Kockáztass!

Sziasztok :) Ennek az alapja egy könyv amit olvastam, K.L. kérésére, és direkt nem írtam, hogy milyen páros, mert majd meglátjátok :) Jó olvasást :) Đ. xx

- Olyan szexi. - sóhajtott egy nagyot a szőke hajú fiú, miközben a villájára szúrt egy saláta darabot. Kék szemével követte a kiszemeltje ruganyos mozgását.

- Akkor hívd el randizni. - szólalt meg mellette legjobb barátja. Harry, aki mindig is híve volt annak, hogy ha valaki valamit szeretne, akkor azt mondja ki, és ne kerteljen, és az, hogy évek óta ezt hallgatja barátjától már kezdett az agyára menni. 

- Ó, persze. Férjül ne kérjem? - akadt ki a szőkeség. Ő sosem volt az az önbizalom teli, helyes fiú, akiről mindenki álmodozott. Ő csak Niall volt, az idős nénik szerint aranyos, a diákok szerint stréber, barátja szerint félénk fiú, aki mindig a sarokból nézte a történéseket. 

- Ő is csak egy fiú. - vont vállat barátja, majd hirtelen felcsillant a szeme. - Menjünk haza. - húzta fel a szőkeséget maga után, ki az ebédlőből, a tálcát ott hagyva az asztalon.

- Mi? De Harry, még lesz egy óránk, nem mehetünk haza csak úgy. - rémült meg Niall, de nem igazán ellenkezett.

- Még soha életedben nem lógtál, most itt az ideje. - vetette oda hanyagul a göndörke, és a csuklójánál fogva húzta egészen a lakásáig.

- Mit csinálunk nálad Harry? - kérdezte a szőke kicsit félve a barátja hevességétől. A göndörke kitárta szekrényét, és elgondolkodva nézett. Végül kihúzott a kupacból egy fekete szűk farmert, s egy égszínkék trikót. - Tessék vedd fel. - nyomta barátja kezébe, és a mosdó felé mutatott. Niall tette, amit mondott, bár kissé félt attól, hogy mi is az oka annak. Bezárta maga mögött a fürdő ajtót, s magára szenvedte a borzasztóan szűk nadrágot, és a hozzá választott felsőt. Éppen a tükörbe nézett volna, amikor kintről Harry hangja szűrődött be. 

- Nehogy megnézd magad. - figyelmeztette őt a rekedtes hang, aminek megint engedelmeskedett. 

- Oké, de ez az egész...- lehajtott fejjel lépett ki a mosdóból, közben a nadrággal barátkozott. - Nem az én világom. - fejezte be, s várt valami reakciót a göndörkétől, de az egy szót sem szólt. Ahogy felemelte az állát a döbbent zöld tekintettel találkozott. Harry végig vezette a szemét a lábain, szabadon maradt karján, s végül a szőkeség arcán.

- Mi az? - pirult el Niall, nem sokszor láthatta a göndört így meglepődve. 

- Semmi. - vágta rá, s megrázta a fejét. - Gyere, ülj le. - ragadta meg újfent Niall karját, aztán ő is a fürdőbe rontott. Nem tudta kiverni a fejéből a képet, amin Niall olyan vonzó az általa adott ruhákban. Gyorsan megfogta a keresett tárgyat, s visszasétált a szőke fiúhoz. Letérdelt elé, majd kinyitotta a flakont, s a kezébe nyomott egy keveset, összedörzsölte a két tenyerét, majd felemelkedett a sarkáról. A zselés ujjaival rendezgette a tincseket, sokáig tartott a művelet, Harry mindig is a tökéletesre törekedett. Pár percig eltartott a művelet, de ez nem nagyon zavarta egyikőjüket sem. 

- Kész. - suttogta a göndörke, szemével a remekműre tekintett, de Niall pillanatnyilag egyáltalán nem érdekelte mit csinált barátja, sokkal inkább, hogy arca csupán pár centire vannak az övétől. Harry levette a szemét a szőke tincsekről, s Niall kékségébe fúrta az ő zöldjét. Egy észveszejtő pillanatig farkas szemet néztek, s valami megmagyarázhatatlan erő húzta őket egymás felé, aminek engedtek is. 

- Oké. - pattant fel Harry, mielőtt ajkuk összeérhetett volna. Küldött a szőkeség felé egy megnyugtató mosolyt, majd felhúzta őt a székről, s szembe fordította a tükörrel. 

Niall az egyik ámulatából a másikba esett ezen a napom, a legnagyobbat mégis az adta, amit a tükörben látott. Eddig is tudta, hogy nem tartozik a túlsúlyosak közé, de mégse gondolta volna, hogy ilyen elképesztően vékony, de a szűk nadrág ezt a tényt remekül megmutatta. A póló rátapadt lapos hasára, s mosolyogva észlelte, hogy kiemelte szeme kékjét. Szemügyre vette a beállított tincseket, amik kuszán, mégis rendezetten meredeztek az ég felé. Üdítő volt ez a látvány, a megszokott melegítő és fehér póló kombináció után. A tükörben Niall, és Harry tekintete találkozott. 

- Louisnak tetszeni fogsz. - köszörülte meg a torkát. - És most - csapta össze a kezét -, vissza megyünk a suliba. Elhívod randizni Tomlinsont. - ellenkezést nem tűrve újra elkezdte maga után húzni barátját, bármennyire is ellenkezett ezzel a szíve. 

A nap csodásan sütött, a madarak csiripeltek, de ez most nem kötötte le egyáltalán a két fiút, akik rohantak vissza az iskolába. Az épület kapujához érve elkezdték szemlélni az utolsó órájáról kiáramló tömeget. 

- Ott. - mutatott Harry a nem messze lépkedő, mogyoró barna hajú, kék szemű fiúra. Meglökte Niallt, megadva neki a kezdő lökést. A szőke fiú magába szívta az eddigi összes önbizalmát, majd Louis elé állt. A srác felnézett a torlaszára, s elmosolyodott. 

- Niall? - kérdezte egy kicsit meglepődve, s nagyon tetszett neki a látvány. 

- Szia. - húzta félénk mosolyra a szőkeség száját.

- Lógtál? - nevetett fel a barna hajú fiú, olyan abszurdnak hangzott.

- Volt egy kis dolgom. - vonta meg a vállát.  

- Figyelj, sietek haza, de később összefuthatnánk. - Louis lazán fogta jobb kezébe a táskája vállpántját, s az egyik lábára helyezve a súlyt nézett az övéhez hasonló kék szemekbe. 

- Oké. - mosolyodott el újra Niall, s figyelte, ahogy Louis a táskájában kutakodik, végül megtalálja, amit keres, egy fekete tollat. Fogával lepattintja a kupakot, majd a kezét megragadva ráírja a számát. 

- Hívj fel, és megbeszéljük az időpontot, és a helyszínt. - kacsintott rá, majd kikerülte a kicsit meglepődött fiút, de még visszaszólt a válla fölött. - Remélem randinak vetted. - hangjában egy kis huncutságot lehetett hallani. 

- Természetesen. - felelte Niall, s szemével megkereste a göndör hajút, hogy elújságolja sikerét. Meg is találta Harryt a kapunak támaszkodva, örömében a nyakába ugrott.

- Sikerült. - suttogta, s szorosan fűzte a göndörke dereka köré karjait. 

Harry viszonozta a gesztust, ám mégis rosszul érezte magát. Figyelte Louist és Niallt, miközben beszélgettek, és helytelennek tartotta, hogy a barna hajú csak most figyelt fel Niallra, amikor már nem rejtegette dögös mivoltát. De hiszen ő se volt különb. Ha nem tartotta volna annyira helytelennek, hogy megcsókolja legjobb barátját már a szőke fiúra vetette volna magát. 

- Ma este randizunk. - ujjongott Niall, ír táncot lejtve az iskola kapujában, mire Harry felnevetett, imádta Niallt, többek között azért mert nem érdekelte őt a többiek véleménye. - Ebbe menjek? - mutatott végig magán, mikor befejezte öröm táncát. 

- Nem. Gyere fel hozzánk, és adok másik ruhát, valamint megtanítalak pár dologra. - kacsintott rá a göndörke. Újra elindultak a nagy fehér Styles ház felé, de most már egyáltalán nem siettek. 

A nyár gőzerővel közeledett, ezt mutatta a hőmérséklet, s a virágba borult kertek. Ez mind szép és jó, de nem azoknak, akik végzős gimnazisták, a tavasz egyet jelentett a vizsgákkal, és érettségiekkel, és a búcsúval.

- Harry, eldöntötted hova mész jövőre? - nézett rá a szőkeség oldalról. Harry a hajába túrt idegesen, s a száját harapdálta, ezt Niall túl dögösnek találta.

- Hát...felvettek egy Londoni fősulira. - mondta, de még nem akarta elújságolni a hírt. Sosem volt olyan jó tanuló, mint Niall, aki a Harvardon folytatja tanulmányait. Ő épphogy bejutott az iskolába.

- Hát ez szuper. - ujjongott a szőke fiú, mikor eszébe jutott, hogy ezt mit is jelent. Több ezer távolságra lesznek. Niall Cambridge-ben, míg Harry itt Londonban. 

- Megoldjuk. - szorította meg Harry legjobb barátja vállát, majd ajkát csibészes félmosolyra húzta. - Most gondoljunk életed első randijára. - miközben beszélt visszaértek a Styles rezidenciára, ahol a csigalépcsőn fellépkedve elérték a a göndörke szobáját. 

- Rendben, első lecke. - kezdte el tanítani a barátját. - Mivel nem hiszem, hogy te vagy a dominánsabb fél, ezért engedd, hogy udvarias legyen veled. - a szőke bólintott, jelezve haladhatnak tovább. - Második lecke, légy önmagad. Az első randi a felfedésről szól, ne próbálj meg ferdíteni, te jössz csak ki belőle rosszul. - Niall átgondolta a dolgot, s arra jutott ebben is igaza lehet, így újabb fejrázással biztatta Harryt. - Harmadik lecke, ha nem akarod nem kell megcsókolnod, és legfőképpen ne feküdj le vele. - rázta meg fenyegetve a mutató ujját, amire Niall elnevette magát, pedig Harry teljesen komolyan gondolta. Szabályosan ki kellett űznie a fejéből azt a képet, ahogyan Niall és Louis szinte egybe olvadva csókolóznak. 

- És mi van, ha nem szereti azt aki vagyok? Mert ha magamat adom, akkor fenn van ennek a veszélye. És mi van akkor, ha elvárja, hogy én legyek a domináns? Akkor ketten várjuk, hogy a másik udvariaskodjon? És, sosem csókolóztam még, ha arra kerül sor, és valamit elszú...- a hosszú monológot Harry a szőke fiúba fojtotta, mikor ajkaikat összeillesztette. Nem volt hosszú csók, sokkal inkább hasonlított egy szájra puszira, de elég volt arra, hogy Niallt elnémítsa. A göndörke megszakította a kontaktust, s nem tudta letörölni az arcáról a vigyort. 

- Aki nem szereti amilyen vagy, az hülye. Azt, hogy ki a domináns az egyből kiderül. Ami pedig az első csókod illeti, remélem nem bánod. - pirult el egy kicsit, de abból, ahogy Niall paprika vörösen dadog úgy érezte a szőkeség egyáltalán nem bánta. - Most pedig menj, beszéld meg az idő pontot és a helyszínt. - kiterelgette a barátját a szobából, magára csapva az ajtót, hogy kibogozza összekuszálódott érzéseit. 

Tudta, hogy eddig nem érzett semmiféle vonzalmat a szőkeség felé, mégis mikor ott térdelt előtte a szíve hevesebben vert, gyomra görcsbe ugrott, agya leállt a működésben, és hirtelen túlságosan melegnek érezte a szoba hőmérsékletét. Csak szájon akarta őt csókolni, érezni akarta őt. De ez helytelen...Időtlen idők óta barátok, ezt nem teheti tönkre holmi gyerekes érzelmek. És ha ezek nem gyerekes érzelmek? Ha ők egymásnak vannak teremtve? Ha soha többet nem talál olyan fiút, vagy lányt, mint Niall? Ha ezzel elveszti a szerelmet? 

Niallra gondolt, és próbált felsorakoztatni olyan listát, ami a szőke ellen szólt, de csak egy volt a baj...ilyen tulajdonságai nem voltak. A szőke fiú úgy volt tökéletes ahogy volt, Harry a legrosszabb tulajdonságai, nem ellenére, hanem azzal együtt szerette őt. 

A gondolataiból csak a félhomály ébresztette fel, ami a szobára telepedett. 

Meg kellett keresnie Niallt, nem engedheti, hogy Louissal legyen. 

Gyorsan felkapott magára egy dzsekit, mert annak ellenére, hogy beköszöntött a tavasz, ha lemegy a nap elég hűvössé válik a levegő. 

- Anya, elmentem Niallhoz. - szólt oda a fekete hajú nőnek, s rontott is ki az ajtón.

~Hol randiztok?~

Küldte el az SMS-t a szőkének, amire pár másodpercre jött is a válasz. Az üzenetben leírtak szerint a közeli kávézó felé vette az irányt, hogy befejezze, amit be kell. Az ajtó csilingelt, mikor belépett a nem túl nagy üzletbe. Fejével két fiú alakot keresett, egy szőkét és egy barnát, amit hamar meg is talált. 

Niall vele szemben ült, kikerekedett szemmel figyelte, ahogy egyre közelebb ér hozzá a göndörke. Hozzájuk érve az asztalra támaszkodott, lazán, mintha természetes dolog lenne megzavarni egy randit. 

- Bocs, hogy zavarok, de Niall ki tudnál jönni egy percre? - a szőkeséget hajtotta a kíváncsiság, így nem ellenkezett, amikor Harry elindult a kávézó melletti járdáshoz követte őt. 

- Mit szeretnél Harry? - kérdezte, karba tette a kezét, bár egyáltalán nem haragudott rá, sőt hálás volt neki, hiszen már nagyon unta első randiját. 

- Valamit be kell fejeznem. - lépett Niall elé, s arcát a kezébe fogta, hogy ajkát végre szabályszerűen illessze a szőkéjére. Ajkuk tökéletes összhangot alkottak, amint nyelvük megtalálták egymást, még jobban elmélyítve a csókot. 

- Mi lenne, ha elmennénk vacsizni? - kérdezte kissé lihegve Harry, mikor megtörték csókjukat. Niall nem tudott mást, csak bólintani. Harry teljesen elvarázsolta őt. Kábán visszalépdelt Louishoz, aki elképedve nézte a két barátot. Valószínűleg tanúja volt a történéseknek. 

- Bocs Lou. - mondta, s akármennyire is próbált szánakozni nem ment, a vigyor letörölhetetlen volt az arcáról. Niall magára kapta a kabátját, s összefűzte ujjait Harryével. Egymás kezét fogva távoztak Niall első randijáról, hátukat égette Louis tekintete. De nem érdekelte őket semmi, sem a jövő, sem tetteik helytelensége, csupán az, hogy kezeik milyen tökéletesen is illenek egymásba.