Esküvő~Narry

Sziasztok :) Holnap akartam felrakni a részt, de kíváncsi vagyok a véleményetekre. Narry rajongók előnyben :) Ja, és nagyon köszönöm a tegnapi 18 komit, (az enyémmel együtt) nagyon meglepődtem mikor megláttam :) Đ. xx

A szőke fiú félve néztem anyukája szemébe. Nem tudta mit akar mondani a nő, csak komoly arckifejezéséből következtett arra, hogy fontos dologról van szó. Figyelte, ahogy anyukája nagyot sóhajtva fújja ki az eddig benntartott levegőt.
- Adrian megkérte a kezem. - nyögte ki végül. Elég váratlanul érte Őt ez a hír, hiszen még évfordulójuk sem volt még... - Niall? - kérdezte, tartva a fia reakciójától.
- Sok boldogságot. - mosolygott rá. Bízott édesanyjában, s ha Ő úgy gondolja, hogy Adrian az igazi hát legyen. Hálásan megölelte Őt a nő, majd egy puszit nyomott a fejére, s egy jó éjt kívánság után magára hagyta. Niall egyből a telefonjához nyúlt, az egyébként gyér fény borzalmasan bántotta a szőkeség sötétséghez szokott szemét. Miután túlélte a vakságot, amit okozott a cselekedet, és már a fénypontok sem ugráltak szeme előtt csekkolta az órát. Alig múlt még csak 11 óra, így úgy döntött, mint minden nap, a nyitott ablakon kiszökött. Igazából csak udvariasságból nézte mindig meg az időt, akármennyit mutatott is az óra Niallnek sosem volt késő. Hangtalanul ugrott ki az ablakon, ilyenkor adott hálát, amiért a földszinten helyezkedik el a szobája, lábujjhegyen lépkedett el a kapuig, ami keservesen nyikorgott. Miután túl jutott a az összes akadályon - titkon ilyenkor mindig kedvenc videó játékéba képzelte magát - futni kezdett a szemben lévő ház felé, ahol szerelme már tárt karokkal várta.
Harry hiába áltatta magát azzal, hogy csak lefekvéshez készülődik nem tudta még magának sem titkolni az igazi okát cselekedeteinek. Mohón áhítozott, hogy kedvese végre megjelenjen házában. Imádta, hogy a saját házában önmaga ura lehetett egész nap, de azt még jobban, mikor késő este Niall átjön hozzá, és egymás karjában alszanak el, vagy éppen mást csinálnak...
A zárnál matatás hallatszott, az ajtó kitárult. A szőke fiú egy pillanatig farkas szemet nézett a göndörkével, majd berúgta maga mögött az ajtót, hogy szerelme ölelésében az egész napos hiányt elfelejtse.
- Szia. - suttogta a göndörke pólójába.
- Szia. - Harry mosolyogva szívta magába Niall illatát, úgy érezte most teljes az otthona. - Úgy volt, hogy hamarabb jössz...- a bongyori hangjában akaratlanul is szemrehányás csengett, de még mindig nem engedték el egymást.
- Tudom...csak anyu feltartott. - Harry kihallotta párja hangjából a ki nem mondott dolgokat, így orrával megbökte, hogy ösztönözze a folytatásra. - Adrianhez megy feleségül. - sóhajtotta a szőkeség. Örült anyja boldogságának, de túl korainak tartotta ezt az egészet.
- És...Adriant most utáljuk, vagy örülünk? - Harry nem tudta, hogy álljon az információhoz, de Niall kuncogásából úgy vélte az utóbbi feltevés bizonyul helyesnek.
- Örülünk. - erősítette meg Niall barátja gondolatait, valahogy még mindig nem akarták elengedni egymást, mintha az ölelésükből erőt merítenének. - Ugye eljössz?
- Akarod, hogy elmenjek? - kérdésre kérdés a felelet.
- Hát persze. - Niallnek ez olyan egyértelmű volt, hogy el se tudta képzelni az esküvőt szerelme nélkül.
- Akkor ott leszek. - beletúrt a kissé lelapult szőke tincsekbe, s néhány szálat az ujjai között tekergetett, miközben állát Niall feje búbján nyugtatta, elég jelentős magasság különbség volt köztük. Ezután nem beszéltek, mindketten emésztették azt a tényt, hogy ha Harry elmegy az esküvőre, akkor itt az idő, hogy Niall végre elárulja másságát, s kapcsolatát. De abban a pillanatban csinálták, amihez a legjobban értettek, mert szeretni egymást olyan egyszerű volt, mint az egyszer egy.

****

Eljött a várva várt nap. Az esküvő. Azóta az este óta hónapok teltek el, ami elég sok történést hozott. Niall bevallta indentitását, és imádatának tárgyát is bemutatta szüleinek, s a szőkeség eléggé megkönnyebbült, mikor félelme miszerint a szülei kitagadják alaptalannak bizonyult. Maura mindig is megértő volt fiával szemben, s elfogadta őt, ahogy van, hiszen csak a boldogságát akarta. Azóta már az összeköltözésen is túl voltak, kapcsolatuk kivirágzott, s a kezdeti szerelem nem múlt el, hiába ünnepelték a 8. hónapfordulójukat.
A nagy nap megállíthatatlanul közeledett, s Niall már csak annyit vett észre, hogy a templomban állva üdvözli az egybegyűlteket. A tömegben felfedezte unokahúgát, aki apró rózsaszín ruhájában egy hercegnőre hasonlított, valamint Adrian két lányát, akik ugyanolyan gyönyörűen festettek koszorús lány ruhájukban. Ő személy szerint eléggé feszélyezve érezte magát fekete öltönyében, de a tanúként kötelező volt a szerelés, s anya kedvéért még tütüben is megjelent volna.
- Izgulsz? - a fülébe  suttogó rekedtes hang mosolygásra késztette, s a dereka köré fonódó kezekre tette sajátját.
- Nem. Nem én házasodok. - vonta meg a vállát, s a gyűrűkkel díszített kezet nézte, majd végig simított a kereszt alakú tetováláson.
- Még. - súgta titokzatosan. Niall az előtte nyúló árnyékot nézte, s mosolyogva konstatálta, hogy szerelme hódolva mostani hóbortjának kalapban jelent meg. Megfordult az ölelésében, karjait a fiú nyaka köré fonta, hogy egy apró csókkal fejezze ki örömét. Szemét végig vezette az ünneplőbe öltözött kedvesén, nagyon is tetszett neki a látvány hiszen nem sokat látni így őt, tetszését ki is fejezte volna, azonban belefojtották mondani valóját.
- Gyerünk Niall, mindjárt kezdünk. - a nagynénje ideges hangja hallatszott valahonnan mögüle, s a szőkeség biztosra vette, hogy a nő jobban izgul, mint anyukája.
- Mennem kell. - mondta Harrynek, majd egy búcsúpuszi után Maura keresésére indult. Meg is találta az asszonyt a templom bejáratánál, nem volt hegyi beszédekre idő, így csak a legszükségesebb mondatot mondta el.
- Szeretlek. - anyukája meghatódottan nézett rá, a kezében lévő csokrot piszkálta.
- Én is. - mindketten elmosolyodtak, az idilli pillanatot a fiú törte meg, mikor Adrian nagyobbik lánya, Kate mellé állt. Niall viccesen nyújtotta a lány felé behajlított könyökét, amit Kate készségesen, és pirulva fogadott el. A lány első látásra beleszeretett a szőke bolondos fiúba, s kicsit elszomorodott, mikor megtudta, hogy szerelme meleg, de amint meglátta hogyan néz egymásra a két fiú nem tudott haragudni rá. Kate még sosem látott ekkora imádatot két ember között, Harry és Niall voltak számára a szerelem példaképe.
A zene felcsendült az orgonákból, Niall pedig elindult a karjába kapaszkodó lila ruhás lánnyal a padsorok között. Mosolyogva tekintett a tiszteletükre felálló emberekre, s majd kicsattant az örömtől. Az oltárnál szétváltak Kattel, a szőkeség egy kézcsókkal engedte bal oldalra a lányt. Mögöttük jött Adrian kisebbik lánya, unokahúga, s az őket összekapcsoló Greg, a bátyja. Miután mindannyian elhelyezkedtek a pár is elindult. Egymás kezét fogva lépdeltek egyre közelebb az oltárhoz. Arcukon látszott, hogy mennyire boldogok. De nem csak ez tette olyan gyönyörűvé Niall anyukáját ezen a napon. Adrian mellett szinte második virágzását élte, nem is állhatott volna jobban rajta fehér menyasszonyi ruhája, bal kezében vörös rózsákból összeállított menyasszonyi csokrát lóbálta.
A céljukhoz érve megálltak egymással szemben, a csokrot ideiglenesen Kate kapta meg, hiszen a házasodó pár mindkét karjukkal egymásba kapaszkodtak. A ceremónia persze nem volt a világ egyik legérdekesebb dolga, így Niall szemével megkereste másik felét, aki a bal oldali tömb második sor legszélén helyezkedett el, elég közel hozzá. Rámosolygott, amit Harry csibészesen viszonzott, gödröcskéi mély árkot húztak arca két oldalán.
- Maura Gallagher, fogadod-e, hogy Adrian Murphyvel leszel jóban-rosszban, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben míg a halál el nem választ? - kúszott bele a fülébe a pap által feltett kérdés, anyjára akart nézni, de tekintetét nem tudta levenni Harryről.
- Fogadom. - hallotta, hogy nő hang mondja, de szerelme is tátogta. Harry kihívóan meredt rá, miközben még egyszer elhangzott a kérdés csak megfordítva. Bátran nézett a smaragd szemekbe, amelyek elnyelték az ő tengerkékjeit.
- Fogadom. - suttogta maga elé. Erre a tettre Harry még szélesebb vigyorra a száját. Egymással versenyeztek a ki merül el jobban a másik szemében játékban, miközben hitvesi csókot váltott az újdonsült pár, s mindenki ujjongni és tapsolni kezdett. A pár kisétált a templomból, mögöttük az ünneplő tömeggel, a templom mellett felállított sátorhoz. Utoljára maradt Harry és Niall, akik ahogy találkoztak szenvedélyes csókot váltottak, mintegy megpecsételve a titokban elhangzott fogadalmat.
A sátorban mindenki leült a kijelölt helyére, köztük a göndörke és a szőkeség is. A csokor eldobása következett. Maura háttal állt a tömegnek, meglendítette karját, s a csokor magasan a virágért nyújtózkodó lányok felett szállt, végül megállapodott egy kézben. Mindenki a virágot elkapó gyűrűs ujjak tulajdonosa felé nézett, aki féloldalas mosolyt villantott az emberekre. Harry ennél jobban még sosem örült párszál virágnak. A jobb kezében a vörös rózsákkal, balban a Niallel összekulcsolt ujjaikkal nézett szerelme kékségeibe, egyenesen a jövőbe.