Az élet tele van megválaszolatlan kérdésekkel. Vannak olyan
emberek, akik ezekre választ várva mennek egyetemre, főiskolára. Igen, az ember
töprenghet azon, hogy miért zöld a fű, és miért kék az ég, de Niall Horan nem
ezt választotta. Ő nem az iskola padban akarta megtanulni ezeket. Hiszen hogyan
tudnál többet tanulni, mintha csak simán élsz?
Niall nem volt a tipikus szépfiú, vonásaira inkább azt
mondták a legtöbben, hogy aranyos, annak ellenére, hogy tulajdonképpen már
közel járt 21 életévéhez. Szőke tincseit felzselézve hordta, szeme pedig
elképzelhetetlenül kék volt, arca szinte már folytonos mosolygós maszkba
rögzült, de ez nem a "kívül mosolygok, belül fáj" típusú maszk volt.
Ő tényleg boldog volt.
A legtöbb fiatal, amint
leérettségizik, egy neves egyetemre megy, hogy
vigye valamire, de Niallnek nem kellett papír, ahhoz hogy éljen. Fiatal volt,
szabad, és élvezte az életet. A barátokban nem szenvedett hiányt, és a
szerelemben is szerencsés volt.
Niall sosem gondolt arra, hogy a fiúkhoz való vonzalma miatt
kevesebb ember lenne, vagy hogy egyáltalán szégyellnie kéne, ellenben párjával.
Harry még a kezét sem merte megfogni egy-egy randi alkalmával, s ez felettébb
zavarta a szőkeséget. A szerelem az szerelem, legyen az bárkik között!
Kint a szürke felhők pillanatok alatt ellepték az eget,
ezzel félhomályba borítva egész Londont. Niall sietősen lépett ki a házából, a
kapucnit a fejére téve, hogy védje szőke fürtjeit. Az előző viharból kialakult
pocsolyákat kerülgetve indult meg a már szemerkélő esőben. Kezeit zsebre tette,
s hallgatta, ahogy cipője minden lépésnél cuppan egyet.
Hamar elérte célját, ami egy sarki kávézó volt, kis csengő
jelezte, hogy belépett az üzletbe. Fejét körbe fordítva kereste szerelmét.
Mosolyra húzta a száját, mikor neki háttal meglátta a szeretett göndör buksit,
azonban vigyor le is hervadt az arcáról,
mikor meglátta kivel van. Egy hosszú szőke hajú, erősen sminkelt lánnyal. Niall
hiába volt meleg, még így is vonzónak találta a lányt.
A szőkeség lassan sétált oda az asztalhoz, félve nézett a
beszélgető párosra.
- Sziasztok. - köszönt oda, majd lehajolt, hogy megcsókolja
Harryt, de Ő elhajolt, így csak egy arcra puszi sikeredett. Niall zavartan
nézett a zöld szempárba. - Zavarok? - kérdezte zavartan.
- Nem. - vágta rá gyorsan az ismeretlen lány, Niall még
mindig zavarban, de leült a helyére.
- Niall Horan. - nyújtotta a lány felé kezét.
- Katy Morgan. - kezet ráztak, majd Niall kérdőn fordult a
párja felé.
- Honnan ismeritek egymást? - Harry zavartan kapkodta a
fejét a két vele szemben ülő ember között.
- Izé...Katy volt az első szerelmem. - dadogott a göndörke,
s bár nem volt miért félnie mégis tartott a választól.
- Hát, akkor hagylak titeket, majd beszélünk. - Niall olyan
sietősen hagyta el a helyet, ahogyan jött, még búcsúpuszit sem nyomott párja
arcára. Egy kissé megsértődött, s haragudott szegény szőke lányra. Katy
betolakodott az ő randijukra, s valószínűleg megint elcsavarta Harry fejét.
Legszívesebben visszament volna, és elrángatta volna göndört, de nem tette. Ehelyett inkább, a
közeli park felé vette útját.
Harry elgondolkodva nézett szerelme után. Nem tudta miért
maradt inkább volt barátnőjével, minthogy utána menjen, de mégis azt tette. Az
egész napot végig hülyülték a gyerekkori barátjával, nagyon jól érezte magát,
sokat nevettek. Úgy, mint régen. Mégis hiányzott valami. Harry akárhányszor
ránézett Katyre hiányolta a rövid, égnek meredő tincseket, a furcsa,
legtöbbször röfögésbe végződő nevetést, az átható kék szemeket, amik annyira
csillogtak, mikor ránézett. Hiányzott neki Niall.
- Bocs Katy, mennem kell. - mondta, s egy puszit nyomott a
kedves arcra. Tudta hol keresse Niallt, jobban ismerte az ír manót, mint magát.
A park felé indult, azon belül is a legelhagyottabb részhez. Niall a tó parton
üldögélt, s közben köveket dobált az éjszakai időpont miatt fekete vízbe.
Lassan leült a homályos alak mellé, s ő is megfogott egy kavicsot, hogy a
habokba hajítsa.
- Sajnálom, Nialler. -
hajtotta le a térdére a fejét.
- Semmi baj, nincs miért bocsánatot kérned. - mondta a
szőkeség, de hangjában nem volt jelen a szokásos huncutság.
- Ne csináld ezt. - kérlelte őt Harry, s már a sírógörcs
kerülgette.
- Mit? - nézett felé közömbösen Niall.
- Ezt. Ne csinálj úgy, mintha nem érdekelne. Ordibálj, üss
meg valakit, vagy csak simán legyél dühös, de ne legyél ilyen...beletörődött. –
A ruha elnyomta a göndörke hangját, így Niall
csak egy tompa, rekedtes hangot hallott. Most, hogy a smaragd szemek nem rajta függte, az ő kékségei is megteltek érzelemmel. Ha Harry
felnézett volna, láthatta
volna megcsillanni a féltékenységet, haragot, gyűlöletet, de legfőképpen a
szerelmet.
- Harry. - fogta meg a göndörke állát, mikor eldöntött
valamit. Arra jutott, hogy a kapcsolatukat sokkal többre értékeli holmi
gyerekes féltékenykedés miatt. - Nézz rám! - suttogta, mert szerelme lehunyta
szemét. Szempillái hosszú árnyékot vetettek az oly’ szeretett arcra. A közeli
lámpa bearanyozta őt. Apró sóhaj kíséretében felfedte zöld szemeit, s csodálkozva
fókuszált a pár centire lévő kék szemekre.
- Figyelj! - kezdte, s közben zavartam beletúrt szőke
tincseibe. - Nem mondom, hogy nem esett rosszul, hogy a mi randink helyett vele
voltál, és hogy az egész napot vele töltötted, de bízom benned, Harry. – A göndörke
elmosolyodott, s a gödröcskék halványan megjelentek arca két oldalán. - Nem
történt köztetek semmi? - mondta ki nyíltan Niall, amire egy heves fejrázást
kapott válaszul. - Akkor jó. - Harry meglepődve nézte a hosszúkás arcot, ami
valóban békét tükrözött.
- Akkor minden oké? - kérdezte csendesen, s Niall
elmosolyodott.
- Hazz, lehet, hogy ő volt az első szerelemed, és az nagyon
aranyos és szép, de én az utolsó szeretnék lenni. - vont vállat közömbösen,
viszont Harrynek ez nagyon sokat jelentett. A szíve csordulásig telt meg szerelemmel egy
bizonyos szőke fiú iránt. Összekulcsolták a kezüket, s úgy meredtek egyenes
előre a homályba.
A közeli lámpa pislogott párat, majd kialudt, így teljes
feketeségben voltak. A sötétség körülölelte őket, de biztonságban voltak egymás
karjaiban.
Nagyon aranyos lett! :)) annyira jól írsz, és Narry shipperként nagyon Örülök, hogy Narry, imádom a párost:))
VálaszTörlésnagyon várom a további történeteid :))
xx
Köszönöm, és örülök, hogy örülsz :) Đ. xx
TörlésA cím miatt valami szomorúra gondoltam, de nagyon örülök, hogy nem lett az.
VálaszTörlésNagyon aranyos lett! :3
Köszönöm, és nem szerettem volna szomorút írni :) Đ. xx
TörlésNagyon aranyos lett és külön örülök, hogy Narry mert ők a kedvenceim. A cím miatt én is azt hittem, hogy szomorú lesz, de örülök, hogy végül nem az lett. :)
VálaszTörlésörülök, hogy ők a kedvenceid :) köszi :) Đ. xx
Törlés