Utolsó szerelem~Narry

Sziasztok :) Tudom, hogy ez is Narry, de most valamiért rákaptam, ha szeretnétek kommentben megírhatjátok, ha van valami különleges kívánságotok. Remélem tetszik, Jó olvasást :) Đ. xx

Az élet tele van megválaszolatlan kérdésekkel. Vannak olyan emberek, akik ezekre választ várva mennek egyetemre, főiskolára. Igen, az ember töprenghet azon, hogy miért zöld a fű, és miért kék az ég, de Niall Horan nem ezt választotta. Ő nem az iskola padban akarta megtanulni ezeket. Hiszen hogyan tudnál többet tanulni, mintha csak simán élsz?

Niall nem volt a tipikus szépfiú, vonásaira inkább azt mondták a legtöbben, hogy aranyos, annak ellenére, hogy tulajdonképpen már közel járt 21 életévéhez. Szőke tincseit felzselézve hordta, szeme pedig elképzelhetetlenül kék volt, arca szinte már folytonos mosolygós maszkba rögzült, de ez nem a "kívül mosolygok, belül fáj" típusú maszk volt. Ő tényleg boldog volt.

A legtöbb fiatal, amint leérettségizik, egy neves egyetemre megy, hogy vigye valamire, de Niallnek nem kellett papír, ahhoz hogy éljen. Fiatal volt, szabad, és élvezte az életet. A barátokban nem szenvedett hiányt, és a szerelemben is szerencsés volt.

Niall sosem gondolt arra, hogy a fiúkhoz való vonzalma miatt kevesebb ember lenne, vagy hogy egyáltalán szégyellnie kéne, ellenben párjával. Harry még a kezét sem merte megfogni egy-egy randi alkalmával, s ez felettébb zavarta a szőkeséget. A szerelem az szerelem, legyen az bárkik között!

Kint a szürke felhők pillanatok alatt ellepték az eget, ezzel félhomályba borítva egész Londont. Niall sietősen lépett ki a házából, a kapucnit a fejére téve, hogy védje szőke fürtjeit. Az előző viharból kialakult pocsolyákat kerülgetve indult meg a már szemerkélő esőben. Kezeit zsebre tette, s hallgatta, ahogy cipője minden lépésnél cuppan egyet.

Hamar elérte célját, ami egy sarki kávézó volt, kis csengő jelezte, hogy belépett az üzletbe. Fejét körbe fordítva kereste szerelmét. Mosolyra húzta a száját, mikor neki háttal meglátta a szeretett göndör buksit, azonban  vigyor le is hervadt az arcáról, mikor meglátta kivel van. Egy hosszú szőke hajú, erősen sminkelt lánnyal. Niall hiába volt meleg, még így is vonzónak találta a lányt.

A szőkeség lassan sétált oda az asztalhoz, félve nézett a beszélgető párosra.

- Sziasztok. - köszönt oda, majd lehajolt, hogy megcsókolja Harryt, de Ő elhajolt, így csak egy arcra puszi sikeredett. Niall zavartan nézett a zöld szempárba. - Zavarok? - kérdezte zavartan.

- Nem. - vágta rá gyorsan az ismeretlen lány, Niall még mindig zavarban, de leült a helyére.

- Niall Horan. - nyújtotta a lány felé kezét.

- Katy Morgan. - kezet ráztak, majd Niall kérdőn fordult a párja felé.

- Honnan ismeritek egymást? - Harry zavartan kapkodta a fejét a két vele szemben ülő ember között.

- Izé...Katy volt az első szerelmem. - dadogott a göndörke, s bár nem volt miért félnie mégis tartott a választól.

- Hát, akkor hagylak titeket, majd beszélünk. - Niall olyan sietősen hagyta el a helyet, ahogyan jött, még búcsúpuszit sem nyomott párja arcára. Egy kissé megsértődött, s haragudott szegény szőke lányra. Katy betolakodott az ő randijukra, s valószínűleg megint elcsavarta Harry fejét. Legszívesebben visszament volna, és elrángatta volna göndört, de nem tette. Ehelyett  inkább, a közeli park felé vette útját.

Harry elgondolkodva nézett szerelme után. Nem tudta miért maradt inkább volt barátnőjével, minthogy utána menjen, de mégis azt tette. Az egész napot végig hülyülték a gyerekkori barátjával, nagyon jól érezte magát, sokat nevettek. Úgy, mint régen. Mégis hiányzott valami. Harry akárhányszor ránézett Katyre hiányolta a rövid, égnek meredő tincseket, a furcsa, legtöbbször röfögésbe végződő nevetést, az átható kék szemeket, amik annyira csillogtak, mikor ránézett. Hiányzott neki Niall.

- Bocs Katy, mennem kell. - mondta, s egy puszit nyomott a kedves arcra. Tudta hol keresse Niallt, jobban ismerte az ír manót, mint magát. A park felé indult, azon belül is a legelhagyottabb részhez. Niall a tó parton üldögélt, s közben köveket dobált az éjszakai időpont miatt fekete vízbe. Lassan leült a homályos alak mellé, s ő is megfogott egy kavicsot, hogy a habokba hajítsa.

- Sajnálom, Nialler. - hajtotta le a térdére a fejét.

- Semmi baj, nincs miért bocsánatot kérned. - mondta a szőkeség, de hangjában nem volt jelen a szokásos huncutság.

- Ne csináld ezt. - kérlelte őt Harry, s már a sírógörcs kerülgette.

- Mit? - nézett felé közömbösen Niall.

- Ezt. Ne csinálj úgy, mintha nem érdekelne. Ordibálj, üss meg valakit, vagy csak simán legyél dühös, de ne legyél ilyen...beletörődött. – A ruha elnyomta a göndörke hangját, így Niall csak egy tompa, rekedtes hangot hallott. Most, hogy a smaragd szemek nem rajta függte, az ő kékségei is megteltek érzelemmel. Ha Harry felnézett volna, láthatta volna megcsillanni a féltékenységet, haragot, gyűlöletet, de legfőképpen a szerelmet.

- Harry. - fogta meg a göndörke állát, mikor eldöntött valamit. Arra jutott, hogy a kapcsolatukat sokkal többre értékeli holmi gyerekes féltékenykedés miatt. - Nézz rám! - suttogta, mert szerelme lehunyta szemét. Szempillái hosszú árnyékot vetettek az oly’ szeretett arcra. A közeli lámpa bearanyozta őt. Apró sóhaj kíséretében felfedte zöld szemeit, s csodálkozva fókuszált a pár centire lévő kék szemekre.

- Figyelj! - kezdte, s közben zavartam beletúrt szőke tincseibe. - Nem mondom, hogy nem esett rosszul, hogy a mi randink helyett vele voltál, és hogy az egész napot vele töltötted, de bízom benned, Harry. – A göndörke elmosolyodott, s a gödröcskék halványan megjelentek arca két oldalán. - Nem történt köztetek semmi? - mondta ki nyíltan Niall, amire egy heves fejrázást kapott válaszul. - Akkor jó. - Harry meglepődve nézte a hosszúkás arcot, ami valóban békét tükrözött.

- Akkor minden oké? - kérdezte csendesen, s Niall elmosolyodott.

- Hazz, lehet, hogy ő volt az első szerelemed, és az nagyon aranyos és szép, de én az utolsó szeretnék lenni. - vont vállat közömbösen, viszont Harrynek ez nagyon sokat jelentett. A szíve csordulásig telt meg  szerelemmel egy bizonyos szőke fiú iránt. Összekulcsolták a kezüket, s úgy meredtek egyenes előre a homályba.

A közeli lámpa pislogott párat, majd kialudt, így teljes feketeségben voltak. A sötétség körülölelte őket, de biztonságban voltak egymás karjaiban.