Várakozás~Narry

Sziasztok :) Az előző one shot-hoz érkező egyik kommentben valaki megkért, hogy írjak egy olyan történetet, amiben Louis szül. Szerintetek furcsa lenne, ha egyszer egy ilyennel jelentkeznék, vagy azt is elolvasnátok? :) Kb. hajnali 3.-kor írok mostanában, úgyhogy úgy olvassátok, hogy ezekben a történetekben nem igazán vagyok magamnál...Jó olvasást :) Đ. xx
ui.: Úgy döntöttem hogy az első természet feletti Ziam lesz, de mivel a Larryre is sok kérés jött, így egy olyat is hozni fogok.
ui.ui.: Azon gondolkoztam, hogy az új történetem, amit egy új blogra szánok, az itt legyen publikálva, vagy nyissak neki egy külön blogot, amit már egyébként megcsináltam?

Niall hangos robajjal nyitotta ki a bejárati ajtót, ráadásul még a kulcsot is a kőre ejtette. Ám ez most nem a szokásos ügyetlenségének bizonyítéka volt. A szöszi csak tudatni akarta párjával, hogy hazaért, azonban senki sem ugrott boldogan a nyakába, senki sem üdvözölte őt. Kissé szomorkásan indult a konyhába, miközben a már csak zokniba bújtatott lába össze-vissza csúszkált a mettlachi tükör sima felületén. A játéknak meg lett az eredménye, a hűtő elé fenéken csúszva érkezett. Még az előző ajtós jelenetet ráfoghatta arra, hogy szándékos, ez már tényleg a szerencsétlen ír mivoltának a jele volt. Felnézett a hűtőre, s még mindig a padlón ülve kinyitotta azt, hogy kivegyen egy doboz tejet.  A fridzsider cuppogó hanggal zárult le, s Niall neki dőlt a szívéhez oly' közel álló jéghideg tárgynak.
Nem akart felkelni, úgy gondolta Isten is úgy akarja, hogy ő ott ülve várja meg szerelmét. Letekintett a kezében tartott, pára cseppekkel tarkított dobozra, amin egy fekete-fehér boci nézett vele farkas szemet, s egy hatalmas piros felirattal volt kiírva a benne lévő folyadék neve. Normális esetben biztosan pohárból szürcsölgetve fogyasztaná el a tejet, de most az egyszer úgy döntött ez nem így lesz. Rossz fiúnak érezte magát, ahogy - életében először - ajkaihoz emelte a papírdobozt.
Igazán jól érezte ott a hűtő előtt magát, hisz ki ne örülne annak, hogy egy ennivalóval és innivalóval teletömött tárgy előtt dekkolhatna órákig, egy valami azonban hiányzott neki.  Ez pedig nem volt más, mint a szerelme Harry.
Bánatosan nézett ki az ablakon, amelyen az esőcseppek egymással versenyt futva homályosították el a bent lévő számára a világot. Hallgatta az eső halk, monoton kopogását, ami más esetben elálmosította volna, most viszont csak segített neki a gondolataiba mélyedni, ami nem szólt másról csak a csalódottságról, mert Harry elfelejtette milyen nap is van ma...
Talán csak percek teltek el, talán hosszú órák - Niall időközben elvesztette időérzéket - de kulcs zörgést lehetett hallani, majd a bejárati ajtó nyitódását, csapódását.
A göndörke kibújt kedvenc hegyesorrú cipőjéből, s a nedves pulcsiját felakasztotta, majd párja keresésére indult. Érezte, hogy a szöszit majd a konyhában találja, de arra nem számított, hogy egészen pontosan a hűtő előtt kuporog. Niall mereven bámult ki az ablakon, holott Harry tudta, hogy a szöszi hallotta őt megérkezni.
- Elfelejtetted ugye? - fordított felé végre Niall az arcát, amire a szomorúság hatalmas betűkkel volt ráírva.
Harry leült a szőke mellé, szótlanul. Megérezte, hogy milyen hideg a padló, ám a szidását, ami szerelme, és annak a felelőtlensége felé irányult, inkább átrakta későbbre. Pár perc már igazán nem számít, legalább ketten fáznak meg.
- Niall. - mondta a göndörke, aminek hatására a szöszin végig futott a hideg. Harry olyan különlegesen tudja kiejteni a nevét, mint ahogy senki más. Az említett kedvese felé fordult, szerelmesen tekintett a göndörkére. Amikor az a bizonyos zöld, s kék szem találkozik valami földöntúli történik, mindkettőjüket elvarázsolja a másik tekintete.
- Hogy tudtad elfelejteni az első évfordulónkat? - kérdezte fanyarul mosolyogva, a göndörkét elborzasztva ezzel. Harry már hetek óta készült erre a napra, egy pillanatra se ment ki a fejéből. De a meglepetés attól meglepetés, hogy az ember nem tud róla.
- Egy hónapos nyaralás Mullingerbe. Ez lett volna az ajándékod. - mondta megjátszva a csalódott, leleplezett felet.
Niall szíve nagyot dobbant a hírre, miszerint egy egész hónapot tölthet a szülőhazájában. Már évek óta nem tudott hazamenni pár napnál tovább, a folytonos turné, és egyéb teendő miatt. Ajkaikat összeérintette, hogy romantikus, lassú táncba hívja Harry nyelvét. Jobban ismerték egymást, mint saját magukat, mindketten tudták, hogy a másiknak nagyon sokat jelent a család. Ezt bizonyította a Niall zsebében pihenő repülőjegy, egyenesen Holmes Chapelbe.