat. Megkérhetlek titeket, hogy lepjetek a szülinapom alkalmából sok kommentel? Nagyon örülnék neki...Remélem tetszeni fog, jó olvasást :) Đ. xx
Ui.: Boldog szülinapot Liam Paynek :))
UI.ui.: Larry Stylinson, a sztorid hamarosan kész lesz :) Sietek vele.

- Ne legyetek már ilyen bénák. - szólt a szőke hajú fiú a két barátja felé, majd a kezét nyújtotta, hogy felsegítse őket a sziklán.
- Te meg ne legyél már így besózva. - lihegte a göndör, aki ezerszer is megbánta, hogy igent mondott a kirándulásra.
- Ne morogj már. - vágott egy grimaszt Niall majd a hegy teteje felé fordult felmérve mennyi van még hátra.
- Ha mondjuk egy órával tovább aludhattam volna nem lennék ilyen morcos. - felelte durcásan Harry, majd összeszedte magát, és folytatta az utat.
Zayn mosolyogva figyelte két barátja civakodását, s hiába állt nagy alvó hírében mégsem bánta, hogy hamar fel lett keltve. Megigazította a táskája vállpántját, ami azért volt annyira nehéz, mert a szöszi teletömte az egészet különféle ételekkel. De ez sem zavarta Zaynt, Niallért bevállalta ezt is. Nézte, ahogy a szöszi kicsit előrébb haladva tőlük ugrabugrál, annak ellenére, hogy az ő vállát is a feketéhez hasonló súlyú táska nyomja, boldogan nézte az elé táruló természetet.
Harry figyelte Zaynt, aki egyszerűen képtelen volt elszakítani tekintetét az ír manóról, olyan áhítattal figyelte őt, mint Louis a göndörkét, ha együtt vannak. Ők ketten titokban a legnagyobb Ziall shipperek voltak, de nem akartak beleavatkozni az ügyükbe. Harry most is csak azért jött el, mert Niall egész este kérlelte őt, valamiért nem akart kettesben menni a feketével.
- Oké, feladom. - terült el a sziklás részen a göndörke, lábaiból kiszállt az összes erő, csak annyit tudott tenni, hogy kétségbe esetten néz a két fiúra.
- Akkor kettesben kell megennünk az összes kaját, beleértve a csokis kekszet is. - sunyin vigyorgott kiterült barátjára, tudta, hogy az a gyenge pontja. Diadalittasan nézte, ahogy Harry feltápászkodik, és mérgesen folytatja az utat.
Nem sok időbe telt, mire felértek, s miután megtalálták a megfelelő helyet a letelepedésre megcsodálták a tájat. Az alattuk elterülő kisebb dombok fölött a felhők olyan alacsonyan szálltak, mintha meg lehetne őket érinteni, Niall ki is próbálta, de nem tudott olyan magasra ugrani. Így, hogy a fák fölött tekinthettek szeretett városukra még titokzatosabbá, és szebbé tette azt. A fák lombja a zöld ezerféle árnyalatában pompáztak, néha-néha egy hűvösebb fuvallat megmozgatta az ágakat.
- Hű. - nyögte ki Harry az első eszébe jutó szót, s még a keksz is kiesett a szájából a csodálkozásban.
Kedvenc nassolni valójának elfogyása után oldalról pillantott a két fiúra. Most Niall nézte Zaynt, olyan átható kék szemekkel, amik csak akkor csillogtak annyira, mikor Malikra pillantott. De Zayn nem vette észre a bámuló barátját, annyira elvarázsolta őt a hely.
- Jól van srácok, én mentem. Louis mondta, hogy elakar vinni moziba...sziasztok - gyorsan felkapta a táskáját a vállára, és mielőtt bárki is mondott volna valamit eltűnt a fatörzsek, és bokrok között. Noha azért ment el, hogy az egymást kerülő páros végre összejöjjenek sokkal fontosabb dolgokon járt az agya. Szüntelenül csak Louis ajkára gondolt, s örült, hogy a lefele út sokkal könnyebb volt, mint felfele.
Niall félénken bámult a göndörke után, akit már rég elnyelt a sűrű erdő. Emlékeztette magát, hogy ezért még ki kell nyírnia.
- Hát úgy tűnik kettesben maradtunk. - jelentette ki feleslegesen Zayn, de kíváncsi volt arra, hogy mi lesz a szöszi reakciója. Niall nem szólt semmit, csak felült egy sziklára, amibe a természet egy ülő részt vájt.
- Niall. - sóhajtott a fekete hajú, nehézkesen tudott csak belekezdeni a mondandójába, de muszáj volt. Tiszta vizet szeretett volna önteni abba a bizonyos poharába. Szorosan a szöszi mellé ült, s együtt figyelté a tájat. - Kérlek mond el miért kerülsz mostanában. - mondta gyorsan, még a szemét is lehunyta, hogy ne lássa Niall semmit mondó tekintetét.
De a szőke szemei egyáltalán nem voltak semmit mondóak, sőt! Íriszei az érzelmektől még kékebbeké váltak, tekintetét már nem tudta levenni a mellette ülő fiúról, de már nem is akarta.
- Nem tudom Zayn, csak...- de a mondat nem került befejezésre, csak sután lógott a levegőben.
- Nem akartad, hogy újra megtörténjen, igaz? - hajtotta le a fejét Zayn. Pár héttel ezelőtt véletlenül elcsattant közöttük egy csók, de Niall rögtön a történtek után elfutott, nem adva lehetőséget a magyarázatra.
- Nem. Nagyon élveztem, csak...- most a szöszi csukta le a szemét, mintha nem bírna a fájdalommal, amit okozott az a kis szájra puszi. Azóta a pillanat óta nem bírta kiverni a fejéből a barna szeműt, de valami visszatartotta. Egy érzés.
- Félsz? - simította a kezét Niall arcára Zayn, végig húzva ujjait az állkapocs vonalán.
- Ühhüm. - suttogta a szöszi, de hiába is akart az agya elhúzódni az érintéstől, a szíve hevesebben kezdett dobogni, a hasába meleg érzés költözött, arca kissé piros árnyalatot vett fel, s még jobban hozzádörgölőzött a simogató kezekhez. A szív és az ész harcát most az előbbi nyerte, mikor Niall a fekete hajú vállába fúrta fejét. A fiú döbbenten figyelte a nyakába bújó szőkét, de a meglepettség hamar elmúlt, s a fiú oldalát kezdte simogatni, ugyanolyan kémia reakciókat kiváltva Niallből. Egyetlen érintéssel. Hihetetlen.
- Tőlem félsz, vagy a véleményektől? - kérdezte halkan, mintha egy titkot mondana éppen, holott több száz méterre voltak a civilizációtól.
- Anyu, apu, a barátaim véleményétől. - felelte őszintén, hangját eltompította a szürke pulcsi, amibe temetkezett, s Zayn majdnem mondta neki, hogy emelje fel a fejét, beszéljen értelmesen, de úgy tetszett neki a vállába bújó fiú.
- Niall...Harry és Louis is együtt vannak. Ők elviselik a néha-néha felmerülő gúnyolódást egymásért. Én is így tennék, ha engednék. Szeretlek, és ezen az sem változtat, hogy lennének utálkozói a kapcsolatunknak. - Niall mosolyogva tekintett a szerelemtől komoly arcra. Homlokukat összedöntötte. Nem tudta mi lesz ha lemennek, félt, de megpróbálkozott az egésszel. Összekulcsolta a kezüket, amik úgy illettek a másikhoz, mintha egymásnak teremtették volna. Niall úgy gondolta megpróbálja, de nem ígérhetett semmit.